Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

OQ9 458- országos ülés márczins 11. 1672. üléseinket szabályozza, t. i. hogy agyon beszél­jük önöket. (Derültség.) Én azért ezen ja­vaslatot teljes meggyőződésem szerint nem fogadhatom el, hanem csatlakozom azon néze­tekhez, a melyeket kifejtett Simonyi Ernő kép­viselőtársam és nem tartom helyesnek a mit képviselőtársam Németh Albert tervezett, t. i. hogy üléseinket a délutáni órákban is folytas­suk, mert az ellenkezik az egészséggel, a mely egészséggel életünket hazánknak föntartani tar­tozunk. Ez ellenkezik a ház méltóságával, hogy e comedia folytattassék, mely már egy hét óta tart, mert minden tárgyilagos határozat nélkül, de csak tárgyilagos tanácskozás nélkül is min­dig csak a napirend felett tanácskozunk, ez ellenkezik egy nemzetnek parlamenti életével. (Helyeslés a szélső bal felől.) és ellenkezik a kor­mány méltóságával. (Helyeslés balról.) Elvetem azon határozati javaslatot, melyet Németh Albert t. képviselőtársam bemutatott, és elfogadom inkább azt, a mit közvetlenül előt­tem szólott, Almásy Sándor képviselőtársam elő­terjesztett. (Helyeslés a szélső bal felől.) Madarász József: T. ház! Alkotmá­nyos népképviselői állásomnál fogva tanácskozá­sunk érdekében kötelességemnek ismerem el, nyi­latkozni, miután marczius 7-én este tartott ülé­sünktől körülbelül 5 T / 2 óra óta, kivévén néhány kérvény beadását, e tárgyhoz nem is szólottam. Én azon este már a házszabályok 108. §-át kértem, hogy vegye figyelembe mind a tisztelt ház, mind a t. elnök ur. Most is ugyanez 108. §-ra és a 134. §-ra támaszkodva, — melyben a jobban értesült ház mindig kötelességének kell, hogy érezze, hogy önmaga a tanácskozás tekin­tetében intézkedjék egyszer végleg, — fogom a t. háznak e részbeni figyelmét mostani fölszóla­lásomra kikérni. Lehetetlen, hogy midőn az ülések tartamá­ról van szó, ne legyen egyúttal szó azon javas­latokról, a melyek beterjesztettek, vagy az osz­tályokhoz utasíttattak. Hiszen önmaga miniszterelnök ur és a bel­ügyminiszter ur is beszédeikben nem kerülhették ki, hogy e tárgyakra némileg észrevételeiket meg ne tegyék. Én azokra sok időt fordítani nem fogok, hanem miután tudhatja a kormány és a t. jobb oldal, hogy vannak itt oly javaslatok, bár még csak az osztályokhoz utasítva, miket mindnyá­jan óhajtunk törvény erőre emelni, és vannak oly javaslatok, melyeket a kormány beterjesz­tett, a mik, ha tárgy altatnak, sem azok, a mi­ket ő óhajt, sem a többiek törvényerőre nem emelkedhetnek: akkor vajon nem a kormány kö­telessége-e ugy intézkedni, hogy legalább azon javaslatok, miket a nemzet szellemi és anyagi jóléte igényelnek,: emeltessenek törvénynyé; ha nem emeltethetnek is azok, a melyek — állítom, —hogy hazánknak sem szellemi, sem anyagi jólé­téhez nieg nem kívántatnak. (Helyeslés balról.) En, t. miniszter urak, önöket ezen oldalról kérem és hivom föl kötelességök teljesítésére e tárgyban, a mely valóban nem is annyira én tőlem kellene, hogy eredjen, mint épen önma­guktól. Önök az 1848-iki törvénynek III. t. cz.-ét, mely független felelős minisztériumot rendel, gya­korlatilag átváltoztatták magyar kir. miniszté­riummá, önök tehát azon magyar királynak, kit 1865 — 67-bena többség megkoronázott — minisz­terei : kérdem önöket, azon fejedelem, kinek te­hát önök miniszterei, érdekében van-e az, hogy három vagy öt évre terjeszszék ki az ország­gyűlést, érdekében van-e azon fejedelemnek, a nemzet közérdekével ellenkezőleg, hogy 20—30 ezer választó megfosztassák választási jogától? (Helyeslés bal felől.) És mivel azt mondom, hogy egyetlen egy fejedelemnek sincs érdekében az, a mi tisztán egy pártnak érdeke, én, — kiről nem titok, mert hiszen a fejedelmekről sok jót a törvény tanu­ságából nem tanulhattam, hogy igen nagy haj­landósággal irántuk nem viseltetem, — mégis azt nyilvánítom, hogy miután ez országban élek, s így természetesen bele kell magamat képzelnem azon helyzetbe, melyben volnék, ha., a mint már a napokban érintem önöknek, ha a parlament bizalmát birván, elfogadnám egy király minisz­terségét : akkor higyjók meg önök, hogy én sem a fejedelem, sem hazám érdekében nem tartanám, vajon 20 vagy 30 ezer polgár a választásból kizára­tik,vagy a választásba bevétetik; sem azt, hogy az országgyűlés 3-ról 5 évi tartamra terjesztessék ki, ha ott ülnék a miniszteri székeken köteles­ségemnek tartanám keresztülvinni azon törvény­javaslatokat, melyek az egész ország közvélemé­nye szerint kell, hogy törvénynyé legyenek. (He­lyeslés bal felől.) Ha tehát a miniszterelnök azt óhajtja, hogy a telepitvényesek, hogy a Ludoviceum, hogy a teljes vallásszabadság, a kamatbiztositás nélküli vasutak keresztülmenjenek, ha azt mondja és azt állítja, ezek az ország kívánalmai: kell, hogy mint a fejedelem miniszterének, okvetlenül ezen törvényeket legyen kötelessége e házban keresz­tülvinni. Mi, — az ellenzék részéről és részemről tett nyilatkozatok szerint, íme ha önök föl nem füg­gesztik azt, lehetetlen, hogy ebből és abból is legyen törvény; — tehát önöknek a nemzet, a fejedelem iránti kötelességük ez, (Helyeslés bal felől.) hogy hozzák be késedelem nélkül, tűzzék

Next

/
Oldalképek
Tartalom