Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

102 451. országos Ülés máreziiw 4 1872. I tom, hogy átalánosságban, nagyban véve biztosítékot nyújt az ez irányban. Átlátom ón annak helyességét a mi itt mondatott, hogy van számtalan ember, ki írni olvasni nem tud; de azért józanabbul tud szavazni a választásoknál, mint más, ki az elemi iskolákat végezte. Igaz, s magam is ismerek akárhány embert a magyar nép között, ki irni, olvasni nem tud, de ki józanabbul ítél, s józanabbul jár el sok kérdésben, mint igen sok más ember széles e világon, ki a transcendentalis tudományok tanulmányozásában elmerülve, eszének élét elvesztette; (Nevetés a bal oldalon.) mindamellett átalános hatását a műveltségi eensusnak megtagadnom nem lehet. Ismétlem: akarom, hogy haladjunk azon lejtőn, mely az átalános szavazati joghoz vezet ; de nem akarom, hogy ez előfeltételek nélkül leszaladjunk, hanem haladjunk fokozatosan, s az^előfeltételek előállításáról is gondoskodjunk. (Elénk helyeslés balról.) Ami a titkos és a nyilvános szavazás kérdését illeti, én részemről nyilvánítom, hogy a jelen perezben, midőn nincs gyökeres reformról szó: részemről az egyedüli helyes eljárásnak tartottam volna, s tartom azt, a mit igen t. képviselőtársam Vukovich Sebő megemlített; azt ugyanis, hogy egy ily nagyfontosságú kérdést igy egy tollvonással ne akarjunk kötelezöleg megoldani, akkor, midőn nálunk az élet, a gyakorlat , — mely pedig minden alkotmányos országban forrása a törvénynek — bebizonyította, hogy egymás mellett megállhat-e a két módozat a nélkül, hogy valaki, bár csak a legkisebb , f ebből eredő kárt felmutatni képes lenne. És ha a részletes vitára kerül a dolog, én részemről ezen szempontot fogom védeni. Miután azonban a titkos szavazás kérdését egy pár képviselőtársam ugy állította oda, hogy a titkos szavazást akarják azok : a kik akarják, hogy ne legyen megvesztegetés, ne legyen illetéktelen befolyás ; kik pedig a nyilvános szavazást pártolják : azt akarják, hogy legyen megvesztegetés és legyen illetéktelen befolyás; miután mondom a kérdés igy állíttatott fel: kötelesnek érzem magamat röviden erre vonatkozólag is nyilatkozni. (Halljuk!) Legelőször is arra figyelmeztetem t. képvilőtársaimat, hogy egy ily nagyfontosságú kérdést, mely nem a különböző pártok, — de magukban a legradicalisabb pártok kebelében is még mindenütt a világon ugy a gyakorlatban, mint a tudomány terén vitás kérdés; ne akarjunk egy ily egyszerű mondattal megoldani. Hiszen ha ezt önök helyesnek tartják: a valószínűségnek épen annyi látszatával lehetne mondani, hogy azok, kik akarják, hogy a nemzeti jellem helyes irányban fejlődjék; a kik akarják, hogy a ki választói jogát helytelenül gyakorolja legalább pirulni legyen kénytelen: azok akarják a nyilvános szavazatot; és a kik a titkos szavazatot akarják: akarják azt, hogy a választó felhúzva mintegy Gryges gyűrűjét ujjára, látatlanul követhessen el minden gonoszságot. De én nem mondom ezt, épen ily fontos kérdésben, meglévén győződve arról, hogy a czél egy és ugyanaz, és csak az eszközök jóságára nézve tér el felfogásunk. (Helyeslés bal felől.) Itt csak röviden óhajtván a tárgyhoz szólni, legyen szabad nekem megemlítenem egy reám nézve nagy hatással bíró érvet, melyet Angliának egyik legnagyobb radical írója mond. (Halljuk /) Azt mondja, hogy: ha valaki oly eljárást kell hogy kövessen, mely egyedül őt illeti, ugy kell intézkedni, hogy rajta és lelkiismeretén kívül senki se tudhassa, hogy mit tett; de ha valaki egy oly functiót végez, mely által nem magára, hanem hazája s nemzete sorsára gyakorol befolyást: akkor szükséges, hogy legalább az erkölcsi felelősség súlya alatt legyen, hogy polgártársai tudják, hogy mit cselekedett. Én, t. ház, még Magyarországon a választók nagy részét nem látom oly demoralisaltnak, hogy azt ne hinném, hogy igen sok embert, attól, hogy eladja elveit, — mert képviselőválasztásnál elvek eladásáról van szó, miután az egyén csak az elveknek személyesitője, — nem vagyunk mondom annyira demoralisálva, hogy azt ne hinném, hogy igen sok embert elvei eladásától visszatart az, hogy ezt csak nyilván, csak ugy tehetik, hogy mindenki tudja, hogy ezen bűnt elkövette; (Helyeslés bal felől.) mig igen félek, hogy sokan ezek közül sem fognak ellenállni a kísértésnek, ha 5 perczczel a választás előtt hirdethetik azon elveket, melyeket mindig vallottak s o perez múlva leszavazhatják azokat és ujabb 5 perez múlva ismét ugyanazon elveket hirdethetik. (Élénk helyeslés bal Jelöl.) Én tehát elvi szempontból határozottan a nyilvános szavazás mellett vagyok, és részemről csak egy eset állhatna be, — és épen azért, mert ez eset beállását nem akarnám, talán még inkább, mint más: kívánnám a megvesztegetések minél szigorúbb megbüntetését — és ez az eset az — és én azt tartom, ezen eset birta rá Angliában is a szabadelvű pártot, hogy ma már a titkos szavazást akarja keresztülvinni, — hogy ha meg kellene győződnöm róla, hogy vagy megtagadtatván a kellő törvények megalkotása, vagy nem alkalmaztatván azok kellő szigorral : oda jutottunk, hogy már a megvesztegetés és illetéktelen befolyás ellenében nincs többé beesületérzés és szégyenérzet. Ha ide viszik önök a dolgokat, sajnálva bár, de én ezen szerintem is veszélyes eszközhöz fogok nyúlni, mely az érintett esetben egyedül