Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. országos ülés márezins 12. 1872. 311 bevételét a kormánynak, és különösen egyik solidaris felelős tagjának a pénzügyminiszter urnák figyelmébe ajánlom ; mert az adóval túlságosan és aránytalanul terhelt Erdélyben a jelenlegi viszonyok közt még legszigorúbb katonai executio segélyével sem lesznek behajthatók az adók. így állván a dolog, minden esetre kötelessége a törvényhozó testületnek, illetőleg a kormánynak, gondoskodni oly szabályzat létesítéséről, mely a költségesen felállított magán gazdaságokat megvédje, mert csak ez által lehet elérni azt, hogy a több mint 10 millió darabra szétforgácsolt földek a törvény védelme alatt álljanak és fejlődésükben ne gátoltassanak. Ennélfogva bátor vagyok a következő interpellatiot intézni a t. belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszter urat kérdezem : Szándékozik-e már valahára az erdélyi részekben' mezei rendőrség szabályozása iránt ezelőtt másfél évvel beadott interpellatióra válaszolni ? vagy pedig ezt is sok más tárgyakkal együtt agyon hallgatni akarja? {Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Közöltetni fog a miniszterurral. Orbán Balázs: Igen t. ház! A pénzügyminiszterhez vagyok bátor egy interpellatiot intézni és ennek lehetőleg rövid indokolását előre bocsátom. (Halljuk!) T. ház! A költségvetés tárgyalása alkalmával érinttettem azon sajnos visszaéléseket, a melyek a görgényi íisealis uradalom visszavételénél az államot terhelőleg elkövettettek; kimutattam, hogy a kormány 500,000 frtot fizetett a törvényhozás megkérdezése és felhatalmazása nélkül, akkor, a midőn annyi kártérítést jogosan követelhetett volna; de ekkor felmerült a vigasznak egy sugara előttem, mert tudtam, hogy a görgényi uradalom roppant terjedelmű lakatlan erdőségei, melyek a folyóknak földmüvelésre nagyon alkalmas, termékeny völgyületei által vannak átszelve, Gyergyó és Marosszék közt való fekvésüknél fogva, önként kínálkoznak a székelyek gyarmatosítására; azon édes remény kecsegtetett, hogy ezen uradalom az állam kezére menvén, kedvező telepítési rendszabályok mellett, arra fog leihasználtatni, hogy a székelyföld tulnépességének letelepedési helyül szolgáljon, s az által a veszélyes mérveket öltött székely kivándorlást csökkentse. De t. ház e remény, mely nemcsak bennem, hanem az összes Székelység keblében feléledt, s talán némi jogosultsággal ébredhete: a a legszomorúbb csalódássá változott át, mert kormányunk nemcsak, hogy nem szándékozik a székelyek oda telepedését elősegíteni; hanem oly intézkedéseket tett, melyek az ott már meglévő székelyeket is őslakhelyök elhagyására, és e hazából való kivándorlásra szorítják. Ugyanis a görgényi uradalom területén, | ama hegy közelében, hol régen a történelmünkben oly dicső szerepet játszott görgényi vár büszkélkedett: egy 1600 lakost számláló csinos mezővároska Görgóny-Szent-Imre tűnik fel. A vár minden dicsősége e városka lakóira sugárzik vissza, mert azt a vár őrizetét alkotó székelyek alapiták, oly hősök, kiket a hon védelmében szerzett érdemeikért királyaink és nemzeti fejedelmeink kiváló szabadalmakkal és kiváltságokkal és adományokkal látták el. Nem akarom én itt azon a fehérvári káptalanban meglevő s előttem igen ismeretes 27 kiváltságlevelet ismertetni, (Halljuk!) melyek mindnyája e nép nagy erdemeiről és szabad voltáról tanúskodik; csak azt hozom fel, hogy ezen uép mindenütt nobiles de Qörgény-Szent-Imre és pedites de Görgény, Görgény-Szent-Imre pedig, mint szabad kiváltságolt város fordul elő. A Bornemisza család akkor, a midőn ezen uradalom kezére ment, a görgény-szent-imreieket minden szabadságaikból kiforgatta, s a legkebellázitóbb módon igázta le; bár lakói akkor se voltak jobbágyok, hanem egészen 1848-ik mint hetes pandúrok és ispányok voltak az udvarhoz rendelve. De bármily nagy volt is a földesúr hatalmaskodása, s bár Szent-Imrének fejedelmi adományok alapján nyert erdőségei nagy részét erőhatalommal elfoglalta is : annyit mégis megengedett, hogy azon erdőkből épület és tűzi fát szabadon hordjanak, a mint az 1813-ki ós 19 iki conscriptio is bizonyítja, hol a többek közt ez áll: Coloni, inquilini, et siculi servitium dominale prestantes ex sylvis dominalibus, excepta sylva allodiali Mocsár in teritoriis Kasowa, Hodák, Libánfalva et Orsova reperibilibus, per septimanam bis ligna focalia adferre indulgentur. Ligna autem aedilia pro omni necessitatis obvenientis circumstantia ad factas officialibus dominii in sinuationes sine pecuniali onera gratis acquirunt. Ezen, a népnek faizási jogát nyíltan bizonyító és biztosító okmány daczára 1848. után a földesúr el akarta tiltani a szabad faizástól; de ugy 1860-ban, mint 1864-ben az erdélyi kormányszék 3921. szám alatt a Görgény-Szent-ímreiekre előnyös rendeletet adott ki. S mit tesz az elvitázhatlan adomány levelekkel és a felemlített jogbiztositó Ítéletekkel szemben kormányunk, vagyis az azt ott képviselő kincstári hivatal ? Görgény-Szent-Imre népét teljesen eltiltotta egykor sajátjaként birt erdeitől, s azoknak még pénzért sem ad fát az uradalom erdőségeiből; s minden fekvőségeiktől, a folyamatban levő per tekintetbe nem vételével, oly mértéiíben fosztották meg a népet, hogy a város szorosan vett fekhelyén kívül egy talpalattnyi földet sem bírnak. A szabad faizás és legelő jogának visszanye-