Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

448. országos ülés február 29. 1872. 7 szélesittetett, hogy minél több búvó ajtó maradjon a választásoknál. Én az ily törvényjavaslatot — már volt szerencsém mondani az osztály ülésben is, — összehasonlítom a lyukas ezizmával (Nagy derültség); abba a sár be is megy, ki is jön, a lábon csak is a piszok marad. (Derültség.) Én vissza utasítom e törvényjavaslatot — és hogy magában ne maradjon Yukovits képviselő nr, felszólítom a kormányt, csináljon becsületes uj csizmát, melyet a becsületes magyar ember, ha az alkotmányos ösvényen járni akar, felhúzva, szabadon élvezhesse a szabad választási jogot. Ezt akarom én, uraim! Én a túlvilágra, hová Papp Zsigmond képviselő ur akar menni, vele ugyan nem is mennék, — (Derültség.) nem akarom ott keresni a tökéletes igazságot, nem is akarok az ő léghajójában a jövő reményeiről álmadozni; hanem nekem, ha visszagondolok a múlt választási törvényre, az nem kell, mert elmondhatom róla: „multadban nincs öröm:" ha pedig elfogadtatik azon törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, és a melyben egy árva szó sincs arról, bogy a vesztegetések megbüntettetnek : akkor bízvást elmondhatom azt is, hogy „jövődben sincs remény." Nekem tehát nem marad egyóbb hátra, mind az Irányi Dániel képviselőtársam által beadott és általam is aláirt határozati javaslatra szavaznom, amit ezennel teszek is; de mielőtt bevégezném beszédemet, — sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter ur, — hozzá akarnék egy kérést intézni, mit meg is teszek, hisz majd megmondják neki: a milyen jogtalanul ide parancsolták a miniszterialis hivatalnokokat szavazni mindannyiszor, most jogosan parancsolják őket — emlékeztetve még esküjökkel pecsételt hivatalos kötelességök teljesítésére is — innen ki és akkor oly büszkén a bársony székre mutatva a miniszter ur nem fogja tárczáját e törvényjavaslat elfogadásához kötni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Makray László: Előre kijelentem , hogy a már megvitatott törvényjavaslathoz közvetlenül hozzászólani nem kívánok, csak azért szólalok föl, mert némely képviselőnek mondásaira válaszszal tartozom. Midőn t. Papp Zsigmond képviselőtársam szikrázó elmésséggel a vitatkozók sorába lépett, s nézeteit e törvényjavaslatra nézve kifejletté : ez alkalommal azt mondta, hogy Erdélynek van olyan nemessége, mely csak híréből ismeri a földadót, mert egyátalában földdel nem bír. Mondta azt is, hogy Erdély a hét eredendő bűnök országa. Mind e mondásait gunynyal tetézte : én ez alkalommal felírattam magamat, hogy azokra válaszoljak. Előre kérem a t. házat, ne méltóztassék a nemesség melletti felszólalásomat ugy tekinteni, mintha én reactionarius irányban a demokraticus elvek visszatartásával akarnék azoknak érdeke mellett felszólalni, kik Erdélyben egy házas, egy telkes nemeseknek neveztettek 1848-ig, s kiknek szavazatjoga ellen Papp Zsigmondon kívül több képviselő is tett kifogást, ugyanis Bujanovics képviselőtársam azt monda, hogy el nem fogadja a volt kiváltságos osztálynak adott privilégiumot, hol a jog elnyerésnek föltétele csak is a nemesi oklevelén nyugszik ; mondám, hogy azon nemesség ellen tétettek kifogások, kiknek törzseldődei a magyar állam törvényes szokása szerint tiszta érdemjelt, ármálist kaptak, s hogy az illetők ezen beiktatás által elismert harezi érdemöket kimutathassák és a nemesi rendbe történt felvételöket, hogy igazolhassák: egy belső telek adományával ármálist nyertek. Ez azon nemesség, melyről Papp Zsigmond ur méltóztatik azt gondolni, hogy földdel nem bír s ezeket nevezte ő föld nélkülieknek átalában ugy véve föl, hogy ezek földbirtokkal ha nem rendelkeznek is, s habár eensussal nem birnak, hogy szavazatjoggal bírjanak. Erre az 1848-iki törvények jogosították fel az illető nemeseket és az én hitem szerint jogosan és igazságosan ; és pedig azért igazságosan, mert ők élvezetében voltak azon alkotmányos jogoknak ; másodszor, mert ők magok vagy elődeik védték azon szent földet, melyen a volt úrbéresek felszabadultak ; és harmadszor, mert ezen nemesség is kiegészítő része volt azon nagy nemesi testnek, a mely védte a nemzetnek alkotmányos jogait. A milyen giinynyal monda t. képviselőtársam azt, hogy a nemesség csak híréből ismeri az adót, hogy ez a nemesség földtelen: épen olyan gúnynyal kérdheti a t. képviselő ur most tőlem, hogy milyen jogokat osztott meg a nemesség a néppel, a melynek semmi joga nem volt. Elmondom. Volt időszak, t. ház, a midőn a földhöz volt a jog és a kötelesség kötve, a midőn az alkotmányos jogok gyakorlata a birtoklástól függött, és birtok volt igazolója a nemzeti létnek, tehát azon föld; a melyen nyugodott polgári kötelesség is, hogy minden nemes a haza földjét szentnek tartsa és senki el ne árulja, melyet mindenki védelmezni tartozott. T. képviselőtársam Bujanovics Sándornak épen azért nincs igaza, mert ő is privilegialis levelekhez kötve gondolja alkotmányos jogait a nemességnek s téves felfogásból indult ki, a midőn azt állította, hogy a nemesség szavazatjog elnyerésének feltétele csakis nemesi oklevélben rejlik. Nem rejlik ezen nemességnek szavazati joga a nemesi oklevélben ; hanem tettekben Magyarország földének védelmében. Ezen cselekedetben van a régi census alapja, maga