Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
4í*. országos íilés február 24. 1S72. 281 a választókerületek közt mutatkoznak, bátran el lehet mondani, hogy az a népképviseleti rendszernek még csak fogalmát is elvileg kizárja. És miért nem változtatja meg a kormány? Azt hiszem, hogy ezen alaptalan indokot részemről is czáfolgatni szükségtelen; megtették azt előttem többen, jobban mint talán magam is tehettem volna; csak egyszerűen kérdem a belügyminiszter úrtól, vajou mindazon adatok, melyek a kerületek beosztásánál szükségesek, nem lelhetők-e fel az uj népszámlálás eredményeiben, és miért nem ? talán azért, mert mint a belügyminiszter ur minapi beszédében kifejtette, a választókerületeket nem a lélekszám, hanem a választók arányához képest akarja beosztani ? T. ház, meg kell vallanom, hogy kezem között megfordult néhány választási rendszer: de ilyesmit soha sem hallottam ; és bátran merem kinyilatkoztatni, hogy olyan választási rendszerről, mely nem a lélekszám, hanem a választók aránya szerint osztotta volna be a kerületeket, még eddig nem hallottam. Hiszen maga a belügyminiszter ur hozta fel a legerősebb indokot ez ellen, midőn azt mondta, hogy a választó kerületeket ugy akarja beosztani, hogy azok állandóságra számithassanak. Már kérdem, a lélekszám, vagy a választók száma szerint lehet-e maradandóbb beosztást létrehozni ? Hiszen ha maradandót akarunk: akkor a lélekszám és nem a választók számaránya által lehet azt létre hozni. Ha pedig nem áll azon indok, hogy az adatok hiányoztak, a mint azt ismételten és sokan kimutatták: ugy bocsánatot kérek a t. belügyminiszter úrtól, de nézetem szerint az csak egyet biznyit : hogy a reform nagy munkálatának keresztülvitelére a kellő képesség birtokában nincs. Tóth Vilmos belügyminiszter: A képviselő úrhoz fogok menni praelectiot hallgatni! Mocsonyi Sándor: Második lényeges hiánya a választási törvénynek nemcsak a census soknemüségében fekszik, hanem azon tetemes különbözetekben, a melyek egy és ugyanazon minőség alapján mutatkoznak az ország különböző vidékein. Magyarországban tudjuk, ami a negyed telket illeti, a föld mennyiségére az eltérés 7.V2 és 15 hold közt ingadozik; ha a tiszta jövedelmet veszszük alapul, ugy azt fogjuk találni, hogy az ötvenes években kiküldött adóbiztosok becslésének számítása alapján a tiszta jövedelem ingadozik 12 és 61 frt között; ha pedig a pénzügyminiszter urnák egy — az egyenes adókra vonatkozó kimutatásban foglalt — középszámitását veszszük alapul: akkor IS fr 55 kr és 53 fr között ingadozik itt Magyarországban. Erdélyben a választási jog az ország lakosainak tulszámára nézve 84 fr tiszta jövedelemhez van kötve, miután a census 8 fr 40 kr: ez pedig a tiszta BÉPV. H. NAPLÓ 18*f XXIjövedelem 10%-ka. Mig tehát Torontálban 4-szer, egészen 5-szőr oly nagy tiszta jövedelem szükséges a választási képességre, mint pl. Abaujban; addig Erdélyben 7-szer oly nagy jövedelem szükséges, mint a magyar szegényebb, és másodfél annyi, mint a vagyonosabb vidéken; mig Magyarországban 15 hold a maximum, mely szükséges a választási jog gyakorlatára : addig Erdélyben ha a pénzügyminiszter középszámitását veszszük alapul: pláne 72 holdra van szükség. Nézzük a két országrésznek gazdászati helyzetét; a termesztő föld tiszta jövedelméből ugyancsak a pénzügyminiszter kimutatása szerint, esik Magyarországban egy főre 9 fr 47 kr. Erdélyben 5 fr 34 kr. A census tehát épen megfordított viszonyban áll Magyarországgal. Török Sándor képviselő ur tegnap egész határozottsággal azt mondta, hogy nincsen állam, melyben a census oly tág volna, mint Magyarországban. Nem fog arról vádolhatni, hogy radicalis államokat hozok fel, pl. hivatkozom: Poroszországra, hivatkozom Angliára. Midőn a más államokkal való összehasonlításból akarjuk megítélni a census magasságát: azt hiszem, a leghelyesebb utón indulunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a lakosság számarányához képest liánja választó van és azt találjuk, hogy Poroszországban 1000 lélek után 208 választó, Angliában 83, a szorosan vett Magyarországban 73, Erdélyben 50 ? ; de ha a születési előjog aiajrján gyakorló választókat nem veszszük figyelembe, miután a vagyoncensus magasságáról van szó, pláne 34. Azt hiszem, Török Sándor képviselő ur mostan meglesz nyugtatva az iránt, hogy vannak államok, melyek e tekintetben sokkal előttünk állanak. Különben a belügyminiszter urnák tökéletesen igaza van, midőn azt mondja: hogy valamely választói törvénynek jó hatását nem az elvont elméleti elvek, hanem gyakorlati eredmények után kell megítélni. Szabadjon kimutatnom, mily gyakorlati eredményre vezet az erdélyi választási törvény. A belügyminiszter urnák a legutóbbi választók összeírására vonatkozó kimutatása szerint, Erdélyben volt összesen 110,000 választó összeírva, e választók közül 74,134 születési előjog alapján gyakorolta választási jogát, 11,684 a S fr. 40 kros census alapján, 3258 a füstök száma után, 20,924 a többi minősitvény alapján. Talán fölösleges azt meg jegyeznem itt, hogy ezen kimutatás alapul szolgálhat a választási törvény gyakorlati megítélésénél, miután ezen összeírások egy miniszteri rendelet alapján hivatalból történtek. Tehát az összes választóknak 67%-át képezi azon választók száma, kik születási előjog alapján gyakorolják ezt. 36
