Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

t IQA 431. országos illéa szeres tövényjavaslat alkotása volt czélja, miként azt indokoló beszédemben megmondtam: mert átlátom én is, hogy erre már idő nincs; hanem czélja egyedül az volt, hogy ha már elkésve történik is a változtatás, az legalább helyes irányban történjék; azok argumentumai, kik azzal támogatják álláspontjukat, hogy az én inditványom gyökeres reformot akar, és védik a magukét azzal, hogy ez nem lehetséges: mondom, azok ezen szempontból felhozott érvei magukban megsemmisülnek. Indítványomat indokoló első beszédemben kifejtettem, hogy roszaltam és roszalom, hogy nem oly időben terjesztetett be a választási törvény, hogy gyökeres reform léttesittethessék ; de megmondtam azt is, hogy miután most már erre nincs idő: pótoljuk a hiányokat, azért követelem, hogy ha megvannak a szükséges adatok, a mint kell, hogy meglegyenek : azok terjesztessenek elő és azon hiányok orvoslásával alkottassák egy czélszerü tőrvény. Ami azt illeti, t. ház, a miért sok felől részint félreértettem, részint megtámadtattam, hogy az incompatibilitas és a megvesztegetések kérdéseiről nem szóltam: annak indokát is megmondottam első beszédemben. Tettem ezt, mert tudtam, hogy fel fogom lelni erre az alkalmat, valamint a választási törvényben felmerülő több nagy eszmére nézve is; vagy ha mint kívántam, uj törvényjavaslat nyujtatik be, vagy pedig ezen törvényjavaslat részletes tárgyalásánál. Es az incompatibilitas és megvesztegetésre vonatkozólag különösen azt is hittem, hogy elég alkalmam lesz, midőn a központi bizottságnak is ez irányban fölvett javaslata előkerül, elmondani nézeteimet. De a mint ma már a dolog áll, mindezekre nézve hivatva érzem magamat röviden nyilatkozni. Az incompatibilitási törvényt szükségesnek tartom, és azt hiszem, hogy helyesen foglalhatott volna helyet e törvényben. De ha elfogadtatik a központi bizottság javaslata, ha megáll a ház a mellett, hogy a jelen törvényt szentesítés alá csak azzal együtt fogja terjeszteni: e tekintetben kifogást nem teszek. Ami pedig az incompatibilitásj törvény tartalmát illeti, erre vonatkozólag meggyőződésem az, hogy annak sem nagyon szűknek, sem nagyon tágnak lenni nem szabad. Ha nagyon keveset zár ki: akkor nem felel meg a czélnak, ha nagyon sokakat kizár: akkor majdnem lehetetlenné teszi az országra nézve egy jó és helyes képviselőház alkotását. Mert ha annyira terjeszkedünk az incompatibilitási törvénynyel, hogy annak a ki egyszer képviselő, semmi más becsületes utón ne lehessen családjáról gondoskodni; akkor mit érünk el? Csak három faja az embereknek lehet akkor képviselő: az egyik márcziirs 4. 1872. kinek önálló vagyona van, a másik kinek nincsen, de oly ügyetlen ember, hogy más utón annyit sem bir keresni, mint a mennyi a képviselő napidija; (Derültség.) a harmadik faj az, mely a képviselőséget csak átmenetnek tekinti és a bureaui formalitások elkerülésével gyorsabban akar hivatalban haladni. (Helyeslés bal felől.) Hogy ez aztán használna-e a szabadelvüsógnek és demokraticus intézmény volna-e ez? azt hiszem, vitatni nem szükséges. (Helyeslés bal félő.) Itt meg is állapodnám; de nem szeretek visszavonulni támadások elől és ezért miután mélyebben belement, és bizonyos, mondhatnám ezen oldal ellen irányzott insinuatioval, ezen kérdésbe Paczolay képviselő ur: elmondom röviden nézetemet. Arra nézve, hogy a mint ő kifejezte, contractualista ne lehessen képviselő, ha ő azalatt értette az engedményeseket, a concessionariusokat: én részemről vele tökéletesen egyetértek. Mert helyesnek tartom, hogy a ki concessiot kapott, addig, mig azon concessio alapján azon építkezések, — melyekre a kormánynak oly nagy hatása van — folynak : képviselő ne lehessen. Mindezt tökéletesen helyesnek találom. De hogy ennél tovább menjünk, hogy bevégzett vállalatoknál, a vállalatoknak a társulatok által választott igazgató tanácsosai már képviselők ne lehessenek: ezt egyátalában nem helyeslem. (Paczolay közbeszól: Elhiszem!) Hiszen méltóztassanak meggondolni, hogy a társulatok által választott igazgató-tanácsos, kinek meglehet, van azon 20 actiaja, a melyet le kell azért tennie, hogy igazgató tanácsos lehessen: semmivel sincs inkább, sőt kevésbbé van érdekelve, mint az actionarius, kinek 5—600 actiája van. Vagy tehát ki kell mondani, hogy képviselő ne lehessen senki, a kinek actiája van, akkor azonban nem tudom, hogy a mai világban, kikből fog összeállani a ház ; vagy a legnagyobb igazságtalanság nélkül, nem lehet a a képviselőházból kizárni az igazgatótanáesosokat. Én t. ház köszönöm, hogy ennek kimondására Paczolay ur alkalmat adott, határozottan nyilváníthatom, hogy én soha saját személyemben concessiot se nem kértem, se nem kaptam. Tehát hiába hivatkozott és mutatott ide, mintha itt ülnének a cencessionariusok. Én mint Debreczen városa képviselője és meghatalmazottja irtam alá a concessiot: engem tehát az ő érvelése nem sújtott, nem sújthat és nem is fog sújtani. De kérem a t. képviselő urat, tekintsen egy kicsinyt körül saját pártfelei között, és jót állok róla, magamról és azokról , kik azon marmarosszigeti vasútvonalnál