Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

| <) ^. 451. országos ül< már Németországban is, nepotismusnak kellene uralkodnia, sőt a linch justice-t is látnók gyakorolni. Hallotta, folytatá tovább a t. képviselő ur, államférfiaktól, hogy az átalános választói jog a respublica bukását fogja előidézni. Vannak mindenütt pessimisták, és igy Észak-Amerikában is ; de vannak ott aristokraták, sőt vannak monarchisták is. Hogy ily államférfiaktól hallhatott ilyesmit a t. képviselő ur : azt megengedem ; azonban én, sem hogy attól tartsak, hogy a köztársaság Amerikában fog megbukni, inkább azt vagyok hajlandó jósolni, a mint ezt már Napóleon is megjósolta, hogy a köztársaság Európában is mindinkább terjedni fog. (Igazi a szélső hal oldalon.) Es most áttérek Sehwarcz Gyula t. barátom beszédjére. {Bálijuk!) Ellene mondván ő is az átalános választói jognak, ugy mint azt barátaim és én formulásztuk: azt kérdi, mily jogalapon követeljük mi azt; s azt feleli, a választói jog nem emberi jog, mert r emberi jogokról az államban nem lehet szó. Én megengedem, hogy az emberi jogokat az állami köteléken kivül is lehet igénybe venni. így a remete, ki a társaságtól elvonultan a vadonba megy : azért még nem szűnik meg ember lenni, és kiki tartozik benne az emberi méltóságot respectálni. Az idegen, ki a maga hónából, például Magyarországba jön, tehát nem állampolgár: azért mert ember, az emberi jogokat követelheti is, és kell, hogy azok benne respectáltassanak. De, hogy az államban a polgári jogok el ne ismertetnének, hogy az emberek azon társulata, mely épen az emberi jogok és átalában a jogok megóvására alakul, ezen emberi jogokat suspendálná: azt én az én véges elmémmel fölfogni nem vagyok képes. Schwarcz Gyula (Msbeszől): Absorbeálja. Irányi Dániel: És midőn figyelmeztettem a t. képviselő urat, hogy választói jogról, tehát az államban gyakorolható jogról lóvén szó, ón azt nem emberi jogczimen, hanem, mint polgári jogot követelem :

f t. barátom azt kérdi, mi az a polgári jog? És azt feleli rá, hogy az phantasma, postulaturn, desideratum, és nem tudom mi. En meg vagyok arról győződve, hogy a t. képviselő ur csak ugy tudja, mint én, hogy kit nevezünk polgárnak; és egyet fog érteni velem abban, midőn azt mondom, hogy polgár szélesebb értelemben az, a ki valamely országban lakik nemre és korra való különbség nélkül, s ily értelemben Magyarországnak 15,000,000 polgára van; szűkebb értelemben — a miről itt szó is márczins 4. 1872. van — polgár az, a ki teljes korát elérte: következőleg önrendelkezési joggal bir, és az ország terheit viseli. Én igy definiálom a polgárt, én ily polgárnak követelek választói jogot. Én felteszem a t. képviselő úrról, hogy nem fog kezet Szilágyi Dezső t. képviselő úrral, a ki a jogot egyszerűen tagadván, csak a tőrvényt állította a meglevő jogok alapjának. Ha ezen feltevésnemhibás, mint reménylem nem hibás, hogy a t. képviselő ur nem ért egyet Szilágyi Dezső t. képviselő úrral: (ScJnvarcz közbeszól: nem!) akkor természetesen nem is bocsátkozom ezen abnormis tétel taglalásába e helyütt, hanem átmegyek azokra^ a miket ez után mondott. Azt állítva, mintha én a szavazati jogot csak azoknak kívánnám tulajdoníttatni, a kik a védkötelezettséget teljesitik, és adót fizetnek : azt kérdezte, ha vajon a púpos hátuakat ki akarom-e a választói jogból zárni, és utána tette, ha vajon azoknak is akarok-e tulajdonítani választói jogot, a kik a haza veszedelme esetén teljes koruságuk előtt szólittatnak zászló alá. Ezekre megfelelt — ha jó emlékszem — Ivánka Imre, t. képviselőtársam, és én annál fogva felmentetve érezhetem magamat, hogy ezt ismételve tegyem; csak annyit vagyok bátor e helyütt ismételni, hogy én, a ki a polgárnak kívánom tulajdoníttatni a választói jogot: a polgárt akkép definiáltam, hogy az minden teljes korú férfi lakosa a hazának, ki az állam terheit viseli: bármilyenek legyenek e terhek, viseli a maga ereje és tehetsége szerint. Azt is ellen vetette a t. képviselő ur az általam benyújtott határozati javaslatra, hogy ez bizonyos életkorhoz akarja kötni a választói jogot, és azt állította, hogy az életkor határát megvonni nem lehet; pedig saját maga határozati javaslatában ugyanazt teszi a t. képviselő ur: mert ő is ugyanazon esztendőhöz, t. i. a betöltött huszadik esztendőhöz köti a választói jogot. Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam beszédét taglalva azt kérdi, hogy vajon hiszi-e a t. képviselő ur, hogy a mócz is meg tudja ítélni, mi érdeke? Ezen szóval „mócz," tudom, hogy nem a román nemzetiséget akarta sérteni, hanem átalán fogva az értelmiség alacsonyabb fokán álló embert akart alatta érteni. (Sehwarcz Gyula: helyes az értelmezés.) Én meg azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy hiszi-e ? hogy az az 1

U telkes, ki ugyanott lakik, hol azon szegény mócz, sokkal több képességei bir a maga érdekének — ugy amint t. képviselő ur látszik felfogni — a megértésére. Ha tehát a t. képviselő ur azt akarja, hogy a választói jog mérvéül azon értelmiség tekintessék, melyet a t. képviselő ur gondol: akkor attól az V* telkestől