Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

459. országos ülés márezins 12. 1872. 311 bevételét a kormánynak, és különösen egyik soli­daris felelős tagjának a pénzügyminiszter urnák figyelmébe ajánlom ; mert az adóval túlságosan és aránytalanul terhelt Erdélyben a jelenlegi vi­szonyok közt még legszigorúbb katonai executio segélyével sem lesznek behajthatók az adók. így állván a dolog, minden esetre kötelessége a tör­vényhozó testületnek, illetőleg a kormánynak, gondoskodni oly szabályzat létesítéséről, mely a költségesen felállított magán gazdaságokat meg­védje, mert csak ez által lehet elérni azt, hogy a több mint 10 millió darabra szétforgácsolt földek a törvény védelme alatt álljanak és fej­lődésükben ne gátoltassanak. Ennélfogva bátor vagyok a következő interpellatiot intézni a t. belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszter urat kérdezem : Szándékozik-e már valahára az erdélyi ré­szekben' mezei rendőrség szabályozása iránt ezelőtt másfél évvel beadott interpellatióra válaszolni ? vagy pedig ezt is sok más tárgyakkal együtt agyon hallgatni akarja? {Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Közöltetni fog a miniszterurral. Orbán Balázs: Igen t. ház! A pénzügy­miniszterhez vagyok bátor egy interpellatiot in­tézni és ennek lehetőleg rövid indokolását előre bocsátom. (Halljuk!) T. ház! A költségvetés tárgyalása alkalmá­val érinttettem azon sajnos visszaéléseket, a me­lyek a görgényi íisealis uradalom visszavételénél az államot terhelőleg elkövettettek; kimutattam, hogy a kormány 500,000 frtot fizetett a törvény­hozás megkérdezése és felhatalmazása nélkül, akkor, a midőn annyi kártérítést jogosan köve­telhetett volna; de ekkor felmerült a vigasznak egy sugara előttem, mert tudtam, hogy a gör­gényi uradalom roppant terjedelmű lakatlan er­dőségei, melyek a folyóknak földmüvelésre na­gyon alkalmas, termékeny völgyületei által van­nak átszelve, Gyergyó és Marosszék közt való fekvésüknél fogva, önként kínálkoznak a székelyek gyarmatosítására; azon édes remény kecsegtetett, hogy ezen uradalom az állam kezére menvén, kedvező telepítési rendszabályok mellett, arra fog leihasználtatni, hogy a székelyföld tulnépességének letelepedési helyül szolgáljon, s az által a ve­szélyes mérveket öltött székely kivándorlást csök­kentse. De t. ház e remény, mely nemcsak ben­nem, hanem az összes Székelység keblében fel­éledt, s talán némi jogosultsággal ébredhete: a a legszomorúbb csalódássá változott át, mert kor­mányunk nemcsak, hogy nem szándékozik a székelyek oda telepedését elősegíteni; hanem oly intézkedéseket tett, melyek az ott már meglévő székelyeket is őslakhelyök elhagyására, és e ha­zából való kivándorlásra szorítják. Ugyanis a görgényi uradalom területén, | ama hegy közelében, hol régen a történelmünk­ben oly dicső szerepet játszott görgényi vár büszkélkedett: egy 1600 lakost számláló csinos mezővároska Görgóny-Szent-Imre tűnik fel. A vár minden dicsősége e városka lakóira sugárzik vissza, mert azt a vár őrizetét alkotó székelyek alapiták, oly hősök, kiket a hon védelmében szer­zett érdemeikért királyaink és nemzeti fejedel­meink kiváló szabadalmakkal és kiváltságokkal és adományokkal látták el. Nem akarom én itt azon a fehérvári kápta­lanban meglevő s előttem igen ismeretes 27 kiváltságlevelet ismertetni, (Halljuk!) melyek mindnyája e nép nagy erdemeiről és szabad voltá­ról tanúskodik; csak azt hozom fel, hogy ezen uép mindenütt nobiles de Qörgény-Szent-Imre és pedites de Görgény, Görgény-Szent-Imre pedig, mint szabad kiváltságolt város fordul elő. A Bornemisza család akkor, a midőn ezen urada­lom kezére ment, a görgény-szent-imreieket min­den szabadságaikból kiforgatta, s a legkebellázi­tóbb módon igázta le; bár lakói akkor se voltak jobbágyok, hanem egészen 1848-ik mint hetes pandúrok és ispányok voltak az udvarhoz ren­delve. De bármily nagy volt is a földesúr ha­talmaskodása, s bár Szent-Imrének fejedelmi adományok alapján nyert erdőségei nagy részét erőhatalommal elfoglalta is : annyit mégis meg­engedett, hogy azon erdőkből épület és tűzi fát szabadon hordjanak, a mint az 1813-ki ós 19 iki conscriptio is bizonyítja, hol a többek közt ez áll: Coloni, inquilini, et siculi servitium dominale prestantes ex sylvis dominalibus, excepta sylva allodiali Mocsár in teritoriis Kasowa, Hodák, Libánfalva et Orsova reperibilibus, per septima­nam bis ligna focalia adferre indulgentur. Ligna autem aedilia pro omni necessitatis obvenientis circumstantia ad factas officialibus dominii in sinuationes sine pecuniali onera gratis acquirunt. Ezen, a népnek faizási jogát nyíltan bizo­nyító és biztosító okmány daczára 1848. után a földesúr el akarta tiltani a szabad faizástól; de ugy 1860-ban, mint 1864-ben az erdélyi kor­mányszék 3921. szám alatt a Görgény-Szent-ím­reiekre előnyös rendeletet adott ki. S mit tesz az elvitázhatlan adomány levelekkel és a felemlített jogbiztositó Ítéletekkel szemben kormányunk, vagyis az azt ott képviselő kincstári hivatal ? Görgény-Szent-Imre népét teljesen eltiltotta egykor sajátjaként birt erdeitől, s azoknak még pénzért sem ad fát az uradalom erdőségeiből; s minden fekvőségeiktől, a folyamatban levő per tekintetbe nem vételével, oly mértéiíben fosztot­ták meg a népet, hogy a város szorosan vett fekhelyén kívül egy talpalattnyi földet sem bírnak. A szabad faizás és legelő jogának visszanye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom