Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-428
s 4*8. országos illés január 24. 1872. is tagja voltam, egy Pest városában emelendő országház az átalános óhajtás tárgyát képezte. Az 1843-iki országgyűlés egy országos bizottságot küldött ki, mely még az országgyűlés tartama alatt Pest városába jött, hogy ennek tanácsával ez ügyben értekezzék, és Pest városa akkorában a legnagyobb áldozatokra is kész közreműködését ajánlotta föl. Nevezetesen, mint az akkori országgyűlés irományaiban olvasható, felajánlott egy a város legdíszesebb helyén, középpontján fekvő telket, az akkor úgynevezett „nagy piacz^-nak, a mostani „Erzsébettér" -nek keleti részét. Ezen előzmény után bizton remélhetjük, hogy azon esetben, ha a most kiküldendőbizottság a városhoz fog fordulni: az 1843. évhez hasonló áldozatkészséggel fogunk találkozni s talán sikerüleud a bizottságnak ezélszerübb javaslatot tervezni, mint azon javaslat, melyet én előterjesztek. Mint előadásom kezdetén is érintettem, magam is azt tartom, hogy a kormány által beterjesztett tervnél jobbat, czélszerübbet és minden tekintetben megfelelőbbet lehet javaslatba hozni, és nem kétkedem, hogy ez bizottságunknak sikerülni is fog, mit én az általam beterjesztett módositvány által akartam lehetővé tenni. {Helyeslés.) Elnök: Kivánja-e a t. ház tárgyalni a miniszter ur indítványát? (Igen!) Tehát tárg} r altatni és napirendre tűzetni fog. Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök : A szabályok ezen szigorú alkalmazása és értelmezése a kormány által beterjesztett előterjesztésekre talán nem alkalmasok. Kérném tehát: méltóztassék azonnal a tárgyalásba bocsátkozni. {Helyeslés.) Péchy Tamás: Én is azon véleményben voltam, melyet a miniszterelnök ur méltóztatott előadni, hogy a kormány előterjesztéseire ezen szabály nem alkalmazható; de ha a házszabályokat nézzük : ott semmi kivétel nincs téve. Az elnök ur által föltett kérdés tehát tökéletesen eorrect volt és a házszabályok szerint máskép eljárni nem lehet. Hanem ez alkalommal kérem a t. házat: méltóztassék a határozati javaslatot ugy, a mint ez alkalommal beterjesztetett, kinyomatni s szétosztatni, hogy legalább holnap vagy holnapután, midőn tárgyalás alá vesszük, tudhassuk kellőleg, hogy mi van benne, mert az eredeti és a módosított határozati javaslat Közt lényeges különbség van. (Felkiáltások: Most tárgyaljuk!) Én szívesen ráállok, hogy most tárgyaljuk. Elnök: A fölvétel fölött most tanácskozott a t. ház és elhatározta, hogy a fölvétel mindjárt történjék. Tehát ha ez inditványoztatik, akkor azon kérdést kell tennem, hogy azonnal kivánja-e a ház tárgyalni a határozati javaslatot? Várady Gábor: T. képviselőház! Hogy most mindjárt belebocsátkozhatnánk a tárgyalásba, nekem legalább ez ellen nem volna észrevételem, ha a miniszterelnök ur által pótlólag beterjesztett módosításban nem volna egy oly kitétel, mely a küldöttségnek kezét megköti, mert ha jól fogtam fel egy hallásra, az mondatik abban, hogy „a főváros központjában"; ezzel pedig már meg van kötve a bizottság keze. Ha átalános utasítás adatnék e küldöttségnek, hogy ezen tervet vizsgálja, bírálja meg s ez iránti javaslatát hozza a képviselőház elé: ez ellen a házban alig lehet valakinek észrevétele. Mert a dolgot czélszerüen és érdemlegesen meg fogjuk vitatni akkor, midőn a küldöttség javaslata előttünk lesz, s ezért méltóztassanak gondolkozási időt adni; én nem akarom a dolgot elodázni, s azért azt hiszem, holnap is elvégezhetnők e tárgyat s nem értem, hogy miért ép ma. Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök : T. ház! Ha aggodalma van a t. képviselő urnák azon módosítás iránt, melyet imént azerencsém volt beterjeszteni: azt én nagyon szívesen oda módositom, hogy „czélszerü helyen." En legalább részemről a közelséget igen előnyösnek tartom. Halász Boldizsár: T. ház! Igen helyesen tette a t. miniszterelnök ur azt az észrevételt, hogy ez nem pártkérdés, magam is azt mondom, hogy nem pártkérdés; hanem igenis elvkérdés, nevezetesen, nogy a képviselőház a hazának most oly szomorú financiális helyzetében, mint Pulszky Ferencz képviselő urnák is méltóztatott előadni a, múzeum ügyében, midőn mint a nagy-idai czigányok a puskapor elfogyását az ellenségnek tudtára adva, okot adtak arra, hogy tovább harczoljanak. Mert hiszen ő is a múzeum hiányait pénzügyi helyzetünk szomorú voltával mentegetvén, kijelenti, hogy minden meglenne, ha pénz volna. Hisz ez az a financiális elvkérdés, van-e pénz egy ideiglenes országház építésére? Akkor, midőn deficit mellett kormányzunk, egy ideiglenes országház számára milliókat költenünk nem szabad: ez tehát az első elvkerdés. A második az, hogy , vajon most, midőn már ezen országgyűlés utolsó perczeit éli: bocsátkozhatik-e ily kérdésbe, melynek elhamarkodott eldöntése, egy monumentális országház építését háttérbe szorítja, melynek eldöntése — a legközelebb bekövetkező — országgyűlés feladata lesz. (Felkiáltások: Nincs még a napirenden!) Ha a t. ház rögtön belebocsátkozik a tárgyalásba, ezáltal mellékesen a törvényhozás már elvben elfogadta a miniszterelnök ur inditványt,á
