Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

i 448. országos ülés február 29. 1872. Elnök: Az első osztályba fog soroztatni, mert ott legkevesebben vannak. Következik a napirenden lévő tárgy tárgyalásának folytatása. Plachy György: T. ház! Nem engedhetem meg magamnak, hogy a t. ház türelmével visszaéljek, másrészről ismétlésekbe bocsátkozni nem akarván, röviden és egyszerűen meggyőződésemet a következő pontokban jelzem. Részemről a szőnyegen lévő választási törvényjavaslatot elfogadhatónak nem tartom a következő okoknál fogva, és pedig először azért : mert a kiváló polgári választójogot nem terjeszti ki, hanem inkább sok tekintetben és sok részben megszorítja, teszi ezt a census kérdésében, teszi azon oknál fogva, mert az adófizetést alapul a választói képességnél elfogadni nem akarja. Igaz, hogy az adók kivetése minden kérdésen felül nem áll; de szerintem, nem az adókivetés helyessége, hanem az adó általi teherviselésben való részesülés adja meg azon jogot, melyre építhető és szerintem építendő a választási jog. Másodszor elfogadhatónak nem tartom azért: mert a választási jog gyakorlatát, meggyőződésem szerint, elegendően nem biztosítja, titkos szavazást nem enged meg, a választások körüli lehető visszaélések ellen és a választások mellett történhető kihágások megtorlásáról nem intézkedik. El nem fogadható ezen törvényjavaslat harmadszor azért, mert a mostani kormány a hiányosoknak bizonyult választó-kerületek kiigazításáról nem gondoskodik, sőt még figyelmét oda sem fordítja, hogy egyes választási székhelyek megváltoztatása iránt kérvények is adattak be. Nem adattak be ezen kérvények más tekintetből, mint azon oknál fogva, hogy a választók ez által szabadabban és e szerint kötelességöknek megfelelőbben élhessenek jogaikkal. Nem találom végre és negyedszer ezen törvényjavaslatot elfogadhatónak azért: mert az az én szerény fölfogásom szerint, nem eléggé egyszerű és e szerint nem eléggé világos, és így többféle, különfélekép elágazható követelésekre és kérdésekre szolgálhat alkalmul. Ily törvénynek pedig, mely alaptörvénye bizonyos közjogi gyakorlatnak, szerintem oly egyszerűnek kell lenni, hogy az ország többsége által megértethessék és fölfogathassék, azért, hogy a gyakorlatban téves elvezetések ne támadhassanak. (Igaz! bal felől.) Kijelentem ezennel, hogy ezen okoknál fogva e törvényjavaslatot elfogadhatónak nem találom, és nem is óhajtom, — ezt egyenes lelkűén kimondom, — hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emeltessék, mert félek tőle — ez talán egyéni félelmem lehet, — de félek tőle, hogy ha sok ily törvény fog még hozatni, akkor Magyarország nemzeti zászlójára Lengyelország sírirata lesz irható. Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés bál felől.J Horváth Sándor: T. ház! Már ezelőtt egy évvel több választó-polgár aggodalommal kérdezte tőlem: vajon igaz-e a kormánypárti vészmadarak által jelzett ama hír, hogy még ezen országgyűlés tartama alatt f szűkebb körre fog szoríttatni a választói jog. Én a megnyugtatás biztató hangján válaszoltam erre, mert habár nem imádom is a mostani kormánypártot, sem annak minisztériumát, mindazáltal nem tettem föl egyikükről sem annyi hazafiatlanságot és annyi vakmerőséget, a mennyi szükséges a választói jog megszorítására. Valóban csalódtam. Igaz ugyan, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat sehol magyarán, tisztán, világosan és őszintén ki nem mondja a választási, a szavazási census fölemelését: mindazáltal tekervényes utain nem egy választó-polgárt fog visszavezetni a szavazó urnától. Ha az ellenzéki szónokok hosszú sora által fölemiitett egyes esetekből következtetést vonunk mindazon esetekre, melyeket statistikai adatok hiányában csak képzelni, de biztosan kiszámítani nem lehet : ugy előre elgondolom azon megdöbbenést, melyet ezen törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, a nemzet hazafias részénél elő fog idézni. Uraim! a túlsó oldalon, ne hivatkozzanak önök mindig az 1848-ki törvényhozás szellemére. Higyjék el, ezen hivatkozás nem illik az önök ajkaira. (Derültség a jobb oldalon.) Az 1848-ki törvényhozás a kor színvonalán állott, az önök törvényalkotása messze alul áll a mai kor niveauján; az 1848-ki törvényhozás és törvények szelleme a szabadság, a haladás, a fejlődés szelleme volt; az önök törvényalkotásának és az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, ha van szelleme : az nem egyéb, mint a visszaesés, a hátramaradás, a stabilismus, a reactio sötét szelleme. (Helyeslés bal felől. Derültség jobb felől.) Az 1848-ki törvényhozás működését, t. ház, egy nemzet lelkesedése ébresztette, táplálta, dicsőítette meg és jutalmazta ; az önök törvényhozása, t. jobboldal, ujabban és ujabban egy-egy jogot vesz el a nemzettől, az államtól és polgártól és a nemzet hazafias részénél kétségkívül megdöbbenést vagy hidegséget, fásultságot fog előidézni. Uraim! Egy negyed század lesz nemsokára, hogy az 1848-ki korszak elmúlt. Es önök azt hiszik, hogy a nemzeti élet azóta nem fejlődött semmit, hogy a magyar nép a cultura terén nem csinált azóta egyetlen előrelépést sem, és ennélfogva azt hiszik önök, hogy a magyar nem-