Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

458. országos ülés Kárezins 11. 1872. 30} Van ilyen ellenzék Brüsselben, van ilyen Londonban, Bécsben, Berlinben és mindenütt. Ha mi — többség — megengedjük, — bocsánatot kérek a kifejezésért, — azt az absurdumot, hogy a kisebbség akarata szerint intézze a többség az ország ügyeit: akkor a parlamentalismusnak nemcsak Magyarországban szegjük nyakát, hanem egész Európában. {Élénk helyeslés jobb felől.) Épen azért, t. ház, mert ez nemcsak a mi kérdésünk már, hanem a parlamentalismus kérdése : nem is vagyunk azon helyzetben, hogy e tekintetben a képviselő urak kívánsága szerint akár törvényjavaslatainkat visszavonnék, akár pedig — mi ezzel egyenlő lenne — a parallel ülések tartásába beleegyeznénk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház ! Egyszerűen és röviden csak arra vonatkozhatom a házszabályok értelmében, mit a t. belügyminiszter ur arra nézve mondott, hogy én nem hiven adtam elő a történteket. Engedjen meg, — ezen vádat visszautasítom. En nem mondtam ugyanazon szavakat, melyeket ő most mond, és melyeket meglehet akkor is használt ; de mondtam azt, hogy azon t. barátim megnyugtatást akartak keresni az iránt, hogy még ez ülésszak alatt törvénynyé lesz a megvesztegetési törvényjavaslat; a belügyminiszter ur pedig most maga is elismeri, hogy ezen megnyugtatást, melyet ama t. barátim abban kerestek, hogy a vesztegetési tőrvény a választási törvénynyel egyidejűleg terjesztetnék szentesítés alá : tőlük megtagadta. És így az én állításom a történeti hűséggel tökéletesen megegyez. {Helyeslés bal felől.) Péchy Tamás: T. ház ! Én ugyan csupán csak a fönforgó tárgyhoz kívántam szólani, és azon indítványoknak fejtegetéséhez akartam magamat tartani, melyek itten t. barátim által beadattak, s melyek némelyike nagy meggondolást igénynyel. Mivel azonban a t. belügyminiszter ur, mint magát kifejezte, ennek vitatásában ugyan részt venni nem akar, de mégis jónak látja néhány észrevételt bocsátani közre; ennek következtében mielőtt magához a szőnyegen forgó tárgyhoz szólanék, bátor leszek beszédére pár észrevételt tenni. T. barátom Tisza Kálmán már némileg kifejtette ugyan azon körülményt, melynél fogva t. barátim által a szélső balról azon feltétel tétetett, hogy a vesztegetésről egy törvényjavaslat adassék be; mivel azonban t. belügyminiszter ur még azóta sem látszott felfogni akarni, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy igen is volt idő midőn t. barátim csak azt kívánták, hogy a vesztegetésről szóló törvénynek ezen törvénynyel együttes törvénynyé emeltetése biztosittassék, és ezen feltételhez kötötték, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalásába öocsátkozzanak? vagy ne? Igaz, hogy a t. belügyminiszter ur kilátásba helyezte akkor is, hogy fog egy a vesztegetésekről szóló törvényt benyújtani. Sőt tovább is ment, azt is mondotta, hogy Irányi Dániel t. képviselőtársam tőr vényjavaslatát kész, ha az a ház elé terjesztetik: tárgyalás alapjául elfogadni; de ez még nem biztosíthatta t. barátaimat arról, hogy valósággal lesz ilyen törvény ; mert azért, hogy egy törvényjavaslat beadatik : számtalan eset van, a mely tanúsítja, hogy az még nagyon kétséges, lesz-e abból törvény vagy sem; kivált ha azon miniszter, a ki a törvényjavaslatot beadta, kész azt esetleg vissza is vonni. En tehát igen jogosultnak tartom ma is azon nézetet, mely itt kifejeztetett, hogy ezen feltételhez volt kötve, és hogy ezen feltétel viszszautasittatott; mert ezen feltételnek nem az a lényege, hogy legyen beadva törvényjavaslat, a vesztegetések megtorlásáról : de hogy legyen valóságos törvénynyé. Ha erről biztosította volna a t. miniszter ur a bal oldalt: a törvényjavaslatnak nevezetes részét már bizonyosan letárgyaltuk volna {Balfelől: Igás!) Pedig a t. miniszter urnák könnyű lett volna biztosítani a ház szélső-bal pártját erről, ha csakugyan komoly szándéka volt beterjeszteni egy ily törvényjavaslatot és szándékánál a többség helyeslése iránt tájékozva lett volna, — és mert a többség szokott dönteni; — de tudva, hogy ez óhaj van a háznak ezen oldalán is; bátran biztosíthatta volna a házat az iránt, hogy ő kész a szélső baloldalnak ezen kívánságát teljesíteni. De meg kell vallanom, hogy kételkednem kell azon komoly szándék fölött, hogy ezen törvényjavaslat valósággal törvény erejére emeltetni szándékoltatott volna. Az igen t. belügyminiszter ur t. barátom Tisza Kálmánnak két ajánlatát egybefoglalta, ez ellen ugyan nincsen nagy kifogásom; de abban én látok különbséget, mert az, hogy parallel ülések tartassanak és azok egyikében tárgyaltassanak azon a t. miniszter ur által és nagyfontosságuaknak elismert tárgyak: nagyon különbözik attól, hogy azon törvényjavaslat tárgyaltassék, mely a ház egyik nagy részének ellenszenvével találkozik ós elodáztatik még azon tőrvényjavaslatok tárgyalása is, melyek mindnyájunk által strgőseknek tartatnak. Ebben tehát van különbség; de azon kifejezését, melyben absurdumnak nevezi, hogy a kisebbség nézete jusson érvényre a parlamentben: kénytelen vagyok egy megjegyzéssel kisérni. Azt, hogy absurdum az, hogy a ház kisebbsége által valamely törvény megalkottassék, én is tartom; de nézetem szerint nem kevésbbé absur-