Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-458
458. országos ölés márezius 11. 1872, 299 tartom oly esekélyszerünek, mint t. Tisza barátom, ki azt mondta, hogy a képviselőnek kötelessége feláldozni nemcsak egészségét, hanem életét is, mert ugyanazt teszi a katona is, és mi követeljük a katonától, hogy tegye ezt. Egyébiránt a katonától ezen áldozatot esak a csatában és a háborúban követeljük; én pedig nem hiszem, hogy itt háborús állapotban volnánk; hisz maga Tisza Kálmán t. képviselő ur azt mondta, hogy még ingerültség sincs, annál kevésbbé csata és háború; és igy azt hiszem, hogy azon ponton nem vagyunk, hogy valaki joggal követelhetné tőlünk, hogy egészségünket veszélyeztessük, vagy épen feláldozzuk. Ezen tekintetből fogok kiindulni, és szoros kötelességemnek tartom, hogy felkérjem a házat, méltóztatnék azt figyelembe venni, a mit most mondandó leszek; mert amúgy is csak ketten vagyunk itt szakemberek, orvosok, t. i. Patrubány és én. A t. ház meggyőződött arról, hogy azon figyelmeztetésnek, melyet a múlt héten szerencsém volt megtenni: volt alapos oka, és a tapasztalás megmutatta azon éjjeli ülésben, hogy tökéletesen igazam van. Én tehát, ha a t. háznak nincsen bizalma hozzánk kettőnkhöz, hozzájárulok azon indítványhoz, melyet Almásy barátom tett : mert én ezt komolynak és méltónak tartom arra, hogy figyelembe vétessék. T. barátom Almásy, mint már megjegyeztem, nincsen bizalommal hozzám, de nincsen bizalommal Patrubány collegámhoz sem, ki szintén igy nyilatkozott, ámbár ezen kardvágást, melyet pártjára intézett, mindjárt egy flastrommal jóvá akarta tenni, azt monda t. i. hogy a sok beszéd sokkal kevésbbé egészséges, mint a sok ülésezés. Ha ez iránt bizalma nincsen, és főikéri a t. házat, hogy enquét-et tartasson: én hozzájárulok, és pedig több tekintetből. Megkísérlem ugy tartani beszédemet, hogy az egészen abstract ne legyen, hanem hogy nem orvosok is megérthessék. (Halljuk!) Ha tekintjük legelőször a helyiséget, tudva van, hogy a lég alkatrészei egy jól ventilált teremben mindig ugyanazonosak : hanem mégis ujabb tapasztalatok azt mutatták, hogy a lég alkatrészein kivül vannak a légben miasmák is, és ezek idézik elő azután sok tekintetben az epidémiákat. Már most, ha mi annyian vagyunk; egyik tüdőből a másikba megy a levegő, és ép a mire szűkségünk van : a tiszta levegő nincs meg, mert a ventillatió nem jó. A léghuzamtól is irtózunk, és ha valahol egy ajtó kinyittatik, azonnal lárma támad, hogy azok betétessenek. Itt valóságos légujitás nincsen, és néha-néha ép itt e helyen, az elnöki szék előtt, valóságos megromlott lég van. Igy vagyunk a karzatokra nézve is, hová a rósz levegő felszáll. Már most tegyük fel még az esteli órákat, a hol a gázvilágitásnak és gyertyáknak bűze hozzájárul, akkor azt tartom, hogy e tekintetben igen egészségtelen levegőben vagyunk. Tekintsük most a személyeket, (Halljuk! Tudjuk, t. ház, hogy e háznak többsége nem áll fiatal emberekből, hanem olyanokból, kik tul vannak az élet virágzó korszakán ; ezeknek tehát egészségükre még sokkal inkább kell vigyázniok, mint a fiatal embereknek, kik többet tűrhetnek el. En tehát a t. házat kérem, hogy a többségnek életkorára is legyen kellő tekintettel, mert ezt az egészségügy nagyon is megkívánja. Tekintsük most a betegségek geniusát. A betegségek mostani geniusa az idegesség, a nervositás; nemcsak chronicus formájában, hanem másféle alakban is. Én biztos vagyok abban, hogy sok tagja a háznak megkapta a migrain-t a kinek ezelőtt nem volt. Ez mindennapi dolog ugyan, és nem veszélyes; hanem mégis nagyon kellemetlen és akadályozza az embert szellemi munkálataiban. Emlékezni lógnak azok, a kik korosabbak, hogy fiatal korukban soha sem hallották azt, hogy férfinak lett volna migrain-je. Én legalább nem emlékszem; hanem akkori időben csak a legnagyobb dámáknak volt szabad migraine s vapeurök s más ilyenek fölött panaszkodni; most pedig az epidemicus dolog. Szóval, a betegségek geniusa annyira megváltozott, hogy a migrain már mindennapi dolog, oda tartozik a kholera, a tiphus, oda a febris nervosa. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Henszlmann Imre: Bocsánatot kérek, de ezt minden esetre indokolni kell, mert igen fontos, és azt hiszem, indokolásom nem hosszú. (Halljuk! Halljuk /) Én két igen szomorú példát hozhatnék fel, a minek tanuja voltam, s a mit nemcsak én mondtam ki, hanem kimondották az orvosok, kik gyógyították ezt a két férfiút; kimondották az orvosok egyenesen, hogy boldogult Eötvös miniszter ur annak lett áldozata, hogy túlfeszítette szellemi erejét ; és biztos vagyok abban, hogy Gonda László is él még, ha tul nem feszíti szintén erejét. A szellemi erő tulfeszitése után, ha legkisebb baj jön az emberre : könnyen meghalhat. E két szomorú példa előttünk van, még csak egy pár szót akarok mondani az évszakról. Halljuk!) Itt vagyunk azon évszakban, t. i. tavaszszal, mikor az egész természet megújul, és az ujitó nedv, valamint a fákban és növényekben, ugy felbuzdul úgyszólván az emberben is, és 38*
