Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
440. orszíigos ülés február 20. 1872. 173 pénzzel váltja fel jegyeit, de nem tartom azt oly mellőzhetlen feltételnek, mely nélkül nekünk tenni semmit sem szabad, mert bár a valutát azonnal nem rendezhetjük, miután az nem egészen tőlünk függ, hanem függ a birodalmi tanácsban képviselt országoktól is : addig is, mig az történni fog, valamit mégis csak kell tennünk, az nézetem szerint az, hogy ne szintén nem szilárd bankra támaszkodjunk, hanem állítsunk fel oly bankot, milyet a jelen körülmények közt állítanunk lehet, legyen az a bank legalább önálló, ha nem szilárd is; de lesz minden esetre olyan mint a minőre kivan a miniszter ur támaszkodni. Azt mondja pénzügyminiszter ur, hogy Trefort képviselő ur és társai határozati javaslata és a bank-bizottság jelentése közt nincs különbség. Minden esetre föltűnik ez minden embernek, minden ember azt fogja kérdezni, ha tehát nincs közöttök különbség : akkor miért nem tartották meg a régit, miért tartották szükségesnek ezen ujat előterjeszteni; hiszen itt nem szükség titkot csinálni, — ugyanazon párt-többség volt a bankbizottságban képviselve, és a bankbizottság véleménye a pénzügyminiszter közbenjárása, beleegyezése mellett jött létre; hiszen tudjuk mindnyájan, hogy ezen változtatás az ő felszólítására és kívánságára a Deákkörből kiküldött 11-es bizottság előtt történt, akik előbb vele magán tanácskozásokat tartottak, ily körülmények közt ide jönni, s azt mondani: nekem előbb meg kell hallgatnom, mi van Trefort határozati javaslatában, nekem tudnom kell, miként fogja azt támogatni ő és barátai, mielőtt én a kormány állását ezen határozat irányában kifejteném — és azután azzal végezni be: hogy nekem nagyon tetszik Trefort határozati javaslata, én azt elfogadom, — mikor az egész világ tudja, hogy azt ő diktálta: ugyan mire való ez a komédia ?! Hiszen Trefort képviselő ur javaslata a pénzügyminiszter javaslata, az ő kívánságára tétetett, az ő kívánságára változtatott meg a pénzügyi bizottság jelentése; és ha ez történt, ha ez szükségesnek tartatott, mint opportunitási politikánál ily szükségek minden pillanatban állanak elő : akkor ne méltóztassék a miniszter urnák ide jönni és azt mondani, hogy a kettő közt nincs különbség. Ha nincs: akkor tartották volna meg a régit. íme, a pénzügyi bizottság, mely több, mint másfél esztendeig működött, melybe n /i 2 részt volt képviselve a kormány : beadta javaslatát, s most olyan az, mint a kitett gyermek, nem találkozik szülője, senki sem akarja magáénak ismerni. Ami tehát azon állítást illeti, hogy nincsen különbség a kettő közt : ez nem áll; mert aki mindkettőt elolvassa, az igen hamar meg fogja látni a különbséget. A fő és lényeges különbség köztük az, hogy a bankügyi bizottság azt mondja, arról, hogy önálló szilárd alapra fektessük Magyarország hitelét és pénzügyét: szó sem lehet, azt a viszonyok meg nem engedik. Mi csak azt akarjuk, csak azt hozzuk javaslatba, hogy a tőrvényhozás oly intézkedéseket tegyen, melyek a rendszeres pénzforgalmat biztosítsák : csak ez az egy elérhető, más semmi. Azonban az uj határozati javaslat mindjárt a pénzviszonyok, a valuta rendezéséről és egy magyar központi közeg felállításáról szól. Ezek egészen más dolgok, mint a rendszeres pénzforgalom biztosítása. Hogy lényegben — nem a kifejezett szavakban — mindkettő igazán egy, ez áll; mert mindkettőnek czélja csak egy: az osztrák nemzeti bankkal alkudozni. A miniszter ur ugyan azt mondta, hogy három ut van; hogy Magyarország alapithat egy érczalapra. vagy egy statuspapirokra fektetett bankot vagy pedig alkudozhat a bécsi nemzeti bankkal; és hogy a három ut közül melyiket fogja követni: azt ő nem tudja előre megmondani; de biztosítja a házat arról, hogy a legjobbat fogja választani. Én pedig biztosítom a házat arról, hogy a bécsi bankkal fog alkudozni, és más utat nem fog követhetni; mert le van kötve; mert neki más utat követni nem szabad. (Tetszés bal felől.) Ez a mi állásunk, és ez azon állás, mely ellen én tiltakozom. Ezt persze a törvényhozásban megmondani nem lehet, hanem tényleg a dolog mégis ugy áll. Igen jól észrevette azt Simonyi Lajos b. t. barátom, hogy e határozati javaslatban már az 1376-iki terminus sincs hangsúlyozva ; ez igenis gyanús; sőt több mint gyanús. És én biztosithatom a t. házat, hogy ha a bécsi bankkal ezen alku megköttetett, ha ezen határozati javaslatot elfogadjuk: 1876-ban sem lehet arra gondolni, hogy Magyarországon önálló jegybankot állítsunk. T. ház! Midőn ezen határozati javaslatot elfogadjuk, elfogadtuk azt, hogy igen hosszú időre lemondtunk egy önálló magyar független bankról, és Magyarország pénzügye és hitele ez által hosszú időre, számos évekre el van adva a bécsi banknak. Meglehet lesz itt egy úgynevezett bank: igenis lesz; hanem e bank, és a bécsi bank között csak az lesz a különbség, mit igen helyesen és találóan megjegyzett Helfy t. barátom, hogy a helyett, hogy mi ezután oda Bécsbe mennénk ebédre: ide fogják ugyanazon ebédet küldeni. Én nem azt akarom, hogy a bécsi banknak legyen itt bankja ; hanem, hogy az a bank a
