Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-446

320 44<í. ortiziig'is ülés febaár 27. 1872. is állhat meg azon és igy hátrálnia kell : akkor — nézetem szerint — a képviselőnek csak egy útja van és ez a visszalépés. (Igaz! bal felől.) Tovább megyek. A képviselőnek, mig ezen megváltoztatott meggyőződése tart: nem is szabad magát megválasztatnia; ez az én politikai morálom ; habár, ugy látszik, hogy ebben nem osztozik a t. túlsó oldal. Nem tehetek róla, de én igy vagyok meggyőződve. (Helyeslés bal felől.) Fölemlittetett itt, t. ház, hogy mindaddig, mig az illető kerület nem kárhoztatja a képviselő megváltoztatott állását: addig az tökéletesen jogosan, helyesen működik; mintegy emlékeztetve bennünket azon időre, midőn a követet revocálhatták. Hiszen, ha ez állna most a népképviseleti rendszer mellett: akkor. t. ház, hová lenne a politikai morál? Ha a képviselő szabadon változtathatná meggyőződését állása megtartásával és pedig retograd irányban, s ha a közvélemény nem törne e fölött pálczát, mint pálczát törne azon pap fölött, kinek talán kedve jöne, ma a Koran-nak, holnap a Talmud-nak, holnapután a Biblia dogmait hirdetni; ha szabad volna a képviselőnek tetszése szerint változtatni meggyőződését, miként a ruhát: megzavarná a nemzetet, tudva, látva, hogy a honatyák, a törvényhozók körében egyeseknél ma igazság az, mi tegnap hazugság volt és hazugságnak hirdetik azt, mi tegnap igazság volt. Eszmetársulatnál fogva, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval reíiectáljak t. barátom Schwarcz Gyula előadására. Távol legyen tőlem, hogy tüzetesen taglaljam az ő tegnapi előadását, nincs ehhez merészségem; de különben is figyelemmel tartozom a t. háznak s nem vehetem idejét hosszasan igénybe. Méltóztatott már eddig is ezen néhány pillanat alatt becses figyelmével megajándékozni. De egész őszinteséggel bevallom: elég erőm sincs ahhoz, hogy Schwarcz Gyula t. barátom hosszas előadását tüzetesen czáfolgassam. 0 roppant sebes röptével majd a magasba emelkedett és a felhők homályába veszett el, majd a mélybe szállt le — s a sötétségbe jutott. Én nem követhetem az ő sebes szárnycsattogásait. Meglehet, hogy ez az én hibám: de engedjen meg, talán az ő hibája is. Miért röpül oly sebesen, hogy eszmemenetét véges elmével követni nem lehet? Ezen sebesség daczára két eszme az, mit megragadhattam beszédéből; az egyik az, hogy a Tisza Kálmán javaslatában nincs eszme, Irányi t. barátom javaslatában csak postulatum van. Igen sok ember — de, hibáztam a kifejezésben — talán nem igen sok ember, hanem több ember ugy van mások eszméjével, mint azon zenész a zenekarban, ki süket vagy rósz hallású levén, azt hiszi, hogy az egész zenekar hamisan játszik s nem jön arra, hogy az ő játéka hamis; s midőn feléje néznek, azt gondolja, hogy az ő játékában gyönyörködnek s nem veszi észre, hogy hamis játékán csodálkoznak. (Tetszés bal felől.) Azt mondja Schwarcz Gyula képviselő ur — megígértem, hogy tüzetesen nem fogom tárgyalni beszédét s ezt meg fogom tartani, mert különben könyvet kellene róla irni — azt mondja : hogy Tisza Kálmán t. barátom javaslatában nincsen eszme ós Irányi Dániel t. barátom javaslata csak postulatum. Es hogy ezt bebizonyítsa, mit tesz ? Ugy jár el, mint a csintalan gyerek, midőn a szép képeket korommal, téntával bemázolja, azután torzképet mázol mellé s azt mondja : nézzétek, minő rút képek ezek! Higyje meg t. barátom, hogy daczára annak, miszerint mind a két szép képet bemázolta: előttünk áll mindkettő valódi szépségében {Zaj); de — és itt megbocsásson az én tisztelt barátom - előttünk állanak az ő karrikaturái is. Azonban t. barátom Schwarcz beszédében volt legalább rám nézve egy hasznos. Hallottam beszédében előhangjait a jövő zenéjének, képét a jövőnek, mert ő, felállván a hypomoklionra, megtámadta a kormány, a központi bizottság javaslatát, ő megtámadta Irányi barátom javaslatát, ő megtámadta Tisza Kálmán javaslatát is, s csak a magáét állította fel mint csalhatatlant, (Halljuk!) mint melyben van sok eszme — ő szerinte -— és nincs postulatum. Es a mi eszme van is benne: az én nézetem szerint, az is postulatum ; mert hisz, az irni, olvasni tudók censusa e pillanatban csakis postulatum. Mondom, midőn mindenki javaslatát megtámadta, kárhoztatta, rosznak tartotta, s a hypomoklionra állott, és ebben a jövő zenéjét hallottam: a reformpárt jövő képét láttam. Egyébiránt, t. ház, láttuk egy pár példával, hogy mikép felelt meg a kormány a trónbeszédben elébe irt programmnak 1 A trónbeszédben többek közt ez áll (olvassa): „A nemzetek sorsának a kedvező közjogi viszonyok csak egyik és önmagukban elégtelen biztositékát képezik, a fő- ós döntő biztosíték, mely nélkül a legkedvezőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, magának a nemzetnek belső fejlődési erejében fekszik. Ezen életerő kifejtése a belreformoktól függ." És mit tettek önök a belreíormok terén? Azt már elmondtam. Azt mondja a trónbeszéd; „A büntető törvényjavaslat önök alkotmányos tárgyalása alá fog bocsáttatni." Teljesitette-e ezt a kormány és mikor? Hiszen a trónbeszéd nem századokra készül. A trónbeszéd ezen országgyűlés folyamára irta meg ezen programmot és önök, tisztelt miniszter urak