Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-452

152. országos ülés márezias 5. 1872. \±l Endre, Gál Péter, Gáspár András, Ghyczy Kálmán, Grómon Dezső, Gubody Sándor, Guihy Benő, Győrffy Gyula, Hajdú Ignácz, Halász Boldizsár, Helfy Ignácz, Henszlmann Imre, Hevessy Bertalan, Hodosiu József, Hoós Ferencz, Horn Ede, Horváth Elek, Huszár Imre, Irányi Dániel, Ivánka Imre. „Távol voltak: Jankovics Miklós, Jeszenszky Lajos, Joanesku Lázár. Jurka Bazil, Justh Kálmán, Kapp Gusztáv, Kállay Emánuel, Károlyi Ede gr., Kiss János, Körmendy Sándor, Kubinyi Ödön, Maniu Aurél, Máriássy Béla, Mednyánszky Dénes b., Mihályi Péter, Miletics Szvetozár, Mocsonyi György, Nemes János Nyiry Józsa, Ónossy Mátyás, PavlovitsIstván, Paulini Tóth Vilmos, Perczel István, Petrik Gyula, Pétery Károly, Plachy György, Pribék Antal, Prick József, Bhédey István gr., Bomán Sándor, Salamon Tódor, Semsey Albert, Simonis Ferencz, Stanesku Imre, Sébessy József, Széchenyi Ödön gr., Szilády Áron, Szilágyi János, Szilvay Károly, Szlávy József, Sztratimirovics György, Teleky Domokos gr., Tisza László, Török Albert, Tőrök Sándor, Vendéghy Gábor, Zeyk József, Zmeskál Zoltán, Barcsay Kálmán, Bánffy Elek b., Betegh Kelemen, Boér János, Bogdán Vincze, Bogyó Sándor, Borlea Zsigmond, Buttyán László, Csernovics Péter, Degenfeld Béla gr., Dietrich Ignáez, Elekes György, Esterházy Pál gr., Farkas Gyula, Gonda László, Hertelendy Kálmán, Hoffmann Pál, Koós Ferencz, Horvát Boldizsár, Horváth János, Horváth Sándor. Házmán Ferencz: T. ház! Nevem nem volt felolvasva, tehát nem is szavazhattam, pedig „igennel" szavazok. (Felkiáltások: Már nem lehet szavazni!) Elnök: Lehet, miután a szavazás még nincs befejezve. (Helyeslés.) Széll Kálmán jegyző: 392 igazolt magyarországi képviselő közül 182 „igennel" szavazott, 140 „nemmel" s távol volt 69 képviselő. Elnök: Tehát 42 szótöbbséggel a törvényjavaslat elfogadtatott átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Most a jövő napirend megállapításáról kellene határozni: de előadó nr kivan egy észrevételt tenni. Szapáry Gyula gr. előadó: T. ház! A központi bizottság jelentésében előterjesztette, hogy általa egy határozati javaslat fogadtatott el, ezen határozati javaslathoz a központi bizottság ülésében jelen volt belügyminiszter ur hozzájárulván, ő sem tett ellene kifogást. Ezen határozati javaslat oda járul, hogy a képviselői állás incompatibilitására nézve hozassák törvényjavaslat, és hozzassék be ugy, hogy az ezen házban még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék. Ezen határozati javaslat hozatala a házban senki által sem támadtatván meg; sőt inkább valamenyi felszólalók által ily határozati javaslat hozatala kívánatosnak tartatván: bátor vagyok erre vonatkozólag a következő határozati javaslat elfogadását indítványozni, föntartván magamnak, hogy ha megtámadtatnék, annak védelmére felszólaljak. A határozati javaslat így szól: „A képviselőház utasítja a minisztériumot, hogy még ezen ülésszak alatt, oly időben terjeszszen a képviselőház elé törvényjavaslatot a képviselői ineompatibilitásról, hogy az még a választási törvényjavaslat szentesítése előtt tárgyaltathassék, és azzal együtt emeltessék törvény erejére." Simonyi Lajos báró: Én nem azért szólalok fel, mintha nem akarnám elfogadni ezen határozati javaslatot; különösen a mi a határozati javaslat első részét illeti, mely az ineompatibilitásról szól és kimondja, hogy az arra vonatkozó törvényjavaslat a jelen törvényjavaslat tárgyalásának befejezte után tárgyaltassék és azzal együtt szentesittessék, ez ellen semmi észrevételem nincs. A határozati javaslat második részére azonban van egy észrevételem; azon részére nézve t. i., mely a visszaélések megbüntetéséről szól. E rész t. i. nem nyilatkozik oly határozottan, mint az, mely az ineompatibilitásról nyilatkozik ; mert csak az mondatik, hogy lehetőleg adassék be ilyen törvényjavaslat. Én ezt épen oly szabatosan kifejezve szeretném látni, mint az az ineompatibilitásra nézve kimondatik; erre nézve tehát módositványt leszek bátor beadni. Nem tartom szükségesnek bővebb indokolását annak, mennyire szükséges a visszaélések megszüntetése, utalhatnék ebben más országok s különösen Anglia példájára, hol az utóbbi időben határozott, különösen Victoria alatt igen szigorú tőrvények hozattak. Sokan azt mondják, hogy azért nem kívánatos ily törvény hozatala, mert a visszaéléseket végleg megszüntetni nem fogjuk. Nézetem szerint ez az érvek leggyengébbike, t. ház, mert, hogy csak azért ne hozzunk törvényt, mivel a visszaéléseket vágleg meg nem szünteti az ily törvény: akkor a rablás és a gyilkolás ellen sem kellene törvény, mert azoknak még mindeddig nem lehetett véget vetni. (Helyeslés.) Én részemről tehát kívánatosnak tartom, hogy határozottan mint az ineompatibilitásra vonatkozólag, ugy a visszaélések megszüntetésére nézve is szóljon a határozati javaslat. (Helyeslés.) A mi ezen kérdést illeti: erre nézve azon.