Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
459. országos ülés márczius 12. 1872. 309 melyben földesuraikhozi viszonyaik szabályozása végett folyamodnak, a t. ház asztalára letenni. Kérem ezt a kérvényi bizottsághoz utasittatni. Elnök : A kérvényi bizottsághoz fog utasitani. Jókai Mór: T. ház! Van szerencsém egy határozati javaslatot a t. ház asztalára letenni. (Halljuk !) Ezen határozati javaslat, a mely alá van irva 11 képviselő által, következőkép hangzik : „Miután Buda-Pest főváros rendezése sürgetős és elodázhatlan: határozza el a ház, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat napirenden kivül tárgyalás alá vétessék haladéktalanul" {Helyeslés a bal oldalon.) Bátor vagyok néhány nagyon rövid szóval indokolni határozati javaslatomat. Biztosítom róla a t. túlsó oldalt, hogy nem időhúzás czéljából beszélek. Mellőzök sok olyan tárgyat, mely igen szigorúan ide tartoznék. Ha akarnám, elbeszélhetnék két napig arról, hogy milyen szükséges valahára Buda-Pest városának rendezése. Itt csak azt említem meg, hogy ezen kérdést nem csupán egy párt sürgeti: ez önöknek pártját is épen ugy érdekelte, mint a mi pártunkat, és épen ugy lett sürgetve a Deák-párt által, mint a miénk által. Nem csupán pártoknak, nem csupán a fővárosnak, hanem az egész országnak érdeke az, hogy Buda-Pest valahára rendezve legyen. Ez iránt a törvényjavaslat már be is van adva, és hogy az most nem tud napi rendre kerülni: annak oka az, hogy a magas minisztérium jónak látta a választási törvényjavaslatot hozni előtérbe. Uraim ! Ha előre képviselői kötelességemhez képest meg nem tettem volna azt, hogy — a mit sürgetősebbnek hiszek — Buda-Pest városának rendezését, a minisztérium figyelmébe mint magán ember, mint képviselő nem ajánlottam volna; ha előre nem figyelmeztettem volna a t. kormányt arra, hogy a választási törvényjavaslatnak előtérbe való tolása által minden törvényjavaslat, de különösen ez a legégetőbb, a Buda-Pest rendezéséről szóló, háttérbe fog szoríttatni : magamnak tennék szemrehányást. így nem tehetek másnak szemrehányást, mint azon túlsó oldalnak, mely bennünket ezen mostani kelepezébe juttatott. líraim, nem akarok a recriminatiók terére menni; hanem arra kérem a t. házat, hogy ezen nagyon, ezen fölötte fontos tárgynak engedjenek most önök vitáiból egyetlen egy napot át; hiszen nincs az a pogány ellenség, mely a harcz közepette egy napot ne engedjen, fegyverszüneti napot ne adjon arra, hogy az elesettek eltakarittathassanak. Ennél sebesültebb részünk nincs nekünk, mint e törvényjavaslat. Engedjenek tehát a túloldalról nekünk erre egyetlenegy napot : higyjék el, épen annyi napjok marad a vitának folytatására, ha ezt az egy napot kiveszik belőle, mintha ezt is benne^ tartják. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Én arra kérem a t. házat, hogy mondja ki, hogy ezen határozati javaslat ma kinyomassék, holnap pedig kiosztassék és holnapután tárgyalás alá vétessék. (Helyeslés.) Elnök: A szabályok értelmében ki fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni, s akkor, ha a t. képviselő ur indítványát indokolta, fog a t. ház határozni a fölött, hogy kitüzessék-e napirendre, vagy se? Jókai Mór : Quoniam Deus nobis haee otia fecit, s most talán ráérnénk: méltóztassanak elhatározni, hogy mikorra tűzetik ki napirendre % Elnök : Egyelőre csak ki fog nyomatni. Lázár Ádám: T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy újból egy interpellatio tárgyában vagyok kénytelen felszólalni; de az erdélyi részekre nézve igen fontos kérdést tárgyazván, kötelességemnek ismerem, most az országgyűlési idős?ak vége felé ezen csaknem válságossá vált ügyben felszólalni. Magyarországon a mezei rendőrséget az 1840-ik IX. t. czikk szabályozta. Ezen t. ezikk szerinti eljárás az itteni gazdászati viszonyoknak meglehetősen megfelelt; habár jelenleg a a gazdászati viszonyoknak tovább fejlődésére, valamint az 1848-ki lényeges átalakulásra tekintettel, a czélnak oly mérvben, mint kivan atos volna: többé itt sem felel meg; de minden esetre azon idézett törvény szerinti mezei rendőrség szabályozása, jobb a semminél. Az erdélyi részekben 1848. előtt, ugy szólván, semmi mezei rendőrségi törvény nem létezett, e helyett inkább szokás, gyakorlat és némely törvényhatóságoknak statutarius jogai intézkedtek, de meglehetős hiányosan; ámbár tekintetbe véve azt, hogy Erdéíy fekvésénél és erdős-hegyes vidékeinél fogva, részint mezei gazdászat, részint marhatenyésztéssel van hivatva az anyagi viszonyokon könnyebben és kedvezőbben segíteni: igen csodálatos, hogy azon időbeni hatóságok és a törvényhozás tüzetesebb mezei rendőrségi szabályzatról nem gondoskodtak. 1848 után, midőn az absolut uralom fellépett, ós az osztrák törvényeket Erdélyben is meghonosította: a mezei rendőrségi esetek az osztrák büntető törvénykönyv czikkei szerint az akkor felállított járásbíróságokra bízattak, kik ezen mezei rendőrségi eseteket, mint kihágást kezelni voltak hivatva, és egyúttal a kártérítés kérdésének megítélése is az ő teendőik közzé tartozott, ámde kötelességük e részének teljesítését 1 oly hosszú időre halasztották, hogy midőn a kárté-