Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

10 44$. országos iW-s febrnár 29. 1872. alkotmányos szabadságát a nép akarata ellenére föladja, s megalkotta a veszélyt méhében hordó, 1867-ki XII. tőrvényezikket, a közügyet, mi által föladta Magyarország függetlenségét, föladta s beolvasztotta Magyarországnak önállóságát és alkotmányos szabadságát. Itt állunk tehát a jogfeladással s ezzel kapcsolatban a kópviselőválasztási jog megcsonkításával szemben; de ezeknek föladása nem lesz még az utolsó, és ha szerencsétlenség fogja a magyar nemzetet érni, hogy a jelenlegi többség a magyar országgyűlésnek tovább is többsége lesz: az ily jogcsorbitást, az ily jogföladást még több is fogja követni. Átmegyek már most, t. ház, magára a törvényjavaslatra. En, t. ház, ezen törvényjavaslatot nem tartom még olyannak sem, a mely megérdemelte volna azon fáradságot, hogy az ellenzék azt részletesen vegye tárgyalás alá. Ezen törvényjavaslat nem egyéb, uraim, mint szemfényvesztésjátszás a nemzettel szemközt ; ez nem egyéb, mint a nép számára készített ámítás. Ezen törvényjavaslatnak számos hézaga és zavaros kitételei arra czéloznak, hogy a nép értelme zavarba jöjjön és azt se tudja, hogy merre igazodjék, ki a jogos választó ós ki a nem jogos választó ? E törvényjavaslathoz kell egy cemmentár, vagy az illető miniszternek kegyétől függő magyarázat. E törvényjavaslat egy merő zavar, chaos. Maga az Istenség, mikor megteremtette a földet, ha ily zavaros teremtést állított volna elő, a milyen ezen törvényjavaslat: bizonyára soha sem bontakozott volna ki a világosság a homályosságból. En nem vagyok barátja a censusnakj ezen törvényjavaslat pedig merő censusra van fektetve. Es ha tisztán kimondaná a kormány ezt, még jó volna; de erről nincs említés téve benne, hanem tessék belőle kiválasztani mindenkinek, a mi tetszik, majd a kormány megmondja, hogy mi szabad 1 Ezen törvénynek roszaságát az ellenzék már annyira kimutatta, hogy abból mindenki megérthette volna, hogy voltaképen mit kell tartani ezen törvényről. Most átmegyek azon nézetek előadására, melyeket ón és elvtársaim óhajtunk, hogy valaha, ha most nem is: a választási törvénybe beigtattassanak. Ezek elseje az átalános szavazati jog, beleértve, a mit a határozati javaslat nem tartalmaz, az özvegy nőket is. Az átalános szavazatot méltányosnak, haladásnak kell tekinteni. Az 1848-diki törvényekben az akkori körülményekhez képest, a mint előzetesen bátor voltam megmagyarázni, legfölebb 300 frtnyi birtok kívántatott ahhoz, hogy valaki választási képességgel birjon. most 25 évi haladás után a magyar nemzet is haladt annyit az irás és olvasás tudásában, hogy a haza népe is megérdemli azt, hogy az átalános szavazat jogban részesüljön, annyival inkább, t. ház, mert most legdrágább kincsét, legbecsesebb vagyonát, t. i. az illető honpolgárok személyét kívánja a haza véradóba, vagyis kívánja, hogy a nemzet fiai részt vegyenek a haza védelmében. Már most igen csudálkozom azon, hogy hogyan kiváuhat a haza oly valakitől áldozatot, a kit semmi jogban részesíteni nem akar, kitől még ezen polgári jogot is meg akarja tagadni, s páriákká alacsonyítani. Hiszen nincs annak semmi érdeke az állam iránt, a kinek politikai jogot nem adott az állam. Ha az állam jogosan követelhet valakitől bármi részben teherviselést : viszont az joggal követelheti a politikai jogokban való részvehetést; mert vajon nagyobb adó-e az, melyet az illető nagy urak pénzben fizetnek annál, mikor a szegény napszámostól elveszik fiát, a ki ápolója öreg szüleinek? Nagyobb adó ez a vagyontalan emberre, ki oda adja fiát, és ki szivesebben megfizetné az adót, ha volna pénze, mintsem, hogy oda adja fiát és pedig minő czélokra ? Idegen, meglehet hazaellenes érdekekre, sőt meglehet arra, hogy apja leigázására használják fel fiát. Ha ezen áldozatot képes a kormány a polgártól követelni: mi jogon meri tőle megtagadni a képviselő választási jog gyakorlatát? Azt hiszi talán a kormány, hogy fennállhat az állam, ha morális igazság nincs benne? 8zerintem a morálon kell alapulni minden törvénynek, morál pedig jelenleg nincs, mert a t. kormány Ferencz megboldogult királyunk szavait, a melyeket felíratott a curiára: „justitia est regnorum fundamentum," ignorálja. Az átalános népszavazástól némelyek irtóznak : azt mondják a jobb oldali képviselő urak, hogy ez az államban oly zavart okozna, hogy nem jöhetnének be oly képviselők a házba, kik talán arra érdemesek volnának. Én teljesen hiszem az ő szempontjukból e felfogás helyességét; meglehet, hogy ez fogna történni; a nép bizonyára megkívánná, hogy bebizonyítsa a képviselő, hogy programmjától nem fog eltérni és a nép jogát fogja védelmezni, mert nem azért küldik őket e házba, hogy főispánok és miniszteri tanácsosok legyenek. Az ő. szempontjukból tehát okoskodásuk alappal bír, hanem ez más kérdés; itt nem egyesek érdeke forog szóban, de az a kérdés mi a népszabadság érdeke, melyet a törvények hirdetnek? A belügyminiszter is azt monda, hogy ő az 1848-ik alapon áll; de ha az 1848-ik alapon áll: ne méltóztassék megszorítani a nép jogait, hanem méltóztassék tovább fejleszteni, miként