Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-457

276 457. országos ülés márczius 9. 1872. na nézetem szerint ezen kérvényt felolvasni, mert én nem tudom, vajon tulajdonképen sérelmet szenved-e az* illető fél a legfőbb Ítélőszék által. Ha a kérvény felolvastatott, akkor fentartom magamnak a jogot az ügyhöz hozzászólani. (A szélső bal felől helyeslés.) Szögyényi László a kérvényi bizottság előadója (olvassa a Térvényt.) Vajda János: T. ház! a polgári perrendtartás 303. §-a összefüggésben áll ugyancsak a perrendtartás 59. §-ával. A 303. §. igy szól: „A kik ugyanazon itélét ellen semmiségi panaszszal és felebbezéssel élnek, és a semmitőszék az élőbben it merőben alaptalannak találta, 20—300 frtig terjedő pénzbirsággal büntettetnek. E birságért a felelősség az 59. §. alkalmazása mellett az ügyvédet terheli." Most mindennekelőtt kérdés, vajon mely esetben lehet a semmiségi panaszt merőben alaptalannak találni és kimondani, hogy ez esetben 20 — 300-ig terjedhető birsági büntetés alkalmazandó ? mert sok esetben megtörténik, hogy a semmiségi panasznak van némi alapja, és a semmitő osztály 2, 3 birája a mellett szavaz, mig 3—4 biró szavazattöbbség utján alaptalannak jelenti ki a panaszt. Kérdés tehát, hogy ha 2 —3 biró alaptalannak találta a panaszt: egyszersmind merőben alaptalan-e az? mert látjuk, hogy az emberek itélő tehetsége nem egyforma és ugyanazon egy ügyet számtalan oldalról lehet vitatni és megtörténik, hogy épen az igazságot szavazza le a többség, a mi természetesen a semmitő biróság előtt is megtörténhetik. En tehát ezen esetben ezen kitételt": „Merőben alaptalan" magyaráztatni kívánnám; mert ugy nem lehet magyarázni, hogy merőben alaptalan minden panasz, mely mint alaptalan elvettetik: mert mint föntebb említem, megeshetik, hogy 2 — 3 biró a mellett szavaz, hogy a panasznak van alapja, s ily esetben azt merő alaptalannak csakugyan nem lehet mondani. Más részről még ezen bírság megszabását még akkor is törvénytelennek találom, ha a panasz a semmitőszéknél alaptalannak találtatik : de a felnek különben az ügyben igazsága van, és a fölebbviteli biróság helyt adott a követelésnek. Igen sok esetben történt már, hogy ugyanazon ügyben kénytelen volt a fél semmiségi panaszszal és egyúttal felebbezéssel is élni, mert nem akart egyik jogorvoslattól sem elesni, reménylvón, hogy egyikkel csak boldogulni fog. Megesett sok, számtalan esetben, hogy a ki semmiségi panaszszal élt, ámbár panasza nem volt alaptalan: elutasittatott; de midőn a másik jogorvoslattal, t. i. fölebbezéssel élt, a legfőbb törvényszék helyt adott kérelmének. Idézhetek ily példát, t. ház ! Idézhetem a Német-Marok községének Brucker György elleni úrbéri perében követett eljárást. Ez esetben a községi legelő a község beleegyezésével felosztatván, az akkori biró Bruckner György illetőségén kívül még egy hold legelőt hasított ki magának igazságtalanul. Midőn ezen egyén a bíróságról visszalépett, az utána következett biró a részére törvénytelenül kiadót t legelőt visszakövetelte s per utján kereste, azonban alperes azzal védte magát, hogy az uradalomtól egy korcsma házat vett s az uradalom megigérte volt, hogy ezen házhoz a maga legelőjéből még egy hold legelőt ád: ezt azonban a per folyamában semmivel sem tudván bizonvitani, mindamellett az első és második fokú biróság elutasította a község bíráját a keresettől, s leszállította a bírói illetékességet; azonban a harmadfolyamodásu biróság a hétszemélyes tábla megállapította az illetékességet, s meghagyta az első bíróságnak, hogy szemlót tartson a hely színén, s határoztassa meg szemle utján: vajon való-e, hogy Brukner György illetőségén kivül egy hold legelőtérséget hasított a maga ki, a maga részére. Csakugyan kitűnt, hogy Bruckner a község legelőjéből saját illetőségén felül, vett ki a maga részére egy holdat. De akkor az uradalmi igazgatótól mutatott föl egy bizonyítványt, melyben az állitatott, hogy ezen hold legelő azon házhoz tartozik, melyet ő ezen uradalomtól vett. Bár a bizonyítvány nem volt hitelesítve, sem a tanú nem volt megesketve, csak az ő rövidleges egyszerű bizonyítványa volt oda csatolva; mindamellett ezen bizonyítvány alapján elutasittatott az első bíróságnál a felperes, illetőleg a község. Erre ez felfolyamodott a kir. táblához s azt kérte, hogy méressék fel újra az egész complexum: vajon birtokában van-e még az uradalom által adott egy hold legelő, s azon kivül azon felesleg, melyet a község legelőjéből elfoglalt. A kérésnek hely adatott, a felmérés újból elrendeltetett. Alperes azonban folyamodván a legfőbb itélőszékhez, ez megváltoztatván a királyi táblának végzését: az ügy érdemében határozat hozatalt rendelt eb Ezen végzés ellen a község, minthogy a perrendtartás szerint az ily szemlót rendelő végzés ellen nincs helye a felebbezésnek, semmiségi panaszt adott be a semmitőszékhez, mely mindamellett, hogy igazságos volt a kérelem, a községet elutasította s az ügyet a kir. táblához áttétette érdemleges határozat végett. De ez meggyőződvén arról, hogy a panasz alapos: a félnek keresetét megítélte. Ezt, csak azért hoztam fel, hogy kimutassam, miszerint gyakran a semmitőszék elutasítja a telet a semmiségi panasztól, mindamellett, hogy igaza van, s ily esetben, ha a törvény betűje-