Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-429
425). orgeágos ülés január 25. 1872. 27 ur a következő interpellátiót intézte hozzám. (Olvassa): „Tekintve azt, hogy a folyó év január 5-én megjelent „Magyar TJjság"ban e ezim alatt: „A sátorallya-ujhelyi választás" e következők mondatnak : „Az útfélen és utczákon vesztegetett Komáromi József sóvári kamarai főtisztet, és Besze János főfinánczot elfogta a nép — továbbá: Besze János rajta kapatott, midőn az országúton egy szavazót 3 darab egy forintossal vesztegetett: de itt meg is kapta jutalmát, hóba döntötték, ott dögönyözték és bempergették, mint rangjához és szerepéhez illett; aztán maga bevallván vesztegetési bűnét, felkérte a Sátor-alljaujhelyi esendbiztost: vegye őt oltalma alá, s kisérje a törvény elébe, hogy a nép ne hajtsa végre rajta ítéletét. Ez úgy is történt, bekísérték Sátor-Allja-Ujbelybe" stb. stb. . . . „Ez volt a jól kiérdemelt gyalázat-utja a pénzügyi főtörvényszék elnökének a megyeházba." Tekintve azt, hogy a ki felől ilyenek mondathatnak és irathatnak, a nélkül, hogy azok alól magát az által nem tisztázná ki, hogy azok valótlanok ; az tiszteségesen bírói széket nem foglalhat el, a következő kérdést intézem az igazságügyi miniszterhez: hajlandó-e szigorú gyors és .részrehajlatlan vizsgálatot rendelni el arra nézve, hogy : I. Való-e az, hogy Besze János a pesti pénzügyi főtörvényszék elnöke a múlt évi deczember 28-ra kitűzött zemplénmegyei, sátoraljaújhelyi képviselő választáskor azon kerület választási mozgalmaiban részt vett? II. Való-e az, hogy rajta kapatott, midőn az országúton egy szavazót 3 darab egy forintossal vesztegetett, a nép által elfogatott és megdögönyöztetett ? III. Való-e az, hogy e bűnét maga bevallván, felkérte a s.-a.-újhelyi csendbiztost, vegye őt oltalma alá, kisérje a törvény elébe, hogy a nép ne hajtsa végre rajta ítéletét? és hajlandó-e a vizsgálati összes iratoknak a képviselőház asztalára terjesztése mellett törvényt és igazságot szolgáltatni." ? T. ház! Ezen interpellátióra következőkben van szerencsém válaszolni. (Halljuk!) Már az 1848-ik évi XXIX. t. ez. kimondja a kormány által kinevezett bíráknak elmozdithatlanságát, kivévén a törvénj r útját. Ezen elvnek még határozottabb kifejezést ad az 1869. évi IV-ik t. ez. 15. §-a, melyben ez áll: „A törvényesen kinevezett biró a törvényben meghatározott eseteken és módon kívül hivatalától el nem mozdítható." Ezen törvénynyel összefüggésben az 1871. évi VIII. t. ez. meghatározza az eseteket, melyek mint hivatali büntettek, vagy mint a fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekvények, az elmozdithatóságot magok után vonják, megjelöli az itt közreműködő közegeket és intézkedik az eljárás formái iránt is. T. ház! Ezek így levén a törvényben megírva, én a vizsgálatot, melynek elrendeléséhez jogom nem is volt: természetesen el sem rendelem, miután ez kizárólag bírói eljárás, mely az illetékes bíróság hatóságához tartozik. Tettem azonban annyit, a mennyit tenni jogom, sőt a birói kar tekintélyének megóvása érdekében kötelességem is volt. T. i. még azelőtt, mielőtt ezen interpellatió hozzám intéztetett, mindjárt azután, a mint ezen közlemények a lapokban megjelentek, fel szólítottam a királyi főügyészt, hogy magának a dolog mibenlétéről adatokat, fölvilágosítást szerezvén : ahhoz képest járjon el tisztében. Tudomásomra van, hogy a királyi ügyész el is járt tisztében s a fölérkezett jelentés alapján meg is tette a lépéseket a fegyelmi eljárás megindítására, illetőleg a fegyelmi bíróság kebeléből kiküldendő vizsgálatra nézve. A mi már most az interpellatió második és harmadik kérdését illeti, miután épen ezen itt elősorolt tények valóságának vagy valótlanságának constatálasa fogja a birói eljárás és vizsgálat tárgyát képezni: azt hiszem, hogy a t. képviselő ur természetesnek fogja találni, ha erre nézve most itt nem nyilatkozom. Végre a mi az interpellatió 4-dik kérdését illeti, hogy hajlandó vagyok-e a vizsgálati iratokat a ház asztalára letenni: erre nézve rövideu azt nyilatkoztathatom ki, hogy ezt tenni hajlandó nem vagyok; mert oly ügy, mely birói intézés tárgyát képezi, itt discussio tárgya nem lehet. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! legkevésbbé volt szándékom akkor, midőn kérdést intéztem az igen t. igazságügyi miniszter úrhoz, a vizsgálat iránti óhajtásom előadásával azt eszközölni, hogy a birák ellenében^ törvényen kívül hajtassék végre a vizsgálat. En magam is ismerem mind az 1848-ik, mind az 187l-ik évi törvények e részbeni rendeleteit; de miután az 1871. évi IV. t. ez. azt parancsolja, hogy oly esetekben is fegyelmi vizsgálat rendelendő a birák ellenében, midőn ugy viselik magukat, hogy viseletök köztiszteletlenséget és ez által bizalmatlanságot vonhat maga után: természetes volt, hogy azért fordultam az igazságügyminiszter úrhoz kérdéstételemmel, hogy legalább azon lépéseket, melyeket ioae az igazságj ügyminiszter csakugyan meg is tett, megtegye: ha j véletlenül azon lapok, melyek az én kezeim közt j voltak, figyelmét kikerülték volna. Ez volt az i ok iiiterpellntiom tételére.
