Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

458, országos filé igen t. miniszterelnök ur is — tökéletesen meg vagyok felőle győződve — csak ugy magáénak vallja, mint a t. belügyminiszter ur. Ezek folytán részemről hajlandó vagyok, bár mily hosszú ülésezést méltóztatik elhatározni: azokat elfogadni: ámbár nem tartanám hibának, ha szakértők véleménye kihallgattatnók. De ezt lényeges dolognak nem tartom, hanem azt már mégis helyeselném, hogy ha méltóztatnék azon eszmét, melyet Tisza Kálmán t. képviselőtársam fölemiitett: elfogadni, hogy t. i. parallel ülések tartassanak, olyformán, hogy a délelőtti ülésben csupán a választás, és az 5 évi meghosszabbításról szóló törvényjavaslat tárgyaltassék, a többi reform-törvényjavaslatot, sőt még az ineompatibilitási törvényjavaslatot is kész volnék a délutáni ülésekre áttenni, hogy a délutáni ülésekben a ház megmutathassa, hogy ha délelőtt sokat tud beszélni : délután sokat tud végezni. Ezek után a beadott javaslatok közül Madarász t, képviselő ur javaslatát tartom leginkább elfogadhatónak. (Helyeslés bal felől.) Madarász József: T. ház! Szavaim nem helyes értelmezése indit arra, hogy fölszólaljak, s csakis egy pár szóval fogom szavaimat helyreigazítani. (Derültség.) Az előttem szólott Péchy t. képviselő ur határozottan adta elő, mintha határozottan állítottam volna azt, hogy ezen törvényjavaslat által 20—30,000 polgár fosztatnék meg választó-jogától. Bocsánatot kérek, én csak oda vetve jeleztem a számot, hogy 20—30,000 polgár fog választói jogától megfosztatni; azonban igen sajnálnám, és sajnálattal kell természetesen hozzá járulnom, hogy én azt határozottan nem mondottam, s fájlalnám, ha annál több is fosztatnék meg választási jogától. Szakácsy Dániel: T. ház ! Tudva van, hogy a legközelebbi napokban az ország minden vidékeiről, (Halljuk \) számos polgár jött ide az ország fővárosába. Minthogy már itt jelen voltak, nagyon kíváncsiak voltak megtudni, hogy ugyan miféle tárgyról folyik a vita most az országgyűlésen? Szokatlan nagy számmal foglalták el a karzatokat és egyik a másikat kérdezte, hogy ugyan, édes barátom, miről van most itt a szó? Bizony, édes barátom, én nem tudom: teljességgel nem vehetem ki a tárgyat, pedig oly értelmesen beszélnek ezek a képviselő urak, oly figyelemmel hallgattam, és kisértem is minden előadásaikat és valójában a tárgyat még sem tudtam kivenni. (Derültség.) Ilyen tapasztalattal mennek ezek széjjel, t. ház. Ha most barátaik kérdezik otthon tőlük, hogy mit tapasztaltak itt Pesten, az országgyülésen ? bizonyára azt fogják mondani: Hja! barátom, meg vannak zavarodva az országgyűlésen* (Derültség) és nem lehet abból kiigazodni, hogy micsoda dolgok folynak ottan; pedig barátom egész napokon, éjszakán keresztül kisértem figyelemmel a tanácskozást, és mégsem tudtam kivenni, hogy miről tanácskoznak: ott meg vannak zavarva! Össze vagyunk zavarva. Ezen t. képviselőház kötelességünk segíteni : mert az nem igen kedvező véleményt kelt az országban, a magasztosságban oly nagyszerűnek képzelt országgyűlés felől. Hát mások kisebb körben, például a megyei bizottmányban, a falusi tanácskozásokban mit fognak cselekedni? Azt fogják mondani, ha az a hires országgyűlés elbeszélhet napokon, éjszakákon és heteken keresztül oly dolgokról, a melyek nem is tartoznak tulajdonkép a napirendhez : hát tanácskozzunk akkor mi is ugy. Ezen mondom, segíteni kell; de hogyan lehet ezen segíteni ? (Halljuk !) A t. belügyminiszter ur beterjesztett egy oly törvényjavaslatot, mely az ország minden hazafiának keblét megrendíti és kétségbe ejti, hogy ugyan hová fogunk még jutni az országgyűlésnek ezen parlamenti dicsőségével ? 1848-ban az akkori derék országgyűlés egy kevés idő alatt oly nevezetes, oly nagyszerű törvényeket alkotott, miképen azokat a nép milliói üdvözölve fogadták, dicsőítették, magasztalták és készek voltak minden áldozatra a hazáért, mert üdvös törvényeket hoztak reájok nézve a haza akkori atyái. Azóta, t. ház, mióta a parlamentalis élet bejött, mit tapasztal a közönség? Nem egyebet, mint azt, hogy ama 1848-ki üdvös törvényeknek megcsonkítására , értelméből kiforgatására törekedik a parlament többsége, mert ezzel a választási törvénynyel mit akar elérni a tisztelt kormány és többség? azt, a mint itt mondva volt, hogy néhány ezer ember, a ki ezelőtt részesült a választásban: fosztassák meg ezen jogtól, melynek gyakorlatában a törvény értelmében volt. Hiszen senki se irattá oda be magát erővel a választókat magában foglaló összeírásba , hanem az hivatalból teljesíttetett minden megyében és az illető bizottmányok által végeztetett, a qualiíicatio meg volt határozva az 1848-ki törvényekben, és ha valakinek panasza volt, reclamálhatott minden egyes ember; és valóban meg is történtek az ilyen reclamatiók és kihúzatott, a ki nem volt arra qualificálva. Miképen lehet most azon embereket, a kik ilyen törvény utján jöttek a választói jogosultságba, kizárni! nem lehet azt a törvényes igazság és méltányosság utján: hanem csak erőnek utján eszközölni. Hát az ily törvényt nem kell erőszakolni a t. mirMÍKs 11. 1872.