Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-430

50 430. országos ülés jannár 27. 1872. fél, melyben szintén ezeket elősoroltam és én t. ház, egy elégtétellel tartozom Ráday grófnak és az igen t. belügyminiszter urnák, azon elég­tétellel, miszerint elismerem, hogy azon bajok, melyeket itt felemiitettem, idővel megszüntet­tek, sőt azon személy is, ki ellen én leginkább kikeltem: eltávolíttatott, befolyása ós tevékeny­sége beszüntettetett. Ennélfogva t. képviselőház! gondolom, hogy én, illetőleg föllépésem, igazolva van. Nem is hallottam ujabb időben semmi panaszt az al­földről visszaélésekmiatt; hogy pedig visszaélések történtek, nagy visszaélések: szolgálhatnék akár­hány adattal. Hisz elég, ha azt mondom, hogy becsületes magyar ember, az ó-teleki biró 22 hó­napig tartatott bezárva; és mikor kibocsátották, még azt sem mondották neki, hogy miért volt bezárva; és ez magyar emberrel történt. Egy tekintélyes szerb 11 hónapig volt bezárva: ak­kor elbocsátották és azt mondták neki, fcogy nincs az úrral több dolgunk. Es ily esetet akármennyit lehetne felhozni. Az mondatik, hogy ezzel csak kötelességót teljesiti a kir. biztos. Igen! teljesiti, de ez oly drasticus eljárás és oly drasticus intézkedés, hogy mindig anomália; mert tény az, hogy 100 befogottak közöl 60 kibocsáttatik, miután több hóig bezárva tartatott és nem mondom, hogy süttetett, de kínoztatott, a mint később kitűnt. En azt mondom, hogy jogállamban, — és ezt tán t. barátom sem fogja tagadni, — az a szabály, hogy inkább 99 bűnös szabadon men­jen ki, mintsem egy ártatlan szenvedjen. (Felkiál­tások: A Bibliában van az!) Könnyű beszélni, mikor másról van szó; de jót állok róla, hogy ha önök közül valamelyik csak 10 napig tartatnék bezárva: aligha elé­gednék meg ezzel. (Derültség.) Én nem vagyok, mint mindjárt a kezdetén mondtam, — a kir. biztos ellen; nem is taga­dom meg a szükséges költséget, hanem azt mondom és azt vitatom, hogy igenis, kihágások és viszaélések történtek és azok történni fognak addig : míg ezen discretionalis hatalom fennáll; ugyanazért legnagyobb kötelessége a t. képvise­lőháznak beszüntetni ezen rendkívüli intézkedést minél hamarább. r En nem merem azt állítani, hogy azt már most, rögtőn lehetne beszüntetni ; meg is mon­dom miért. Igaz, mikor a kir. biztosság felállít­tatott ; akkor az mondatott, hogy a fennálló ide­iglenes, nem szervezett hatóságok ugy a köziga­tási, mint a birói hatóságok elégtelenek. Ennek volt értelme akkor; de midőn most ismét az állitanók : akkor azt bizonyítanék, azt vallanók be a világ előtt, hogy minálunk nem is lehet szervezett rendes hatóság, mely megakadályozza a rablásokat. En azt hiszem, ezt nem fogja vi­tatni sem a miniszter ur, sem senki a t. ház­ban. Igaz, hogy az uj bíróságok csak most lép­nek életbe, szintúgy a törvényhatóságok is. Ad­dig tehát, mig ezek müködésöket megkezdik egész erólylyel: addig én is megengedem, — ha az igen t. miniszter ur ugy tudja, hogy szükséges — hogy fenállhasson a kir. biztosság; hanem arra hívom fel a t. ház figyelmét, hogy minél előbb szüntesse meg ezt, mert hiába, akár mint mondjuk, hogy alkotmányosak vagyunk : addig, mig az ily intézkedés fennáll, addig nem vagyunk alkotmányosak; mert ott az alkotmány, a tör­vény, felfüggesztetik. S végre psychologiai szempontból sem he­lyes, hogy e népet oly drasticus eljáráshoz szok­tassuk, mert utoljára nem is birunk majd más­kép kormányozni, és meglehet, hogy maholnap ellenünk fordittatik az. (Egy hang jobbról: Ne féljen !) De igenis, félek, mert én nem vagyok a hatalom birtokában. Bach is azt gondolta, hogy örökké fog uralkodni és Sehmerling akárhányszor kinyi­latkoztatta, hogy oly biztos, mint csak valami a világon; én meg azt mondom, hogy semmi emberi hatalom nem biztos. Épen azért én. ki nem tartozom azokhoz, kik a hatalom birtokában vannak: igen is félek s nevezetesen attól tartok, hogy, ha az alkotmányos elvek figyelmen kívül hagyatnak, maholnap rósz gyümölcsöt fog te­remni, t. i. azt, hogy senki sem fog hinni az al­I kotmányosságban. Ugyanazért a mostani körülmények közt megszavazom ugyan e költséget; de kérem a t. házat, hogy szüntesse meg ezen anomáliát mi­nélelőbb. Tóth Vilmos belügy miniszter : Mi­dőn múlt év május havában a szegedi királyi biztosság föntartáwára szükséges póthitelt kértem a t. háztól, elmondottam azon okokat, melyek­e biztosság kiküldését szükségessé tették, vala­mint kijelöltem azon hatáskört is, mely részére kiszabatott, Ennek alapján a t. ház meg is sza­vazta a 140,000 frtnyi póthitelt, mely kilencz hó­• napra kéretett. Emlékeztetem a t. házat, hogy akkor azon határozott reménynek adtam kifeje­zést, miszerint ezen 9 hónap eltelte után nem lesz szükség a királyi biztosság további fön­i tartására, s hogy kijelentettem, miként utasi­I tani fogom a királyi biztost működésének lehető I siettetésére. Ezt meg is tettem. Rendeletemnek, j melyet azonnal, mihelyt múlt év május havában a költség megszavaztatott, hozzá intéztem, illető része igy szól: „Ebből kifolyólag fölhívom Méltóságodat, hogy királyi biztosi működését kettőztetett szor­galommal és erólylyel folytassa, hogy a megsza­vazott 140,000 írttal ezen működés még ez év-

Next

/
Oldalképek
Tartalom