Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-455

455. országos Ülés márczhis 7. 1872. 215 nak folyni, addig fogunk élni ezen jogunkkal, a meddig czélszerünek fogjuk látni. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondás bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Tagadhatat­lan, hogy tegnap elhatároztatott, hogy az ülések tartamának ideje meg ne határoztassék. Azt el kell ismerni, hogy ez a tegnapi határozat ; és ebben a miniszterelnök urnák tökéletesen igaza van. De én már tegnap, midőn ezen határozat hozatott, miután e határozat szerint nincsen az ülések ideje meghatározva, s igy mindig joga van bármely képviselőnek minden fél órában indítványozni, hogy zárassék be az ülés, — mon­dom — már tegnap kételkedtem, hogy vajon a miniszterelnök ur nem azért akarja-e ezt, hogy az idő kihúzását lehetővé tegye ; mert a ki időt nyerni akar, a ki azt akarja, hogy a háznak sok ideje legyen végezni, ki még any­nyira is megy, hogy a képviselőket kifárasztani akarja, hogy igy elijeszsze a hosszú beszédek­től. (Lónyay közbeszól: Nem akarom kifárasztani.) Nem is mondtam, hogy akarja, hanem csak fel­tételesen mondtam, hogy a ki ezt tenni akarja: annak van egy más módja, hogy czélt érjen, tudniillik, kitűzni minden napra határozott idő­ben 8 és 10, 12 és 20 óráig tartó üléseket. De az nem módja azt mondani, hogy az ülés­nek határideje nem határoztatik meg. Mert mit mond a szabály ? A szabály azt mondja, hogy az elnök a ház akarata szerint nyitja meg és zárja be az üléseket. Már most hogy nyilvánul a ház akarata? Ugy-e a mint Zsedényi képvi­selő ur mondja: hogy csak az elnök tehet indít­ványt az ülés bezárására? (Zsedényi közbeszól: Kérdést.) Először indítványt tettszett mondani és azután kérdést. E képviselőházban mindenki­nek joga van indítványt tenni: csak az elnöknek nincsen. (Helyeslés bal felöl.) Megengedi igen tisztelt képviselőtársam, de ez csak mégis a parlamentalismusnak leg­egyszerűbb elve és ezért mondják a házszabá­lyok is, hogy ha az elnök inditványozni, vagy a vitában részt venni akar: oda kell hagyni az elnöki széket. Mindenikünk tehet indítványt, de ő, mikor azon széken ül, nem tehet. Azt mondja azután a képviselő ur, hogy csak ugy lehet hozzászólni: bogy bezárassák az ülés, ha az elnök ez iránt kérdést tesz. Hát akkor mi az elnök? Vajon az elnököt ugy képzeli-e t. képviselőtársam, mint a parla­ment korlátlan urát? Hisz akkor a parlament, ha az elnöknek nem jut eszébe kérdést tenni : nem is határozhat a bezárás fölött. Ugyan par­lamentarismus-e ez? Ugyan kérem, hogyan en­gedheti magát egy oly tapasztalt (Hosszas de­rültség bal felől,) jeles, eszes tagja nemcsak ezen parlamentnek, de már ezelőtt sok magyar országgyűlésnek azért, hogy egy rósz positiót védelmezzen, ily érvekre ragadtatni, a melyek semmiségét ő jobban tudja, mint mi mind­nyájan. Én részemről kijelentem, hogy bár nem vagyok barátja az oknélküli fölszólalásoknak és nem mindent helyeslek, a mi történt; de részem­ről soha azt elismerni nem fogom, hogy ki itt egyszer képviselő, ha nincsen határozati­lag kimondva, hogy az ülések ideje meddig tart­son : ne legyen jogosítva minden perczben indit­ványozni a bezárást. Igen kérem tehát miután mondom, hogy ha csak a képviselői jogot meg­semmisíteni nem akarjuk, azt megtagadni nem lehet, és ennek megtagadása ellen részemről mindannyiszor kész leszek sorompóba lépni és azt hiszem, elvtársaim közül mindannyian, (Fel­kiállások bal felől: Ugy van!) ne méltóztassék a kimondott szóhoz ragaszkodva makacsságból ezt előidézni; hanem méltóztassék követelni annyi órai ülést, a mennyi teszik — egy szót sem szólok ellene, — de méltóztassék kimondani, hogy az ülések meddig tartsanak; mert külön­ben, miután itt nem egyes ülés tartamáról, de képviselői jogról van szó : én részemről magam is megígérem, hogy minden nap legalább is 10­szer fogok ez ügyben felszólalni. (Hosszan tartó éljenzés és helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: Azt gondolom, hogy Zsedényi Ede és Tisza Kálmán képviselő urak közt nem, . . . de van azok közt .... (Derültség bal felől.) nem akarom mondani, hogy nincs vélemény különbség közöttük, van igenis; de nem ott van, a hol az lenni látszik. Én azt gondolom, hogy a házszabályok megalkotásakor ép ugy, mint azon határozat megváltoztatásának alkalmá­val, amely határozat az üléseknek 3 óráig tar­tását rendelte el, azok, a kik a határozatot provocálták most, s azok, a kik a ház szabályo­kat alkották: akkor egy bizonyos discretio előfeltételéből indultak ki, és ugyanezen dis­cretio az, melyekre Zsedényi Ede t. képviselő ur okoskodását az előbb alapithatá. Én kinyi­latkoztatom, hogy mint formai jogot én sem ismerném el az elnöknek azt a jogát soha, hogy ha neki nem tetszik megkérdeni a házat az iránt, akar-e "véget vetni az ülésnek vagy sem? és ha nem tetszik megkérdeni a házat napokon heteken át : a ház ne segíthessen magán hete­ken és hónapokon keresztül. Mondom, ezt mint formai jogot én sem ismerném el, éz azt hiszem Zsedényi képviselő ur sem követeli ezt. Igaz, a házszabályokban ki van mondva, hogy az elnök a ház akarata szerint nyitja meg és zárja be az ülést. De kérdem, ha a practicabilitás ug\~, mint az elnöki állásra, te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom