Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
250 443. országos ülés febrnár 23. 1872. sokkal czólszerübb lett volna ezen novellaris törvényjavaslat helyett egy uj — az adórendszer alapjára fektetett — végleges választási törvényjavaslat tárgyaihatását követelni a kormánytól; de kérdem: vajon kivihető-e ez ma, midőn az 1852. hiányos eatastralis fölmérés- és becslésekkel állunk szemben, mely hiányos becslések egyforma tulajdont és egyminőségü fekvőséget — nem egy, vagy kettő — hanem több esetben, négy sorozati különbséggel vettek föl. Ily hiányos becslésekre végleges választási törvényt alkotni ép annyi volna, mint a jogtalanság — illetőleg jogfosztás elméletét is inaugurálni. Én részemről a nemzetek legnagyobb bűnének tartom azt, mely a jog fogalmát nem a törvény által magyarázza, hanem egyesek önkényére bizza. Yádalapot találnak sokan ezen törvényjavaslatnál abban, mintha az az 1848-ki eszméket lerombolná — anélkül, hogy ujat és szabatosát — minden egyes polgár jogos igényeinek megfelelő elvekkel állítana fel. Én ezen állítást határozottan tagadom. Ezen tőrvényjavaslat épen az 1848-ki eszmére van fektetve — képesítésben a legtágabb és szabadabb téren áll; de praecisirozza az egyéni jog egyformaságát, melyre ma az igazolások egyszerűsítésénél fogva elkerülhetlenül szükségünk van. Ha mi még ma is az 1861-ki igazolások terén *állanánk, midőn a képviselőház maga az igazolásokkal heteket töltött el; midőn pártkülönbség szerint védtek, vagy vádoltak egyminőségü választásokat: akkor megengedem, hogy az V. törvényczikk keretében mozoghattak; de ma az igazolások egyöntetűek, és nem szabad ezen egyöntetűséget — illetőleg határozott igazolási alapot — a választási esélyek tévelyei által koczkáztatni. Abban azonban tökéletes igázok van a képviselő uraknak, ha azt állítják, hogy az izgatásoknak nincsenek ezen törvényjavaslatban korlátok szabva, és most is szabadon űzethetnek: hogy az 1869-ki választásoknál több helyen fölmerült agrárius-izgatásoknak (Felkiáltások bal felől: Hol 1) . . . itt-ott fölmerült agrárius-izgatásoknak és mozgalmaknak, (Zaj hal felöl és felkiáltások: De hol f Jiol ?) ismétlem, az 1869-ki választásoknál itt-ott fölmerült agrárius-izgatásoknak (De hol ?) és mozgalmaknak nincsen annyira korlát szabva, hogy a közcsendet nem háboríthatná : ez uraim, tökéletesen áll; de azt tartom, mindaddig, míg találkoznak emberek, kik nem tartják lelkiismeretes dolognak önérdekükben a kedélyeket annyira fölkorbácsolni, hogy szükség esetében annak fékezésére önerejökből képtelenek; míg vannak emberek, kik nem realizálható ígéretekkel kecsegtetik a tömeget, és nem számolnak magukkal: mi leend a következménye, ha ezen ígéretek bár czéljuk küszöbén is elmaradnak ; mert nagyon jól tudják, hogy nálunk a kormány-rendszerváltozás nem annyira a pártok tartamával, mint inkább a viszonyok- és körülményekkel, melyekkel számolniuk kell, vannak összefüggésben; mig ily szerepre vállalkoznak nálunk a nyilvánosság emberei: addig a szabadság korlátain belül nem lehet oly törvényt alkotni, mely a társadalom ezen kinövéseit gyökerében semmisítené meg; az tehát nem korlátozza a jelen törvényjavaslatot ; de megállapítja és a törvény védelme alá helyezi az individuális joggyakorlatot, szabályozza a választások egyformaságát és korlátozza mindazon visszaéléseket, melyek eddig már az összeírásoknál vették kezdőtöket, mely összeírások ma állandóak és hivatalból helyettesittetnek. Ily előnyökkel szemben nyugodtan várhatjuk be azon időszakot, midőn a már foganatba vett eatastralis fölméréssel egy végleges, az adó-rendszer alapjára fektetett választási törvényt fog a képviselőház megállapíthatni. Ennyi mit átalánosságban el akartam mondani a jelen törvényjavaslatra nézve, melyet én a részletes tárgyalás alapjául elfogadok. Csak igen rövid ideig kérem a t. ház figyelmét, hogy némely itt elmondottakra észrevételeimet elmondhassam. (Bálijuk!) Bocsánatot kérek, hogy saját csekélységem mellett hazánknak egy igen jeles férfia mondatára kell reflectálnom és ez Debreczen városa előttem mindig mélyen t. képviselője. A képviselő ur a központi bizottsági előadó urat azzal vádolta, hogy önmaga elismerte ezen törvényjavaslat hiányait és csak azért ajánlja a háznak elfogadás végett, mert az idő sokkal rövidebb, mintsem egy uj és szabatos törvény alkotására elégséges lenne. Bocsásson meg a képviselő ur, ha nyíltan kimondom, hogy az előadó urnák e mondását nem hallottam; az előadó ur azt monda, hogy miután ma helyes földadócataster hiányában ma végleges törvényt alkotni nem lehet: szükséges, hogy novellaris törvényjavaslat jöjjön tárgyalás alá, mely a mai igényleteknek megfeleljen, melyeket a társadalmi rend megkíván. Hibáztatja továbbá a t. képviselő ur azt, hogy az iparosoktól el vonatott a qualificatio, t. i. azoktól, kik egy legénynyel dolgoznak. Én részemről, t. ház, ugy tudom, hogy épen ez a pont az, mely már 1869-ben mindenütt a legnagyobb visszaélésekre adott alkalmat, mert akkor, midőn a jövedelmi, vagy illetőleg a személyes kereseti adót bevallották, akkor száz közül egy vallotta be, hogy legénynyel dolgozik, hanem azt állította, hogy nem legény az, hanem csak napszámos. Mikor pedig a képviselőválasztás ideje közelgetett: akkor minden egyes iparos, ha nem is volt legénye, felfogadott egy-egy inast és azzal dolgozott, csak hogy elmondhassa, hogy legénye van. (Felkiáltások; Ügy van! Igaz!)