Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
444. országos ülés február 2*. 1872. 275 lyiek, kik az uniónál fogva oly ülési joggal bírnak, mi különben tőrvényen alapul, mint a magyarországiak : mig a separationál fogva egy-egy kis erdélyi városból küldött két követ, Magyarországnak valamely nagyobb városából küldött követét elidálja. (Helyeslés bed felől.) T. ház! az igen tisztelt belügyminiszter ur beszédében méltóztatott némi élességgel megérintem a fölosztás igazságtalanságát, miszerint Debreczen 3, Pestvárosa pedig 5 követet küld; de bocsásson meg az igen t. belügyminiszter ur, én azt merem állítani, hogy midőn az 18 4 8-iki törvény ezen felosztást tette: az akkori statistieai adatok nyomán, a legteljesebb igazsággal járt el. A hiba, ha volt hiba a statistieai adatokban volt: mert az akkori időben, — mint mindenki jól tudja, — az egész országban azon hit létezett, hogy Debreczennek 60 ezer lakosa van, — Pestnek pedig azon időben alig volt több mint 100 ezer lakosa, (Közbeszólás: 80 ezer!) Debreczen tehát három, Pest öt képviselőt kapott, mert amarra 60 ezer, emerre 100 ezer lakos vétetett föl a felosztás alapjául. Legyen szabad még a t. ház szives béketürósót egy kissé igénybe vennem. Annyi igaz, t. ház! hogy Erdélyben a szavazati jog a legnagyobb igazságtalanság, melyet, hála istennek, nem az 1848. törvénynek, hanem a későbbinek lehet tulajdonítani. Oly bőven fejtette ki ma Mocsáry Lajos t. barátom mind azt, mi eléggé megmutatja, mennyivel megvannak szorítva jogaikban az erdélyországi lakosok. Én a részletekbe bocsátkozni nem akarok ; hanem ugy veszem fel a kérdést, mint politikait, s ezt ugy látszik a miniszter ur sem tagadja. A minisztérium bizonyos politikából nem mert nyúlni ezen kérdéshez. De, t. ház, minden politikának jóságát és czélra vezető képességét eredménye után kell megítélni. Már kérdem, t. ház, eléggé hosszú idő múlt el azóta, hogy a magyar minisztérium átvette az igazgatást : mi eredménye volt ennek a politikának ? Képes volt-e vagy kiengesztelni azon úgynevezett nemzetiségeket? vagy elnyomni — a mi ugyan nem kivánatos, de a mi szintén lett volna eredmény, — az elégületlenséget, s azt megszüntetni ? Ugy látjuk, hogy nem; sőt én azt mondom, hogy a t. kormány ezáltal oly pontra vitte a dolgot, hogyha azelőtt nem lett volna elégületlenség: kellett volna, hogy azóta támadjon, miután ezen kérdés annyiszor volt felhozva az országgyűlésen s mind annyiszor vissza lett utasítva. És ha kérdjük, mi lehet oka ezen sikertelenségnek, ezen mulasztásnak: én nem [ tudom hogyan feleljek rá; mert jó akarat hiányáról vádolni a t. miniszter urakat nagy igazságtalanság volna. Meg vagyok győződve, hogy ők igen óhajtanák ezen baj végét, — képesség hiányában sem lehet keresni az okát ? El van ismerve, hogy a minisztérium az országnak legelsöbb rendű capacitasaibol van öszealkotva. De azon férfiak, kik az ország ügyeivel tbglalkoznak és a bajnak gyökereit keresik, vagy legalább kutatják : nem állhatnak itt meg anélkül, hogy legalább sejtelemre és gyanakodásra ne találjanak alkalmat. És én megvallom, hasonló helyzetben látom magamat. Kénytelen vagyok ezen bajt, hogy a minisztérium folyvást azt az egy politikát űzte a nélkül, hogy legkisebb eredményét is látnók: azon körülménynek tulajdonítani, hogy mi az úgynevezett dualistikus rendszer által — azért mondom „úgynevezett" mert a dualismusnak nagy barátja volnék, ha jelen rendszert annak mondhatnám, de az nem dualismus, hanem inkább a realunio felé közeledő állapot, — hogy mint mondom, az úgynevezett dualismusnál fogva oly helyzetbe jutottunk: hogy kénytelenek vagyunk, vagy legalább kénytelenek azok, kik ügyeinket vezetik, a dualismus másik fele befolyásának is magukat nyitva hagyni. T. ház! én ugy látom, hogy miután a másik félnek az ausztriai császárságnak, belső dolgaiban sok egyenlőtlenséggel és sok bajjal küzdeni kell: lehetetlen, hogy az ausztriai államférfiak arra a gondolatra ne jöttek volna, hogy ha akkor, midőn egyfelől Ausztria azzal a sok benső bajokkal küzködik ; Magyarország teljesen compact homogén testté alakulna : akkor Ausztriának állása Magyarország irányában kétségkívül sokkal gyengébb, és Magyarország tulnyomóságának ellentállnia nagyon nehéz volna. Én tehát nem mondom, hogy hiszem, hanem csak gyanítom, hogy az ausztriai államférfiak érdekében van, hogy Magyarország hasonló bajokba bele vonassák, milyenekben van Ausztria; mert kétségkívül az ilyen mindkét oldalon lévő gyengyeségek a két állam álláspotát, viszonyát egymás irányában balancirozza. T. ház! az nagy baj, hogy az országban minden megváltozott; Magyarország politikai egén bizonyos reactionarius szélvész dúl s ezen szélvész uralkodását felütötte magában ezen házban. (Helyeslés balról, ellenmondás jobb felől) Mert különben, hogyan magyarázhatnók meg azon rendkívüli körülményt, a midőn Magyarországban a hazafiságnak mindig az volt próbaköve, hogy miképen védjük ezen ország önállását, miképen erősítsük és mozdítsuk elő a szabadságot: most minden ellenkező irányban történik; öröm üdvözlettel fogadtatik el keresztülmenetele ezen házban az oly törvényjavaslatoknak, melyek vagy az országnak önállóságát csonkítják, vagy pedig szabadságát gyöngítik. íme csak három nap előtt lemondtunk pénzügyi önállóságunkról, 35*
