Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

342 446 országos ülés február 27. 1872. erővel iparkodjunk a haza boldogitására; de ne szabjanak nekünk olyan törvényeket, melyekben sem az egyetértés, sem a testvériség nyoma sincs meg, és melyek sem a magyart, sem a ro- I mánt ki nem elégítik. (Helyeslés.) T. ház! Engedelmet kérek, hogy ezen incidensre hivatkoztam; de ezzel jelezni akartam azt, hogy ily törvények hozása mellett, tulajdonképen nem a román nép, hanem az ily egyenlőség alapja nélküli törvények, — az azokat támogatók pártja az, a mely a nemzetiségi kérdést felidézi és föntartja; ily törvénynyel a nemzetiségi kérdést ki nem egyenlítjük, hanem inkább élesítjük. Ne vegye tehát senki rósz néven tőlünk románoktól, ha többször hangoztatjuk itt, a t. házban a nemzetiségi kérdést, hiszen a beteg, a nélkülöző, fájdalmában és szenvedéseiben kénytelen feljajdulni. Es én azt szerencsétlenségnek tartom, mikor az állam testében beteg részek vannak, azt tehát orvosolni kell. mert ha annak orvoslása elhanyagoltatik, miután a beteg részt a test egészéből, annak megcsonkítása nélkül kivágni nem lehet: az egész test veszélyezve tartatik. Ezek után én azt hiszem, t. ház, hogy helyesen tehetem fel e két alternatívát: t. i. vagy van elkerülhetlen szükség a választási törvény javítására és módosítására; vagy nem oly elkerülhetlen, hogy az még egyszer ne szolgálhatott volna. Ha a szükség nem épen elkerülhetlen, akkor csakugyan jobb lett volna azzal egészen felhagyni, mintsem ilyen félrendszabályu javaslatot előterjeszteni : mert azzal Erdély népeiben az elégületlen kedélyeket csak még inkább felizgatjuk, (Helyeslés a szélső bal felől.) és elfoglalt pasgiv álláspontjukban még inkább megszilárdítjuk, mintán az alkotmányos és valódi népképviseleti jogok érvényesithetése iránti reményeket is elveszszük. Ha pedig a javítás és módosítás elkerülhetlenné vált, a mint hogy vált is: akkor Erdélyre nézve is hasonló egyenlő törvényjavaslatot kellett volna készíteni. Ezekkel kifejezést adván és indokolván azon nézetemet, melynél fogva én az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadhatom ; ha szerencsés lehetek a t. ház becses figyelmét még pár perezre megnyerhetni, (Halljuk '.) bátor leszek néhány szerény megjegyzést tenni a t. miniszter ur által a törvényjavaslat támogatására felhozott érvelésekre. A t. miniszter ur azt méltóztatott mondani a H. fejezetben javasolt állandó összeírás helyességét támogatva: igaz! az állandó összeírást én is részemről, jónak, practicusuak ismerem el, nem is az ellen akarok szólani, csupán azon érvelést találom igen sajátságosnak, melylyel a t. miniszter ur azt támogatta, t. i. az 1869. évi összeírás tökéletlensége, hiányosságra által; én sem akarom azt jónak állítani és igen helyeseltem az állandó összeírásnak hivatalbóli összeállítását, csupán azon kétségem van fön, hogy vajon ismerte-e a t. miniszter ur az 1869-iki öszszeirás hiányosságát akkor is, a midőn a köztörvényhatóságok rendezése iránti törvényjavaslatot támogatta; valószínű, hogy akkor nem ismerte ezen hiányokat, mert hiszen a törvényhatóságok azon összeírások alapján lettek rendezve, mely bizonynyal jobban ütött volna ki, ha az annak alapjául szolgáló összeírások is tőkéletesebbek lettek volna. Végre a t. miniszter ur, mondhatom, igen hatásos és erélyes indokolását azzal méltóztatott befejezni, miszerint a választási törvény javítása és módosítása tekintetében elment a reformok azon határáig, meddig azt a politikai viszonyok, politikai eszélyesség megengedek. Én elhiszem azt, t. ház, hogy a t. miniszter ur a kormány érdekében az eszélyesség politikáját követte ; de tagadom azt, hogy az igazság politikáját is követte volna. Hiszen hasonlólag az eszélyesség politikájának ürügye alat': tartotta Bach és Schmerling évtizedeken át Magyarországot az absolutismus uralma alatt; szinten a saját álláspontjából mentett eszélyes politikát követte Napóleon Franeziaországban, — és ha kevésbbé eszélyes, de igazságosabb politikát követett volna, bizonynyal nem érte volna Francziaországot azon megaláztatás, melynek ma is áldozata. Én tehát a t. miniszter úrtól az állam érdekéhen azt óhajtanám, hogy kevésbbé eszélyes ; hanem inkább igazságos politikát követne, mert az igazsággal ellentétes politikai eszélyesség rendesen meg szokta bőszülni magát; még pedig nem az azt követők, hanem inkább az abban ártatlan állampolgárok rovására. Csatlakozom Tisza Kálmán határozati javaslatához. (Helyeslés bal felől.) Csiky Sándor: T. ház! Mielőtt a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak érdeméhez egy pár szóval én is járulni bátor volnék , engedje meg nekem a t. ház, miként az ezen törvényjavaslatnak tárgyalása megkezdésekor a belügyminiszter ur által a maga törvényjavaslatának védelmére fölhozott mondataiból néhányakra megtehessen észrevételeimet. Azt állította a belügyminiszter ur, miként ezen törvényjavaslat okvetlenül szükséges volt a nemzeti érdekekre, tekintve már csak a/t is, mivel ő felségének ezen országgyűlés megnyitása, alkalmával tartott trónbeszédében egyenesen fel-