Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

455. országos ülés máreziBS ?. 1872' 217 kapott. (Egy hang baifelől: Be miért?) tovább tart: akkor nem akarnók oda juttatni a dolgot, hogy a kiszabott idő megint kevésnek bizonyulván, újra kellene határozni. Az kérdik, hogy miért ? Én utalok arra, a mi itt 4 nap előtt nyilván kifejeztetett. Azért, mert a tanácskozások czélja, tulajdonképeni valódi és sajátképeni czélja kicseréltetett. A tanácskozások czélja szerintem az, hogy a tárgy megvittattassék, lehetőén tisztáztassék és megvilágittassék és azután lehető legyen abban a többségnek dönteni ; itt azonban némely képviselők — saját kijelentésök szerint — a tanácskozások czéljává most nem ezt tevék; hanem azt, hogy ne tanácskozzunk, de beszéljünk azért, hogy ne legyen idő a kérdés fölött többséggel dönteni. (Felkiáltások jobb felől: Igás! bevallották! A bal felél: mindig bevalljuk!) Mig ezen czél itt fenn áll: addig a tanácskozás rendes idejével nem érjük be; de mindjárt beérjük, mihelyt e czéllal felhagynak. De mivel nem tudjuk, mikor hagynak fel vele és egyátalában fölhagynak-e vele: azért nem akarjuk a tanácskozás idejét meghatározni, és azért akarjuk azt addig az elnök discretiójára bizni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől) Jámbor Pál: Senki sem vádolhat engem azzal, hogy élesen szoktam támadni a kormányt, mert nézetem szerint a szenvedély nem terem soha jó gyümölcsöt; senki sem vádolhat, hogy a kormány tekintélyét valaha gyengíteni szoktam, mert óhajtom, hogy a magyar kormányt (legyen az jobb vagy bal oldali) tisztelet övezze mind honn, mind künn. De e tisztelet nem gátol abban, hogy nézetemet ez ünnepélyes perczben elmondjam. Ha valaki ez utóbbi három napi heves vitáknak tanúja volt, ha idegen, vagy az alkotmány ellensége: bizonyosan azt jegyzé meg, e nemzet nincs megérve a páriámén talis életre. (Felkiáltás jobb felől: Méltán mondaná.) Hogy ha pedig az alkotmányos élet barátja volt: akkor azon erkölcsi tanulságot merité belőle a kormányra nézve: soha sem szabad a kormánynak oly törvényjavaslatot terjeszteni a tőrvényhozó testület elé, mely a közszellemmel ellenkezik. Jól mondja egy franczia államférfi: c'est plus qu' un crime, c'est une faute! Uraim! van egy spanyol vígjáték, melynek eime ez: „Ne nyúlj a királynéhoz!" Ily királyné 1848. és az 1848-ki választási törvény! (Élénk helyeslés a baloldalon.) melynek köntöse bibor, melynek koronája olyan, mint az, melyet dicsőség és martyrok viselnek (Élénk tetszés nyilatkozatok.) Ezen időszak előtt leborul a nemzet, (Éljenzés bal felől.) mindnyájunk szivébe van véspe, ez azon nap, midőn a nemzet egy nap alatt egy KÉPT H. NAPLÓ 18S4 XXII. r századot élt? Es uraim, ha egy pár szakaszt e tőrvényből kitörlünk: a nemzet századdal lép vissza. (Folytonos tetszés nyilatkozatok.) Engedje meg a ház, hogy most egy példát idézzek fel a magyar parlament életéből. Van egy nevezetes lapja a magyar parlament történelmének, melyen egy szép miniszteri öngyőzelem van feljegyezve. Egy volt miniszter, ki az igazságügyi tárczát kezelte, Horvát Boldizsár, viszavont egy törvényjavaslatot, a hosszú makacs küzdelem után. (Igaz ! Igaz bal felől.) Miért? Mert e törvény ellenkezett a nép geniusával; mert sem a jobb, sem a bal oldal nem akarta azt elfogadni. És mit tett a ház? Elfelejtette, mi volt a törvényben; elfelejtette a miniszter érveit, elfeledte a heves ostromot és lelkes éljenekkel üdvözölte a minisztert (Tetszés bal felől.) Ma, ugyhiszem, e tette vigaszul szolgál neki polgári napjaiban. (Élénk éljenzés.) Engedje meg a t. belügyminiszter ur, hogy egy kérést intézek hozzá. Kövesse Horvát Boldizsár példáját ! vonja vissza a törvényjavaslatot! nem azért, hogy vigaszul szolgáljon neki is ; nem azért, hogy a ház megjutalmazza; hanem azért, hogy mondhassa: „Fentartottam azon alapot, melyen a miniszteri polczra léptem, fentartottam azon törvényt, melylyel képviselővé választattam. (Élénk helyeslés és hosszas éljenzés a bal oldalon.) Elnök: Kérem a t. szóló urakat, méltóztassanak magokat a kérdéshez szorosan tartani, t. i., hogy tartsunk-e ülést,vagy nem? Várady Gábor: T. ház! Szorosan a kérdéshez fogok szólani. Az igen t. pénzügyminiszter ur a gyakorlatra hivatkozott, és a gyakorlat mire tanit meg bennünket? hogy mindazon ideig, mig a legutóbbi időkben meg lőn határozva, hogy 3 óráig tartassanak ülések : meg lőn a gyakorlat által állapítva, hogy az ülések 2 órakor bezárassanak, egyes kivételes eseteket ide nem számítva, midőn t. i. épen valaki huzamosb ideig beszélt, vagy a képviselőház egy megkezdett fontos tanácskozást épen be akart rekeszteni, ez esetben megtörtént, hogy 3—4 óráig kihúzta a tanácskozás folyamát; azonban mindenki tudja azon gyakorlatilag megállapított szabályt, hogy az ülés 2, vagy 3 órakor be fog rekesztetni; s mi nem kérünk egyebet, mint ennek meghatározását. A t. pénzügyminiszter ur hivatkozott a discretiora, és nagyon alkalomszerüleg tette, mert helyesnek látom, hogy őt is figyelmeztessem ezen szó faorderej'ére. Ep a t. elnök ur iránti discretio igényli azt, hogy a képviselőháznak legyen aziránt megállapodása, nemcsak naprólnapra; hanem bizonyos időszakokra, s hogy ne legyen kénytelen az elnök minden nap ismételni 28