Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

J5g 452. országos 61e Elnök: A házszabályok 133. §-a igy szól: „Egyedül az elnöknek van joga a szólót, még pedig beszéde megszakasztásával is rendre utasítani; s ha a rendreutasitás azon egy előadásban már két izben megtörtént, a szónok előadván mentségét, a ház az elnök kérdésére a föníorgó tárgyban elvonhatja tőle a szót, s a körülményekhez képest jegyzőkönyvi megrovást is határozhat. Én tehát fölszólítom a képviselő urat; adja elő mentségét ezen nyilatkozatára. {Helyeslés jobb felől. Zaj. Halljuk!) Csanády Nándor : Nekem mentségre nincs szükségem, (Zaj a jobb oldalon) nincs azért, mert kimondtam, miszerint ha akár egyesek, akár a kormány fölhasználná ezen becstelen eszközt. Elnök : Ha igy kívánja magyarázni, én ezen magyarázatát elfogadom, (Felkiáltások: Visszavonta! Ellenmondás a szélső bal oldalon.) Csanády Sándor : Sohasem szoktam szavamat visszavonni. Elnök: A t. ház ezen magyarázattal, hogy nem a miniszter úrra, hanem föltételesen mondta: a kifejezést visszavontnak tekinti. (Helyeslés. Zaj. Halljuk!) Csanády Sándor (folytatja): Én, tisztelt képviselőház erkölcsi kötelességnek tartom a kormányra nézve egy törráryjavaslat előterjesztését, mely meggátolja a visszaéléseket, meggátolja a választásoknál bekövetkezhető súrlódásokat és valóban nem tehetem, hogy csudálkozásomat ne fejezzem ki a fölött, miért vonakodik a kormány, a belügyminiszter ily törvényjavaslatot előterjeszteni. Hiszen, t. ház, ez érdekében áll mindnyájunknak, érdekében áll annyival inkább, mert megtörténhetik, hogy az ország különböző vidékein, különböző szempontból fogva föl e kérdést oly nagyszerű visszaélések történhetnek, mely visszaélések meggátlására okvetlenül hivatva van a kormány. A miniszterelnök ur méltóztatott egy módosított javaslatot beadni, a mely javaslatban a lehetőséghez köti a visszaélések ellen benyújtandó törvény létrehozatalát. Én ha szeretnék is hitelt adni, vagy hitelt adnék is nyilatkozatának: de mert a miniszterelnök ur nyilatkozata nem kötelező, csak a lehetőségtől feltételezi azt, mert igen könnyen megtörténhetik az, hogy e lehetőség elő nem áll: én az ő módositványát nem fogadom el, nem fogadhatom el, következőleg ragaszkodom Simonyi Lajos b. által beadott határozati javaslathoz. (Helyeslés a szélső bal oldaon.) Madarász József: (Felkiáltások: Hol nap! Halljuk!) Először is világosra akarom hozni, hogy 10 indrczius 5. 1872. perez hija 3-nak. (Jobb felől; Csak szóljon. Ne vesztegessük az időt.) Én e 10 perez alatt kötelességemnek fogom tartani beszélni s arra fogom kérni a házat, ha 3 óra lesz, hogy beszédemet holnap folytathassam. Először is a házszabályokra nézve tartom kötelességemnek kinyilatkoztatni azt, hogy a t. elnöke a háznak a házszabályok azon részében, hogy ha a szóló képviselő ur kétszer rendre utasittatik, csak is a ház és bizonyos tárgyalás folytán t. i. mentsége meghallgatása után vonhatja el a szót : ez által kiigazitottnak látom Csanády Sándor képviselőnek e részbeni nyilatkozatát és kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni; mert ő bizonyára akaratlanul e szó elvé telére nézve azon véleményét fejezte ki, hogy e jogát a ház elnökének véli megadni, pedig a szó elvonása nem a ház elnökének, hanem magának a háznak j'oga (Jobb felől felkiáltások: Az elnök helyesen járt el.) Hiszen beszéde elején mondtam, miszerint a ház elnöke a házszabályok szerint kiigazította a nyilatkozatot; de mégis igen kiváló, különösen az alkotmányos parlamenti formák közt a szólási jog, a szólás elvétele oly nagy fontosságú kérdés, hogy itt egyes képviselőtársaimnak annyival is inkább elvbarátaimnak bizonyára véletlenül kiejtett mondatai is, kell hogy a házszabályok szerint alkotmányosan fejeztessenek ki, és én tökéletesen hiszem, hogy Csanády Sándor t. képviselőtársam is igy érti azt. Áttérve önmagára a vesztegetések kérdésére, két javaslat áll előttünk: a központi bizottság javaslata, a melyet már a t. miniszterelnök ur jobbított, és Simonyi Lajos br. Nagy-Szalonta választókerület t. képviselőjének határozati javaslata. A központi bizottság érdemes előadója megtámadta a határozatot azért, mert a törvényjavaslatnak az eljárásokról szóló fejezete is, minél tovább vitattatik és igy ha még egy másik törvényjavaslat is vitattatnék, t. i. a megvesztegetésre való törvényjavaslat, annál később szentesittethetvén, annál inkább esik a választási izgalmak idejébe, és ennélfogva nem kívánja elfogadni a határozati javaslatot. Elismerem a központi bizottság t. előadójának álláspontjából ezen nézet helyességét, de tagadom önmagában az alap helyességét, mert én azt tartom, hogy mind az eljárásról mind az összeirásról, vagyis önmaga a választásról szóló törvény, mind az incompatibilitási törvény is, ha ezen három törvényjavaslat nem együtt szentesittetik, higyjék el önök, hogy ez bennünk a legnagyobb aggodalmat költi, és ez az, a mit Simonyi barátom is kifejtett, a mi bennünket késztet mindazon jogos és törvényes eszközök felhasználására,