Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-429
429. országos tilé* január 25. 1872. 41 tapasztaltatnak, —elfojtassanak; sőt azt hiszem, hogy ha egy szaktudós saját elhatározásából szabadon nyilatkozik : sokkal nagyobb súlya van szavának, mintha talán egy elébe tett kérdésre történik e nyilatkozat. Azt hiszem, nem áll a tudomány érdekében sem a tudományosság, sem a nemzet méltósága tekintetéből, hogy minden egyes kérdésben mintegy foreiroztassanak az illetők, hogy a tudományos kérdéseket a szaktudósok, az irodalmi kérdéseket az irók kezéből kivonni kivánják, és a haladás összes tényezőit itt kisértsük monopolisálni. Ezeket akartam megjegyezni a t. képviselő ur előadására, amelynek egyébiránt eredményét elfogadom ; elfogadom pedig ugy, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy szaktudósokból álló enquétet hivjon össze és annak eredményét közölje a képviselőházzal azért, hogy a képviselőház annak alapján intézkedjék és pedig előreláthatólag leginkább a financiális szükségeket illetőleg : mert ennél tovább végre sem terjedhetnek a képviselőház intézkedései. Ami a tudományos kérdéseket illeti; nem kételkedem, hogy ily szaktudósokból álló, a minisztérium, esnem a házaltál választott enquéttetől számos felvilágosításokat fogunk nyerni, és azt hiszem, hogy az általjmindazon kívánságoknak elég lesz téve, melyeket a t. képviselőház jogosan megkívánhat. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Két indítvány van. Az egyik Sehwarcz Gyula képviselő ur határozati javaslata, a másik Pulszky Ágoston képviselő ur határozati javaslata. Jámbor Pál jegyző (olvassa Sehwarcz Gyula határozati javaslatát, továbbá Pulszky Ágost következő iiatározati javaslatát) : Utasittassék a miniszter, hogy az országos gyűjtemények, könyvtárak, levéltárak ügyében szakértőkből enquétet hivjon össze és annak eredményét terjeszsze a törvényhozás elé. Elnök: A kettő kőzött a különbség csak az, hogy az egyik a eultusminisztert kívánja megbízni, és részletezi a kérdést; a másik a minisztériumot kívánja utasíttatni, és átalánosan van tartva. P. Szathmáry Károly. Midőn határozatijavaslatom támogatására még egyszer szót emelek, különösen azon indokból teszem ezt: mert ugy tapasztaltam, hogy előttem szólott t. képviselőtársam — lehet, hogy az én gyarlóságomnál fogva — engemet félreértett. Valósággal nehezen tudom visszatartóztatni, hogy tisztelt barátom Dobsa Lajos múltkori hasonlatával éljek a tinta-halról, mert itt valóságos köd lebeg a képviselőház előtt, melyet én a magam részéről elő nem idéztem. KÉPV. H NAPLÓ 181£. XXI. Ezen köd két irányban nyilvánul, egy részről abban, mintha az én határozati javaslatom valamely vádat involválna közintézeteink, vagy nem tudom talán nemzeti muzeumunk ellen. Azon vádaknak, vagyis azon megjegyzéseknek, melyeket, mint országos képviselő, joggal hittem tehetni a múzeum budgetjének tárgyalása alkalmával : ezen határozati javaslattal semmi közük sincs. A második köd, mely ezen kérdés körül, — nem mondom akaratosan, hanem talán félreértésből — terjesztett, abban áll: mintha én szaktudományi munkát kívánnék a képviselőháztól; mintha én azt várnám, hogy magok a képviselők induljanak el lepkéket fogni, vagy a bogarakat és halakat rendezni. A ki ez iránt akár határozati javaslatomat, akár annak indokolását hallani méltóztatott, és ily megjegyzéseket tesz: e íölött nagyon csodálkozom ; mert hiszen épen azon szükségek, melyeket felemlíteni bátor voltam : jelzik, hogy mit kívánok én. A nemzeti múzeum érdemes igazgatója több ízben panaszkodott nekem is a végett, bogy a nemzeti múzeum nem képes már kellő helyt adni a gyűjteményeknek, és magok az egyes szakértők a múzeumban, kiket én igen tisztelek s beesülök, kivált a tisztelendőket s beesülendőket: kijelentették, hogy pl. a hazai gyűjtemények egy részét épen azért nem lehet kiállítani, mert részökre a helyiség nem elégséges. Vannak a nemzeti múzeumban tárgyak, melyek alapját képezhetnék egy különleges múzeumnak, így pl. vannak ott technológiai tárgyak, melyek tisztán egy ily technológiai múzeumban foglalhatnának helyet. Vannak újra más tárgyak, pl. ethnographiaiak, melyek ismét alapját képezhetnék egy ethnographicum museumnak. Ezen kivül szó volt mind a sajtóban, mind pedig más társadalmi kérdések utján arról is, hogy miként lehetne a képtárakat elhelyezni és különösen, kellene-e az Eszterházy képtárt a nemzeti múzeum képtárával egyesíteni ? Maga az igen t. igazgató ur szintén fölemlítette azt is, hogy a természettani osztály, melyről magam is igen nagy méltánylattal nyilatkoztam, és melynek élén egy nagyon becsületes szakember és érdemes férfiú áll; épen azért, mert szakerők hiányoznak, oly állapotban van, hogy talán f>, 6, 8, év lesz szükséges arra, hogy azon temérdek anyag feldolgoztassák, mely Xantus érdemeinél fogva a nemzeti museumba jutott. Létezik pl. a mint az igen t. igazgató ur is igen jól tudja, egy természettudományi társulat: vajon ha az a museum ezen osztályával egyesittetnék és azon anyag feldolgozására utasíttatnék ? kérdés — én nem döntöm el, csak kérdésül teszem fel — nem lehetne e az anyagot rövidebb idő alatt feldolgozni? vajon a nemzeti múzeum geo6
