Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-445
415. ersx gos illés február 2tf 187*2 309 állíttassák? Ha azt mondja t. képviselőtársam, hogy választói joggal birjon minden felnőtt férfi, a ki katonaköteles és adót fizet: akkor erre azt mondom, hogy ezen argumentumot nem fogadom el alapul. Irányi Dániel: Ezt nem mondottam. Schwarcz Gyula: Ez már benne van érvelésében, és ha nem is a képviselő nr mondotta volna, pedig ezt mondotta, s ezt vissza nem vonom; hanem ő az átalános szavazati jog ezen alakja mellett van és sokan, a kik az átalános szavazatot kívánják, ezt felhozzák; mert ez tulajdonkép valódi theoremája az Akolasféle iskolának és itt e házban többen éltek ez érveléssel. Ha tehát valaki azt mondja, hogy legyen mindenki választó, a ki például az ő életével, vérével tartozik a hazát szolgálni, vagyis a véd kötelezettség alatt áU: erre azt mondom: hogy ez nem elég ok; mert az átalános védkötelezettség nem állandó s nem kötelező mindenütt; igy pl. Norvégiában nem létezik ; de nagyon sajnálnám azt is, hogy a nyomorékok, pl. a sánták vagy a kik más testi hibában szenvednek, vagy a tehetetlen özvegyek egyetlen fiai ki lennének ily érvelés folytán zárva a szavazatjogból. Az tehát, hogy valaki védköteles: nem lehet argumentum ; hanem még más okból: és ez nem oly kicsin}?- mint látszik. E másik ok fontosabb, és azon pont, melyen azon állítólagos suffrage universel megbukik, mely mellett az urak plaidiroznak, nem ugyan talán az én szavaim folytán, hanem inkább a dolog természeténél fogva. Ez uraim az életkor kérdése. Azt megszabni nehéz. Nem könnyű egy védkötelességü törvényben meghatározni 19, 16 vagy 20 éves korában legyen-e valaki besorozva. Megvallom őszintén, nem szép tőlem; de nem tudom, hogy milyen évet határoz a mi fennálló törvényünk, 20 vagy 21 év kell-e arra, hogy valaki besoroztassék. (Közbeszólások: 20 év!) Tehát 20. E szerint tehát azok, a kik ezen theoriát vallják: moraliter oda lennének utalva, hogy választói jogot adjanak minden 20 éves ifjúnak, ki erkölcsileg feddhetetlen s ki ezen értelemben azon kötelezettség alá tartozik. Azonban mi történik nagy háborúk alkalmával? nem történik-e számtalanszor az, hogy félrevetvén az organisticus törvényt, rögtön egybehiva az országgyűlést vagy egybe sem hiva, autographicus parancscsal összedoboltatják, zászló alá kergetik nemcsak a 20 éves ifjakat, hanem a 16 éves gyermekeket is, hogy védjék a hazát. Ók is ki vannak téve annak, hogy vérüket ontsák az államért : e theoria szerint 16 éves gyermekeknek adatnék szavazatjog; pedig azt, ugy hiszem, nem akarják sem Irányi, sem más védői az átalános szavazatjognak. Ennélfogva ebből csak az következik — nem akarok belőle többet következtetni, mint a menynyi belőle épen szükségkép következik, — hogy még az átalános védkötelezettségböl nem következik az átalános szavazat jog. Sőt én magát ezen egész kiindulási alapot hibáztatom a theoriában; mert ha arról van szó, hogy kinek lehetne joga, ha a kellő műveltségi qualificatio val bir: akkor nem a védkötelezettsógre alapitnám azt, hanem az állam kötelék fogalmára. Hogy valaki, mint t. képviselő társam mondja: a védkötelezettség alá tartozik-e vagy sem ? vagy mint mások mondják, hogy adót fizet-e vagy nem? ez magára a theoriára nézve sem elégséges kiindulási alap. En odáig megyek, hol az állam joga kezdődik. Ha valakinek nem tetszik az államban existálni: kivándorolhat; ki pedig benne lakik: az állam jogi kötelékének alá veti magát. Tehát következetesebb logika lenne az átalános szavazat jogot visszavezetni magára ezen önkénytes alávetés momentumára, az ax cserébe kérni az átalános szavazatjogot az állam kötelékbe való belenyugvásért. Ez elvont philosophia aligha nem lenne jobban indokolható, mint az, mely épen akkor, midőn azt hiszi, hogy kitünőleg gyakorlatias: állit fel a véd kötelezettségben oly feltételt, melynek elfogadása esetében, hol keresnék a púposak és nyomorékok és özvegyek egyetlen fiai osztályrészüket az átalános szavazatjogban. Ámde az állami jogkötelékben bennvannak a nők is; pedig a nőknek szavazatjogot adni csak kevesen akarnak azok közül, kik az úgynevezett átalános szavazatjogot sürgetik. Valljuk be őszintén, itt botlunk bele azon nagy lapis offensionisba, melynek tanúságát ha megértjük: e tanúság lesz képes bennünket útba igazítani. E tanúság igy hangzik: értelmi qualiöcatio, miveltségi qualificatio, erkölcsi függetlenség; ezt keresi a census is, de más alapon. A censust mivel indokoljuk leginkább? indokolják azzal, hogy a függetlenséget és műveltséget involválja, En részemről ezt el nem ismerem; mert oly államban, a hol a váltó-adósság lehetséges: a census nem ád fölvilágosítást, vájjon van-e annyi birtoka az illetőnek, mint a mennyiről a census fokának megfelelő vagyon kimutatása bármely alakban is biztosit? Itt minden censusi, minden plutokratiai qualificatio megbukik : megbukik pediglen műveltségi szempontból, a mint bizonyítja ezt azon körülmény is, miszerint pl. az alföldön a mézzel és tejjel folyó Kánaánban, hol egy nagy városban vannak gazdag emberek, kik évi 20—30 ezer frttal is birnak, és midőn föl-