Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

326 446. orsiágos Illés február 27. 1872. forrt kérdések részleges megoldása a későbbi megoldás elé oly határokat von, melyek nem mindig tarthatók meg, melyek a kérdés hátraha­gyott felének megoldása alkamával újra vizsgá­lat alá jönnének. Ha pedig, t. ház, ezen tör­vényjavaslat a miatt, mert a választási refor­mot teljesen fel nem karolja, visszavettetnék: akkor azt hiszem, ott lennénk, sőt még ott sem, a hol jelenleg vagyunk. Mert jelenben legalább ott állunk, hogy a 48-ki törvények elvileges megbontása nélkül a javításokra nézve egy, az ellenoldalról is legalább némileg részben helye­selt javaslat áll előttünk; akkor pedig sem ily javaslat nem volna, sem az uj javaslat eredmény­re nem vezetne. Én tehát, t, ház! azt hiszem, hogy Debre­czen város érdemes képviselőjének ezen indítvá­nya egy nagy elvi hibában szenved, azon elvi hibában, hogy miután a reformkérdést lényegé­ben akarja megoldani, oly határokat vont magá­nak eleve, mely határokon belül a helyes meg­oldás lehetetlen. Mert együvé tartozó kérdéseket elkülönítve old meg és igy az első rész megol­dása soha nem lehet állandó, soha nem lehet olyan, meh r a határlevő megoldásnál mint vál­tozatlan alap elfogadtatik. Mert ennélfogva meg­kétszerezné a választási reform esélyeit és veszé­lyeit az országra nézve, és megnehezíti a vég­megoldás állandóságát, sőt még koczkáztatná is. Méltóztassanak megengedni, hogy most a másik szempontból vizsgáljam a dolgot. (Hall­juk!) Ha ezen indítvány, ugy a mint van, telje­síttetnék : akkor a reformkérdés azon furcsa helyzetbe jönne, hogy egyik felét a parlament, a másik felét pedig oly parlament oldaná meg, mely már nem azon választási törvény mellett jött létre, mint az, mely az első részt megal­kotta. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezt én, t. ház, nem kis bajnak tartom.!; mert nem gondolnám, hogy ezen uj parliament megkötve fogná magát érezni az által, a mit a ré^i parliament határozott; hogy tehát akkor, midőn a reformkérdés második feléuek megoldá­sához fogna: az előbbi parlament határozatát és a létrejött tőrvényt ugy tekintené, melyhez szó nem férhet, melyhez a hátralevő megoldást alkalmazni kell; hanem vagy találkoznék nézete az őt megelőzött parlament elveivel, s ez még szerencsés körülmény volna; vagy nem: és ez utóbbi esetben oda jutnánk, hogy egy provi­sorium után most már rövid időköz alatt má­sodszor kerülne a gyökeres választási reform a ház elé; azt pedig, hogy ebben sem a t. kép­viselő ur, sem mi üdvös körülményt nem lát­nánk: azt hiszem, vitatni fölösleges. (Helyeslés jobb felől) A másik szempont, melyből ezen határozati javaslatot vizsgálni lehet: az, hogyha már a re­formkérdéssel szemben ily tőkéletlen álláspontot foglal el: minő ? azon álláspont, melyet elfoglal a törvényjavaslattal szemben. Sajnálom, hogy e tekintetben sem mondha­tok kedvezőt a határozati javaslatról. A ház előterjesztett törvényjavaslat lényege abban áll, hogy az 1848-ki törvény alap­jait nem változtatván meg, azon változtatást és javítást, a mi ezen körön kivül a fölme­rült tapasztalatok alapján tehető: igyekezett javaslatba hozni. Ennélfogva a kérdés ugy áll, hogy még azok is, kik az 1848-ki törvény elvileges változtatásába óhajtanának bebocsát­kozni, eshetőleg. ha t. i. ezen elvileges változta­tás elvettetnék: igen sokat találnának magában a javaslatban, a mivel nézetük megegyez. Azon­ban félek tőle, hogy az indítvány a minden vagy semmi elvét állította föl; félek tőle, hogy bár némely részét a törvényjavaslatnak — leg­alább elvileg, a t. túloldal is helyesnek látja: mégis ezen általuk is belátott helyes javítástól tartózkodniok kell; mert az általuk kívánt gyö­keres átalakítás nem történhetik meg. Pedig én nem tekinthetem helyes oknak azt, hogy az 1848-ki törvényhez nem szabad nyúlni addig, mig annak a határozati javaslatban föl­említett anomáliái meg nem változtatnak; mert én ezzel ellenkezőleg egy törvény irányá­ban helyes álláspontnak egyedül azt tartom, hogy a gyökeres változtatások, ha ilyeneket a törvényen bármi oknál fogva nem tehetünk, egyéb lehető javításokkal válhatlan kapcsolatban nem állanak, s igy azt tartom, hogy a törvén / azon részleteinek megváltoztatásához, melyek an­nak alapját nem bontják meg: hozzájárulhatnak azok is, kik magának a törvénynek alapját óhaj­tanák megbontani; mert ez saját álláspontjuknak semmi tekintetben nem praejudicál. És itt en-. gedjék meg, hogy egy következetlenségre figyel­meztetem azon t. képviselő urakat, kik a jelen határozati javaslatot pártolták. Debreczen város igen t. képviselője fölhozta, hogy a jelen válasz­tási törvényjavaslat tárgyalására kitűzött idő a legszerencsétlenebbül van választva, és hogy en­nek ily időben való tárgyalását a közérzület s a parlamenti illem tiltja. Én azt hiszem ugyan, t. ház, hogy ha ezen fölfogás állana, azt helyesen csak olyan javaslatra lehetne alkalmazni, mely a választási reform alapjait akarja magában fog­lalni ; (Helyeslés jobb felől) de olyan javaslatra, mely a jelen alapok meghagyása mellett praeci­siót, állandó névjegyzéket akar, s a választási eljárás javítását czelozza: ez elv alkalmazhatasa nem oly kétségtelen. (Helyeslés jobbról.) Megengedvén azonban az érvelés kedveért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom