Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

248 448. országos ülés február 23. 1872. intézkedéshez, hogy a pártok elkülönítve sza­vazzanak, egy kis rendetlenséget előidézni, illetőleg előidéztetni egészen más pártbeli vagy fogadott egyének által is, és azon rendetlenségekre reá mondani, hogy az egész párt rendetlenkedett és a választás befejeztéig becsukni az egész pártot. így nagyon természetes, hogy könnyű lesz az uj választáskor a túloldalnak győzni. {Helyeslés hal­ról.) De ott van a 86. §., mely azt mondja: „Semmis a szavazat, ha nincs értelme, ha több­félekép magyarázható, vagy a nem képviselője­löltek egyikére adatott és a szavazatok érvényes­sége fölött a választási elnök dönt." Engedelmet kérek, t. ház, azt méltóztatnak jól tudni, hogy ha egy német hangzású képvi­selőjelöltre például magyarok fognak szavazni: a választási elnök, ha részrehajló, minden sza­vazatra azt mondhatja, hogy nincs értelme, nem fogja tudni kivenni az illetőnek nevét, és meg­fordítva, ha németek vagy más nemzetiségbeliek magyar vagy más nemzetiségbeli jelöltre fognak szavazni. Ha az elnöknek az a jog adatik, hogy ki­mondhassa valamely szavazatra, hogy ennek nincs értelme, tehát semmis, és e tekintetben a 4-ik alinea szerint a választási elnök határoz és az elnök ily határozata a szavazati iv illető rovatába mindössze is csak beiratik: akkor, t. ház, látni való, hogy ide ismét oly tőr van el­rejtve, a mit, azt hiszem, hogy jellemes választási elnök nem fogna alkalmazni; de majd gond lesz arra is, hogy milyen választási elnököt válassza­nak ott, hol épen szükséges. {Helyeslés.) S itt van hozzá a 95-ik szakasz : „ha a választás folyama alatt oly mérvű akadályok merülnek fel, hogy a szavazás kellő módon nem folytatható , — mily igen elasticus kifejezés, — a választást az elnök felfüggesztheti és annak foly­tán másnapra is halaszthatja. Tehát ha czélsze­rünek látja, elhalasztja holnapra, holnapról — holnaputánra, és igy tovább mindaddig, mig az ellenpárt meg nem unja s haza nem megy hasz­nosabb dolgot tenni, mint az ily törvény ellené­ben szelet vetni és hiábavalóságot aratni. ;, Itt van mindezekhez a 99-dik szakasz, mely szerint az összeíró és szavazatszedő küldöttsé­gek tagjai a törvény és nemzeti becsület oltalma alatt állanak, a rajtuk elkövetett bármely sére­lem bűnvádi eljárás mellett, a vétséghez arány­lag lesz megfenyítendő." Az 1848-diki törvény is intézkedik ily for­mán, de infallibihtást adni a választási elnöknek több mint szükséges, legalább is, — ha nem czólzatos eljárás. Arról gondoskodott volna a t. miniszter, hogy legalább csak egy szakaszban a választók jogai biztosíttassanak, biztosíttassanak oly ukáz ellen, mint a milyen kibocsáttatott 1869-ben Somogyba, mi ellen Somogy 8 képviselője Mában folyamodott a miniszteri felelősséghez, mert a válasz az interpellatiora máig késik. Arról gon­doskodnék a miniszter ur, hogy a választók jo­gai akként ne semmisitessenek meg, mint a hogy megsemmisíttettek azon ukáz következtében, ismét­lem, Somogymegyében. Ugyanis azt mondta, hogy a választás alatt oly természetes, — sőt mellőzhetlen csoportulások, illetőleg értekezletek betiltatnak, természetesen a baloldaliaknak, mert a jobboldaliak azután annál könnyebben cso­portosulhatnak és értekezhetnek. {Madarász József közbeszól. Ha lettek volna. Derültség.) Sőt még egy farkas is küldetett ezen ukázhoz a kir. biz­tosban, a bárányok pásztorságára. {Derültség.) És következménye mi lett? az, hogy oly választó polgárok, kiknek mindig tiszta előéletök volt, a nép elöljárói, birái, tanítói, lelkipásztorai fogattak be minden legkisebb ok nélkül száz számra és tartattak gonosztevők közt betekig, hónapokig egész a választás befejezéséig és kibocsáttattak minden előbbi reclamatiók daczára csak a vá­lasztás befejezése után, a nélkül, hogy a helye­sen jobboldali egyénekből álló Somogymegyei törvényszék csak egyet is elitélhetett volna kö­zülök. (Egy hang a jobb oldalon: A dologra! 'Felkiál­tások bal felöl: Ez a dologhoz tartozik]) Miután azt méltóztattak mondani, hogy a dologra, tehát a dologra térek. (Halljuk!) Történtek oly dolgok, hogy becsületes vá­lasztó polgárok csak azért, mert általok Kossuth nagy hazánkfiának mint képviselőjelöltnek egy bizalmi levél aláíratott, mások meg azért, mert a közéjök korteskedni ment szolgabírót mint kortest, és nem mint szolgabírót fogadták: vérig botoztattak, az 1848-iki törvény e tekintetbeni világos intézkedése daczára. A szolgabíró oly egyénekre, kik mint rokonok, méltatlanul befo­gott rokonaikat kikérték: „tölcs pandúr "-t vezényelt. Egy választó polgár leánya a megyeházánál fé­nyes nappal egy esküd tecske által, a miniszter ur igen jól fogja tudni, megmeztelenittetve kor­bácsoltatott meg, {Felkiáltások a baloldalon: Gya,­lázat!) és a nélkül, hogy akár a megyénél, akár a miniszter urnái jogorvoslatot nyerhetetett volna. {Tóth Vilmos közbeszól: megyei autonómia!) A választó polgárok jogainak megóvásáról intézkedjék tehát, ismétlem, csak egy szakaszocs­kával a miniszter ur; ne pedig a választási el­nökök basa jogáról ; mert oly helyzet, mmt a minő Somogyban teremtetett 1869-ben, hogy t. i. választó polgárok a tisztviselők elől erdőkbe, a vadak közé voltak kénytelenek menekülni, hogy választó jogukat el ne veszítsék: — (Mozgás a baloldalon.) ily helyzet csak arra való, hogy végre

Next

/
Oldalképek
Tartalom