Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
2 66 444. országos ülés fcbrn&r 24 1872. tézkedéseket, melyeket beszédem elején említeni bátor voltam; más részt terjesszem elő a minisztérium törvényjavaslatot arra nézve, miképen kelljen az erdélyi kerületeket és az erdélyi censust szabályozni ugy, hogy az ottani állapotok a magyarországiakkal azonosak legyenek. Ennek •elhalasztására nincs mentség és egyátalában nem fogadható el sem a belügyminiszter urnák, sem Kemény Gábor urnák azon éive, hogy nincs rá idő. Egy 24 óra alatt meg vagyok győződve, helyesen lehetne újból beosztani az erdélyi területeket, s nem sokkal hosszasabb idő alatt meglehetne állapitani a helyes censust. Nem mondom, hogy tökéletes lenne : mert hiszen census mellett tökéletes választási törvényt alkotni egyátalában nem lehet; de igenis lehetne csinálni olyat, mely jóság tekintetében megmérhetlen távolságban legyen a mostanitól. {Helyeslés a bal ^Idolon.) Hogy helyes-e azon javaslat a censusra nézve, melyet Papp Zsigmond képviselő ur előadott, hogy t. i. 10 hold föld vétessék fel alapul: a fölött egyelőre Ítéletet mondani nem tudok. Elfogadnék kisebb földbirtokalapot is, akár pedjg megfelelő adó-alapot; minden esetre lehetséges, hogy e tekintetben rövid idő alatt czélszerü javaslat terjesztessék elő a minisztérium által. T. barátom Kemény Gábor is említett meg tegnap egy módot, hogy miképen kellene Erdélyre nézve a választási képességet megállapítani. Azt mondta, hogy ruháztassák fel választási joggal mindaz, a ki ki tudja mutatni, hogy becsületes, értelmes ós jó hazafi. Ezt ismételve méltóztatott hangsúlyozni. Én nagyon kíváncsi vagyok, miként fogná t. barátom ezen javaslatot törvényjavaslatba foglalni. S alig hiszem, hogy másutt, mint utópiában ki lehetne vinni ezen censust; minden esetre szükséges volna, hogy a censorok régi római intézményét felelevenítsük, s mint indítványozó természetesen t. barátom volna hivatva, hogy Erdélyre nézve e censori szerepet elvállalja. (Helyeslés szélső bal felől.) A kérdés, t. ház, annál fontosabb, mivel e kérdés nemzetiségi kérdés. Igen jól tudjuk, hogy azon 50,000 embernek, ki a mostani választási törvény folytán Erdélyben szavazási jogától meg van fosztva: túlnyomó része a román nemzetiséghez tartozik. Mindenkor azok közé tartoztam, t. ház, kik készek voltak, és szükségesnek tartották kielégíteni a köztünk lakó nemzetiségek jogos igényeit. Én is mint bárki más, ki fajomhoz tartozik: utolsó csép v rémig kész volnék daczolni az ellen, hogy e hazának integritása, a haza területének eompactsága megtartassák. Itt azonban semmi ételéről nincsen szó. A román nemzetiség nem követel semmi egyebet, mint azon jogegyenlőséget, mely őket épen ugy megilleti, mint minket magyarokat. Itt területi kérdésről, az ország compactságának felbontásáról nincsen szó ; hanem igenis szó van arról, hogy igazság szolgáltassák egy nemzetiségnek, mely eddig e tekintetben Magyarország részéről, mostoha bánásmódban részesült. A román nemzetiségnek abbeli panasza, hogy e választási törvény épen réá nézve különösen sérelmes: tökéletesen alapos. Bármilyenek lennének e sérelem orvoslásának következései: nem vonhatnék ki magunkat azok alól; mert oly ügy fölött, melyet csak igaztalanság álcal lehet megvédelmezni, napirendre szokott térni az események logikája. (Helyeslés szélsőhal felől.) De tekintsük a dolgot tisztán magyar szempontból. Vajon csakugyan oly veszélyes e dolog, hogy minden áron, mindenféle ürügyek alatt el akarjuk magunktól odázni? Bizonyára nem. Én meg vagyok győződve, hogy azon esetben is, ha ugyanazon választási viszonyok fognak létezni Erdélyben mint Magyarországban: korántsem fog bekövetkezni az, hogy minden román választókerületből csak románok választassanak. E tekintetben támpontot nyújt nékem az, mit Kemény Gábor t. barátom tegnap épen erre vonatkozólag előadott. 0 ugyanis előszámlálta mindazon választókerületeket, melyek majdnem egészen románokból állanak, s kimutatta, hogy daczára ennek, mégis magyarokat választottak. Hol van tehát a veszedelem? Ha tekintetbe veszem, hogy Magyarország tótok, szerbek, románok által lakott vidékéről igen gyakran magyarok küldetnek ide a házba: én nem hiszem, hogy Erdélyben máskép ütne ki a dolog, különösen, hogy ha maguk erdélyi fajrokonaink méltóztatnának kissé az Aprobáták és Compiláták helotáinak körébe lebocsátkozni s méltóztatnak érdekeltséget mutatni a köznép javának előmozdítása iránt, s ha igyekeznek morális értékök igen törvényes és helyes érvényesítése folytán megszerezni azon népszerűséget a nép alsó rétegeiben, melylyel Magyarországon az előkelő osztályok a népnél birnak. En ugy látom, hogy erdélyi t. atyánkfiai megfelejtkeznek, egy körülményről, midőn oly nagyon fáznak a választási törvén} r ek revisiójától; megfeledkeznek arról, hogy unió létezik Magyarország és Erdély közt. Nem arról van szó, hogy az erdélyi országgyűlésre választassanak képviselők. Meglehet, hogy ha igy állana a dolog: aggályos lenne reájok nézve, ha esetleg pl. román többség fogná őket majorisálni; de nem erről van szó; hanem arról, hogy a magyar országgyűlésre választassanak képviselők és ha itt nagyobb számmal találnak is lenni a románok: én ebben semmi veszedelmet nem látok. (Helyeslés bal felől.)
