Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-458

286 458. országos ülés márczius 11. 1872 nek viz által történt elboritása által a földbirtokosoknak és tulajdonosoknak okozott károkat, fölemiitette a Ludovieeumot és fölemiitette a talán 130 mértföldre menő és minden jótállás nélkül kiépítendő vasutakat. Ki fogná kétségbe vonni, t. ház, hogy ezen törvények, ezen intézkedések nem ezerek, hanem százezerek, sőt milliók érdekeit foglalják magukban, hogy azoknak elintézése e házban semmi komoly nehézségre nem talál, a miniszterelnök ur épen oly jól tudja, mint mi ; de ha nem tudta volna, hiszen kijelentetett ismételve ezen oldalról, hogy ezen törvényeknek keresztülvitele elé mi semmi akadályt gördíteni nem fogunk és nem akarunk. Igen, de mit mond a miniszterelnök ur? A miniszterelnök ur a parlamentalis életben, alkotmányos országokban még soha elő nem fordult eljáráshoz folyamodik ; ő alkudozásba akar velünk bocsátkozni, és azt mondja, adjátok nekem el a ti választóitok jogait és én ezen jótéteményeket fogom nektek adni. (Felkiáltások halról: Igaz!) Elnök: Igen kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. A tárgy, melyről most szó van: üléseink tartamának kérdése ; a képviselő ur pedig a választási törvényről beszél: elnöki kötelességemnél fogva tehát kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Helyeslés jobbról.) Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, talán elkerülte a t. elnök ur figyelmét az, hogy én beszédemnek kiindulási pontjául azt tettem, hogy midőn a mostani országgyűlés alatt üléseink tartamának oly nevezetes meghosszabbítása kívántatik : igen természetes, figyelembe " kell venni azon indokokat, a melyeknél fogva az kívántatik ; és én fejtegettem, hogy mi a situatio, melyben jelenleg találjuk magunkat, mi az az ok, mely kívánja, hogy az ülések tartama meghosszabbíttassák; ha fejtegetésemben azt találom, hogy ez okok, melyekkel indokolják ezen meghosszabbítást, elegendő fontossággal bírnak: igen természetesen részemről a conelusio az lesz, hogy megkell hosszabbítani; ha pedig sikerülni fog bebizonyítanom, hogy nem fontosak az okok, hogy az ülések meghosszabbíttassanak: akkor azt hiszem, igen következetesen járok el, ha oda eonludálok, hogy nem látom szükségesnek, hogy az ülések meghosszabbíttassanak. Azért méltóztassék nekem az elnök ur megengedni, habár látszólag a törvényjavaslatokról szólok ; de azért tökéletesen a tárgyhoz tartom magamat; mert ezen törvényjavaslatok tárgyalásának napirendre tűzése, vagy nem tűzése képezi az okot, hogy az ülések 10 órától 2-ig, 10 órától 3-ig vagy tovább tartsanak-e. (Bál felől helyeslés.) Ezek után, t. ház, visszatérve azon tárgyra, mely nézetem szerint szoros kapcsolatban van a a napirendre kitűzött kérdéssel: megvallom ismételve ki kell jelentenem azt, hogy hallatlan és az alkományos életben páratlan eljárásnak tartom, hogy a kormány elnöke ilyforma szerződést, ily forma alkut terjeszszen a képviselőház elé; mert mint mondám, ez nem áll egyébből mint abból: szavazzátok meg ti nekem azon törvényt, mely az én pártomnak érdekében vau, a ti választóitok jogait pedig megcsonkítja : és akkor én megengedem azt, hogy az ország millióinak érdeke szintén tárgyalás alá kerülhessen. Hogy a miniszterelnök mikópen képes ezt igazolni a nemzet előtt, ezt én részemről nem tudom; egyébiránt ez az ő dolga; de én az ily eljárásért a felelősséget magamra vállalni nem fogom, és soha nem fognám; de az ily eljárást mint képviselő, kinek hivatása a kormány eljárását ellenőrizni, én, mint képviselő, nem helyeselhetem, és az ily eljárást kárhozatosnak, alkotmányellenesnek tartom ; (Bal felől helyeslés.) ha ez állana : mi biztosítaná a nemzet jogait? Nem arra vagyunk mi, a nemzet képviselői, hivatva, hogy mi a nemzettel alkudozzunk, hogy mi a nemzetnek azt mondjuk: mi megteszszük mindazt, a mit tudunk; meg vagyok győződve, hogy a nemzet érdekében, 100 ezerek, sőt milliók érdekében fekszik; de csak ugy, ha a nemzet képviselői által legbecsesebb jogai áruba nem bocsátatnak. Ily cseréről alkotmányos országban még soha nem hallottam, és megvárom, hogy a miniszterelnök igazolja ezen álláspontját; én nyugodtan várom be a nemzetnek majdan mondandó ítéletét. (Bal felől helyeslés.) T. képviselőház! Ezen alkotmányos élet, melyben most vagyunk Magyarországban: 5 év óta tart. Sok mindenféle történt már ebben a képviselőházban, sok kérdések hozattak elő, melyek a ház egyik oldala által pártoltatván, a másik által elleneztettek; voltak éles vitáink, éles ellentétek voltak köztünk. Hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy nem egy oly törvény vitetett keresztül és igtattatott törvénykönyvünkbe, mely a nemzetnek régi százados, sőt ezer éves jogait mélyen sértette és megcsonkította. Ilyen volt p. azon törvény, mely a nemzetet bíráinak szabad választásától fosztotta meg. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen törvény keresztülvitele éles és erős vitákra adotb alkalmat a házban. De rendkívüli eszközhöz nem folyamodott senki. Mindnyájan megtettük kötelességünket, előhoztuk érveinket, vártuk — az igaz, hogy legtöbb esetben hasztalanul — érveink megczáfolását. Szóval megtettünk mindent, a mit alkotmányos utón megtenni lehetett, hogy törvénykönyvbe való igtatását megakadályozzuk. De végre is a többség előtt, azon hatalom