Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

152 453. országos ülés márczins 5. 1872. álljon be, és ezen testvérharcz beállitói, uraim, önök. (Zaj. Nevetés jobb felől) Mi ezt nem akarjuk t. ház, és ez az oka annak, hogy igenis hozzá szólunk, habár mi előttünk is becses az idő, és óhajtanok, hogy többet végezhetnénk. De ha oly rósz és kárhozatos törvényeket akarnak létrehozni, mint a milyen ez, akkor ne csodálkozzanak, hogy kénytelenek vagyunk ellene felszólalni. Elfogadom Simonyi Lajos t. képviselőtársam törvényjavaslatát. Simonyi Ernő: T. ház! A pénzügyminiszter ur és utána az elnök ur is felszólalván arra int bennünket, hogy kíméljük az időt. A pénzügyminiszter rendkívül becsesnek nevezte. En nem vonom kétségbe, hogy az idő nagy becsű, de leginkább vesztegettetik ezen nagybecsű idő azáltal ha nem ugy használtatik fel, amint kellene, vesztegettetik a kormánynak minden parlamentalis rend nélküli eljárása által. Most, midőn az országgyűlés végén vagyunk, maga a minisztérium még nem képes nekünk azt megmondani, hogy milyen törvényjavaslatokat akar a ház elé állítani. Most azt mondják, hogy igen nagy fontosságú törvényjavaslatok vannak még hátra, melyekről a miniszterelnök ur az imént azt mondta, az ország érdeke kívánja, hogy e törvények keresztülvitessenek; de mik ezek ? azt nem mondja, erről tehát nekünk fogalmunk sincs. Méltóztassék megengedni a miniszter elnök ur, ha nem akarja, hogy itt oly szavak említessenek, akkor ne kövessenek irányunkban erőszakos eljárást; önök nem értekeznek velünk, önök értekeznek a Deákkörben, ott a többség elhatározza, — nem az egész, hanem a többség, tehát az egész háznak kisebbsége, és a miniszter ur azt mondja, hogy ez a többség akarata, ez a nemzet akarata. Ezt a logikát el nem fogadom, ezt a nemzet akaratának elismerni nem fogom. Ha a kormánynak vannak fontos ügyei, melyeket az országgyűlés utolsó szakának végével keresztül akar vinni: ám értekezzék az ellenzékkel. Méltóztassék elhinni azt, hogy az ellenzék padjain ülnek férfiak, kiknek szivökön fekszik a haza érdeke és jóléte ép ugy, mint akárki másnak. Ha önök olyan tárgyakat terjesztenek elénk, melyekről belátjuk, hogy a haza érdeke kívánja, hogy keresztülmenjenek: mi bizonyosan nem fogunk azok elé akadályt gördíteni; de ha önök a Deákkörben tanácskoznak és határoznak, s azt mondják, a többség akarata a nemzet akarata, már engedelmet kérek, ilyen sic volo, sic jubeo eljárást részemről el nem ismerek s igen természetes, hogy az ilyen ellenében mi is élünk azon parlamentalis szokással, melyet megvallom, nem volt helyes erőszaknak nevezi, de melyet minden parlamentalis országban az ellenzék követni szokott. Hány törvényjavaslat veszett el az angol parlamentben a miatt, hogy az idő nem engedte, hogy azok minden stádiumon keresztülmenjenek. Ez tehát nem első eset, nem mi találtuk fel, ez régi dolog. Hanem itt van egy törvényjavaslat, méltóztassanak megnézni: van benne 104. §. ezek némelyike a legnagyobb fontosságú intézkedéseket tartalmazza; az nem parlamentalis s nem az ország érdekében levő eljárás lenne, hogy ezek vaktában, minden vita nélkül elfogadtassanak. Ha e törvényjavaslatot a legjobb hiszemmel, minden akadékoskodási szándék nélkül meg akarjuk vitatni, ugy mint illik, hogy megvitassuk; igen kevés idő marad akármi más tárgyra. Midőn tehát méltóztatnak látni, hogy oly nagy párt, minő az összes ellenzék : vitális pontokban támadja meg a törvényjavaslatot, méltóztassanak megengedni arra, hogy ezen intézkedések most e pillanatban menjenek keresztül, szükség nincsen. Miért nem fogadja el a kormány azon javaslatot, melyet Vukovich barátom tett? Mi elismerjük, hogy az 1848-iki törvénynek vannak részei, melyek módositandók volnának; de akkor szorítkozzanak önök erre az eljárásra. De ha önök most nem egyenesen, hanem mellékes módon, úgyszólván álarczozva akarják a censust megmásítani, akarnak radicalis megváltoztatásokat behozni, (Felkiáltások: Nem akajuk!) tudom nagyon jól, hiszen minden szónok, egymás után elmondta, hogy nem akarnak a censuson változtatni, de méltóztassanak megengedni, sem a jobb sem a baloldalon nincs ember, ki ezt elhidje. Ha valaki tagadni akarja, hogy most nappal van, és mi este sötétben tanácskozunk, azt nem hiszi senki. Minden ember tudja, látja, hogy önök azt akarják, hogy vitális dolgokat minden vita, minden akadékoskodás nélkül elfogadjunk. Ez több, mint a mit legális oppositiótól várni lehet. Mi ellenben azt mondjuk: jó, hát beszéljünk, tanácskozunk a dologról; hozzanak be egy törvényjavaslatot, a mely a választási eljárásra vonatkozik és mi nem fogunk az ellen beszélni. Mi elismerjük, hogy a választási eljáráson lehetne javításokat tenni s azokat szívesen elfogadjuk; de hogy mi ezen törvényjavaslatot, mely a választási képességről szól, a mely magának a parlamentnek alapját, sarkpontját képezi, elfogadjuk: azt nem tehetjük s ne kívánják, hogy mi ezt minden bővebb megfontolás nélkül megszavazzuk csak azért; mert azt a Deákkörben megszavazták, Megmondták önök azt már, hogy