Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-428

s 4*8. országos illés január 24. 1872. is tagja voltam, egy Pest városában emelendő országház az átalános óhajtás tárgyát képezte. Az 1843-iki országgyűlés egy országos bizottsá­got küldött ki, mely még az országgyűlés tar­tama alatt Pest városába jött, hogy ennek ta­nácsával ez ügyben értekezzék, és Pest városa akkorában a legnagyobb áldozatokra is kész közreműködését ajánlotta föl. Nevezetesen, mint az akkori országgyűlés irományaiban olvasható, felajánlott egy a város legdíszesebb helyén, kö­zéppontján fekvő telket, az akkor úgynevezett „nagy piacz^-nak, a mostani „Erzsébettér" -nek keleti részét. Ezen előzmény után bizton remél­hetjük, hogy azon esetben, ha a most kikül­dendőbizottság a városhoz fog fordulni: az 1843. évhez hasonló áldozatkészséggel fogunk találkozni s talán sikerüleud a bizottságnak ezélszerübb javaslatot tervezni, mint azon javaslat, melyet én előterjesztek. Mint előadásom kezdetén is érintettem, ma­gam is azt tartom, hogy a kormány által beter­jesztett tervnél jobbat, czélszerübbet és minden tekintetben megfelelőbbet lehet javaslatba hozni, és nem kétkedem, hogy ez bizottságunknak si­kerülni is fog, mit én az általam beterjesztett módositvány által akartam lehetővé tenni. {He­lyeslés.) Elnök: Kivánja-e a t. ház tárgyalni a miniszter ur indítványát? (Igen!) Tehát tárg} r al­tatni és napirendre tűzetni fog. Lónyay Menyhért gróf minisz­terelnök : A szabályok ezen szigorú alkalma­zása és értelmezése a kormány által beterjesz­tett előterjesztésekre talán nem alkalmasok. Kér­ném tehát: méltóztassék azonnal a tárgyalásba bocsátkozni. {Helyeslés.) Péchy Tamás: Én is azon vélemény­ben voltam, melyet a miniszterelnök ur méltóz­tatott előadni, hogy a kormány előterjesztéseire ezen szabály nem alkalmazható; de ha a ház­szabályokat nézzük : ott semmi kivétel nincs téve. Az elnök ur által föltett kérdés tehát tö­kéletesen eorrect volt és a házszabályok szerint máskép eljárni nem lehet. Hanem ez alkalommal kérem a t. házat: méltóztassék a határozati ja­vaslatot ugy, a mint ez alkalommal beterjeszte­tett, kinyomatni s szétosztatni, hogy legalább holnap vagy holnapután, midőn tárgyalás alá vesszük, tudhassuk kellőleg, hogy mi van benne, mert az eredeti és a módosított határozati ja­vaslat Közt lényeges különbség van. (Felkiáltá­sok: Most tárgyaljuk!) Én szívesen ráállok, hogy most tárgyaljuk. Elnök: A fölvétel fölött most tanácsko­zott a t. ház és elhatározta, hogy a fölvétel mindjárt történjék. Tehát ha ez inditványoztatik, akkor azon kérdést kell tennem, hogy azonnal kivánja-e a ház tárgyalni a határozati javas­latot? Várady Gábor: T. képviselőház! Hogy most mindjárt belebocsátkozhatnánk a tárgyalásba, nekem legalább ez ellen nem volna észrevételem, ha a miniszterelnök ur által pótlólag beterjesz­tett módosításban nem volna egy oly kitétel, mely a küldöttségnek kezét megköti, mert ha jól fogtam fel egy hallásra, az mondatik abban, hogy „a főváros központjában"; ezzel pedig már meg van kötve a bizottság keze. Ha átalános utasítás adatnék e küldöttség­nek, hogy ezen tervet vizsgálja, bírálja meg s ez iránti javaslatát hozza a képviselőház elé: ez ellen a házban alig lehet valakinek észrevétele. Mert a dolgot czélszerüen és érdemlegesen meg fogjuk vitatni akkor, midőn a küldöttség javas­lata előttünk lesz, s ezért méltóztassanak gon­dolkozási időt adni; én nem akarom a dolgot el­odázni, s azért azt hiszem, holnap is elvégezhetnők e tárgyat s nem értem, hogy miért ép ma. Lónyay Menyhért gr. miniszter­elnök : T. ház! Ha aggodalma van a t. kép­viselő urnák azon módosítás iránt, melyet imént azerencsém volt beterjeszteni: azt én nagyon szívesen oda módositom, hogy „czélszerü helyen." En legalább részemről a közelséget igen elő­nyösnek tartom. Halász Boldizsár: T. ház! Igen he­lyesen tette a t. miniszterelnök ur azt az ész­revételt, hogy ez nem pártkérdés, magam is azt mondom, hogy nem pártkérdés; hanem igenis elvkérdés, nevezetesen, nogy a képviselőház a hazának most oly szomorú financiális helyzeté­ben, mint Pulszky Ferencz képviselő urnák is méltóztatott előadni a, múzeum ügyében, midőn mint a nagy-idai czigányok a puskapor elfogyá­sát az ellenségnek tudtára adva, okot adtak arra, hogy tovább harczoljanak. Mert hiszen ő is a múzeum hiányait pénzügyi helyzetünk szo­morú voltával mentegetvén, kijelenti, hogy min­den meglenne, ha pénz volna. Hisz ez az a financiális elvkérdés, van-e pénz egy ideiglenes országház építésére? Akkor, midőn deficit mel­lett kormányzunk, egy ideiglenes országház szá­mára milliókat költenünk nem szabad: ez te­hát az első elvkerdés. A második az, hogy , vajon most, midőn már ezen országgyűlés utolsó perczeit éli: bocsátkoz­hatik-e ily kérdésbe, melynek elhamarkodott el­döntése, egy monumentális országház építését háttérbe szorítja, melynek eldöntése — a legkö­zelebb bekövetkező — országgyűlés feladata lesz. (Felkiáltások: Nincs még a napirenden!) Ha a t. ház rögtön belebocsátkozik a tár­gyalásba, ezáltal mellékesen a törvényhozás már elvben elfogadta a miniszterelnök ur inditványt,á

Next

/
Oldalképek
Tartalom