Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-433
433 országos ülés február J. 1872. 53 tisztelt pénzügyi bizottság azt mondja, hogy ezen összeállítást, az előttünk fekvő törvényjavaslatot tökéletesnek semmikép sem lehet mondani; elismeri, hogy sok a hiba benne, sok a javítani való rajta ; de nem látja helyén ezt most javítani, ós kilátásba helyezi a javaslatot, mely ezt kiigazítani fogja. Elfogadom ezt; de minthogy a pénzügyi bizottság javítani, reformálni nem akart e perczben: azt gondolom a legjobb lett volna ugy hagyni a budget összeállitását mint volt, és főkép nem vezetni be olyan módosításokat, melyek a dolgot még roszabbá teszik, melyek a tiszta átnézetet, a világosságot még kisebbítik. így pl. a pénzügyi bizottság a többi közt azt mondja a kihagyásokról szólva, hogy kitörülte ezen törvényjavaslatból azon tételeket, melyek a vasúti kölesönből rendelkezésre álló 50 és fél milliót illetik, melyek a Duna-szabályozási költségekre, és a gömöri vasúti záloglevelekre vonatkoznak. Mi 1868-ra elfogadtuk a bruttó budget elvét, azaz, hogy minden átfutó tételt szintén be kell venni, mind a kiadásokba, mind a bevételekbe. Miért méltóztatott tehát kihagyni itt 20 milliónyi tételeket, midőn mát egészen hasonló természetű tételek mégis ben vannak a budgetben ? Én ennek okát a bizottság jelentéséből ki nem olvashatom, és mindenesetre az eredmény az, hogy az ember még kevésbé lát tisztán a budgetbe, mint azelőtt, hogy az országnak még nehezebb tiszta fogalmat szerezni pénzügyi helyzetünk mibenléte felől. De ha a kihagyásokat nem helyeselhetem: szintoly kevéssé helyeselhetőnek találom azt, a mib a t. pénzügyi bizottság beigtatni méltóztatott. Ez vonatkozik az úgynevezett 30 milliónyi; de valóban csak 22 milliónyi kölcsönre; és itt egy tán csak formai a dolog anyagi oldalára vonatkozó észrevételem volna. A nagyon t. pénzügyminiszter ur t. i. csak két-három héttel ezelőtt terjesztette a ház elébe ezen kölcsön költségvetését. Én azt gondolom, hogy rendén lett volna, hogy a ház ezen költségvetést a pénzíigyi bizottsághoz utasítsa, hogy a pénzügyi bizottság jelentése következtében a ház tárgyalja és megszavazza ezen költségvetést és csak azután lehetett volna ezt a budget-törvénybe bele venni. Követtük ezen utat sokkal csekélyebb fontosságú dolgoknál, mint például, midőn szó volt arról, hogy 1300 írt szavaztassák meg egy hasonszenvü clinicára; tehát lehetett volna ezen 22 milliónyi összegre vonatkozólag szintén ezen utat követni. De hagyjuk ezt és szóljunk a dolog lényegéről. A nagyon t. pénzügyi bizottság azt mondja hogy ezen kölesönnek f. évi kiadásait részint a rendes kiadások közé, részint a rendkívüli kiadások közé vette fel. Miért méltóztatott ezt kivenni a hitel müveletekből és a rendes és rendkívüli kiadásokba beigtatni, mig a sorsolási kölcsön, a vasúti kölcsön kiadásai nem figuráinak sem a rendes, sem a rendkívüli kiadásokban : ezt a bizottság jelentéséből ki nem olvasom. De semmiesetre el nem fogadhatom a t. pénzügyi bizottság azon megkülönböztetését, midőn a kamatot a rendes kiadásokba helyezi át és a törlesztést a rendkívüli kiadások közé. Igen helyén volna ez, ha ezen 20 milliónyi kölesönüok olyan volna, hogy az adósnak szabadságá! ban állana a törlesztést eszközölni, vagy nem annyit törleszteni, a mennyi neki tetszik, és a mikor tetszik. (Halljuk!) Akkor nagyon helyes volna azt mondani: a kamat rendes kiadás; mert minden évben előkerül, mert elodázhatlau ; a töri lesztést pedig, melyet egy évben lehet eszközölni, a másikban nem, melyet azon összeggel lehet eszközölni, a melytyel tetszik, és a melylyel { lehetséges: ez rendkívüli kiadás. De ezen kölcsönnél a dolog egészen másként áll. Le vaí gyünk kötelezve 32 évre, minden évben kama! tot kell fizetnünk, és minden évben ennyit s : ennyit kell törlesztenünk. Egy kiadást pedig, ! mely 32 éven át ismétlődik a budgetben : azt én | semmikép nem tekinthetem rendkívüli kiadásnak. De ezen második tételre, a törlesztésre nézve még egy sokkal lényegesebb észrevételem van, : s ezen észrevételre vagyok bátor a t. pénzügyminiszter ur figyelmét kikérni. Azonnal látni I fogja a t. ház, hogy ha a nagyon t. pénzügy! miniszter ur — miben kétkednem nem is szabad — szavát tartó férfi, ha kész beváltani itt ünnepélyesen tett ajánlatát: (Halljuk! Halljuk!), j akkor azonnal ezen költségvetésben egy igen lényeges törlesztés, egy, 5 —6 milliónyi megtakarítás eszközölhető. Emlékszik talán a t. ház, midőn 1871. szept. 23-ikán tárgyaltuk itt ezen f kölcsön felvételét, mely 5%-esnek mondatik. Én kimutatni törekedtem, hogy ezen kölcsön 8%-ba fog kerülői, és pedig hogy a kamat maga lesz 6 3 A%, és a törlesztés legalább, — akkor még nem ismertük a részleteket: — lés 7«Vot fog igénybe venni, a mi 8%-tot tesz. Erre adataimat megvitatván a t. pénzügyminiszter ur, azokra szóról szóra azt felelte: (Halljuk!) „Ezen kölcsön igen is 6V%. A képviselő ur azon állítása fölött pedig, hogy törlesztésre 1 és 7*% kell; azt gondolom ne okoskodjunk sokat, hanem szavazzon meg nekem a t. képviselő ur egy százalékot és én megelég-
