Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-455
455. országos Ülés márczhis 7. 1872. 215 nak folyni, addig fogunk élni ezen jogunkkal, a meddig czélszerünek fogjuk látni. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondás bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Tagadhatatlan, hogy tegnap elhatároztatott, hogy az ülések tartamának ideje meg ne határoztassék. Azt el kell ismerni, hogy ez a tegnapi határozat ; és ebben a miniszterelnök urnák tökéletesen igaza van. De én már tegnap, midőn ezen határozat hozatott, miután e határozat szerint nincsen az ülések ideje meghatározva, s igy mindig joga van bármely képviselőnek minden fél órában indítványozni, hogy zárassék be az ülés, — mondom — már tegnap kételkedtem, hogy vajon a miniszterelnök ur nem azért akarja-e ezt, hogy az idő kihúzását lehetővé tegye ; mert a ki időt nyerni akar, a ki azt akarja, hogy a háznak sok ideje legyen végezni, ki még anynyira is megy, hogy a képviselőket kifárasztani akarja, hogy igy elijeszsze a hosszú beszédektől. (Lónyay közbeszól: Nem akarom kifárasztani.) Nem is mondtam, hogy akarja, hanem csak feltételesen mondtam, hogy a ki ezt tenni akarja: annak van egy más módja, hogy czélt érjen, tudniillik, kitűzni minden napra határozott időben 8 és 10, 12 és 20 óráig tartó üléseket. De az nem módja azt mondani, hogy az ülésnek határideje nem határoztatik meg. Mert mit mond a szabály ? A szabály azt mondja, hogy az elnök a ház akarata szerint nyitja meg és zárja be az üléseket. Már most hogy nyilvánul a ház akarata? Ugy-e a mint Zsedényi képviselő ur mondja: hogy csak az elnök tehet indítványt az ülés bezárására? (Zsedényi közbeszól: Kérdést.) Először indítványt tettszett mondani és azután kérdést. E képviselőházban mindenkinek joga van indítványt tenni: csak az elnöknek nincsen. (Helyeslés bal felöl.) Megengedi igen tisztelt képviselőtársam, de ez csak mégis a parlamentalismusnak legegyszerűbb elve és ezért mondják a házszabályok is, hogy ha az elnök inditványozni, vagy a vitában részt venni akar: oda kell hagyni az elnöki széket. Mindenikünk tehet indítványt, de ő, mikor azon széken ül, nem tehet. Azt mondja azután a képviselő ur, hogy csak ugy lehet hozzászólni: bogy bezárassák az ülés, ha az elnök ez iránt kérdést tesz. Hát akkor mi az elnök? Vajon az elnököt ugy képzeli-e t. képviselőtársam, mint a parlament korlátlan urát? Hisz akkor a parlament, ha az elnöknek nem jut eszébe kérdést tenni : nem is határozhat a bezárás fölött. Ugyan parlamentarismus-e ez? Ugyan kérem, hogyan engedheti magát egy oly tapasztalt (Hosszas derültség bal felől,) jeles, eszes tagja nemcsak ezen parlamentnek, de már ezelőtt sok magyar országgyűlésnek azért, hogy egy rósz positiót védelmezzen, ily érvekre ragadtatni, a melyek semmiségét ő jobban tudja, mint mi mindnyájan. Én részemről kijelentem, hogy bár nem vagyok barátja az oknélküli fölszólalásoknak és nem mindent helyeslek, a mi történt; de részemről soha azt elismerni nem fogom, hogy ki itt egyszer képviselő, ha nincsen határozatilag kimondva, hogy az ülések ideje meddig tartson : ne legyen jogosítva minden perczben inditványozni a bezárást. Igen kérem tehát miután mondom, hogy ha csak a képviselői jogot megsemmisíteni nem akarjuk, azt megtagadni nem lehet, és ennek megtagadása ellen részemről mindannyiszor kész leszek sorompóba lépni és azt hiszem, elvtársaim közül mindannyian, (Felkiállások bal felől: Ugy van!) ne méltóztassék a kimondott szóhoz ragaszkodva makacsságból ezt előidézni; hanem méltóztassék követelni annyi órai ülést, a mennyi teszik — egy szót sem szólok ellene, — de méltóztassék kimondani, hogy az ülések meddig tartsanak; mert különben, miután itt nem egyes ülés tartamáról, de képviselői jogról van szó : én részemről magam is megígérem, hogy minden nap legalább is 10szer fogok ez ügyben felszólalni. (Hosszan tartó éljenzés és helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Azt gondolom, hogy Zsedényi Ede és Tisza Kálmán képviselő urak közt nem, . . . de van azok közt .... (Derültség bal felől.) nem akarom mondani, hogy nincs vélemény különbség közöttük, van igenis; de nem ott van, a hol az lenni látszik. Én azt gondolom, hogy a házszabályok megalkotásakor ép ugy, mint azon határozat megváltoztatásának alkalmával, amely határozat az üléseknek 3 óráig tartását rendelte el, azok, a kik a határozatot provocálták most, s azok, a kik a ház szabályokat alkották: akkor egy bizonyos discretio előfeltételéből indultak ki, és ugyanezen discretio az, melyekre Zsedényi Ede t. képviselő ur okoskodását az előbb alapithatá. Én kinyilatkoztatom, hogy mint formai jogot én sem ismerném el az elnöknek azt a jogát soha, hogy ha neki nem tetszik megkérdeni a házat az iránt, akar-e "véget vetni az ülésnek vagy sem? és ha nem tetszik megkérdeni a házat napokon heteken át : a ház ne segíthessen magán heteken és hónapokon keresztül. Mondom, ezt mint formai jogot én sem ismerném el, éz azt hiszem Zsedényi képviselő ur sem követeli ezt. Igaz, a házszabályokban ki van mondva, hogy az elnök a ház akarata szerint nyitja meg és zárja be az ülést. De kérdem, ha a practicabilitás ug\~, mint az elnöki állásra, te-