Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-439
439. országos ülés február 19. 1872. 155 vagy tulajdonkép négyszáz millióról van szó : ott minden ballépés óriási következményeket szül. Ha idején és helyén láttuk azt, hogy azon kérdések megfejtésére, melyeket a bankügyi bizottság elé terjesztettünk, enquétet tartsunk: én részemről egyátalában nem tartanám czélszerütlennek, ha a pénzügyminiszter ur, mielőtt magát ilyen vagy olyan megfejtési módra elhatározná, a külföld legnagyobb tekintélyeit és különösen az amerikai pénzembereket meghallgatná; mert Amerika épen jelenleg körülbelől a mienkhez hasonló helyzetben van. Ha ezen valuta-rendezés, mely mint mondám, többféle módon eszközölhető, s bő megfontolást igényel, sikerül : ez esetre semmi nehézség sem lesz, hogy egy érczalapra fektetett önálló magyar bankot állítsunk, mely igen természetesen minden órán váltsa be a maj,a által kibocsátott jegyeket. De hátha ez nem sikerül, ha a valuta rendezésére irányzott törekvés, legalább egyelőre, eredménytelen marad : akkor ne tegyünk semmit? Azt gondolom t. ház, hogy Magyarország kereskedelme és hitele igényli, hogy még azon kedvezőtlen esetre is tegyünk ós cselekedjünk. Ezen esetre, uraim, én nem államjegyekre ; hanem órczalapra fektetett önálló magyar bankot kívánnék felállíttatni. Ennek ellenében azon ellenvetést hallottam, gondolom Zsedényi képviselőtársam részéről, hogy akkor minekünk sokkal nagyobb érczalapra lenne szükségünk ; mint nemcsak az osztrák, hanem akármelyik másik banknak. Ha jól hallottam, azt mondotta, hogy nekünk csak félannyi jegyeket lehetne kibocsátani, mint a mennyi érczkészletünk lenne. Azonban ez oly állítás, melyet ő maga semmivel sem indokolt, és melyet én mindamellett, hogy azóta gondolkoztam fölötte : magamnak megfejteni nem voltam képes. Hallottam egy másik ellenvetést is, ha jól emlékszem Wahrmann képviselő és a pénzügyminiszter úrtól, és ez abból áll, hogy azon esetben kétféle agio lenne, a mennyiben a magyar bankjegyek más árfolyamon kelnének, mint az osztr. bank pénzjegyei, és ebből mondják ők, nagy kár háromolnék a kereskedelemre. Azonban megvallom, hogy a magyarázatot és az indokolást ugy az egyik, mint a másik szónok ur kifeledte. Ugyan miért legyen bizonyos érczalapra fektetett magyar pénzjegynek alábbvaló cursusa, mint van azon pénzjegynek, mely szintén oly érczalap mellett bocsáttatik ki Bécsben ? Ha ezt nekem megmagyarázni méltóztatik: akkor megadom; magamat de bocsánatot kérek, én ezt így puszta szóra el nem hihetem. Nem hajlok meg azon indck előtt sem, melyet ugyancsak Zsedényi képviselő ur felhozott, t. i. hogy az osztrák bankkal való előleges egyezkedést a pesti kereskedelmi kamara is kívánja, és ezt oly tekintély gyanánt állította oda, mely előtt nekünk meghajolnunk szükséges. Én igen nagyon tisztelem a kereskedelmi kamara szakképzett férfiait, én az ő véleményőket igen nagyra beesülöm ; hanem nem minden és különösen nem ezen kérdésben fogom azt döntő érvnek tekinteni; mert bocsánat az őszinteségért : a pesti kereskedelmi kamara főemberei nincsenek azon független helyzetben az osztrák bankkal szemben, mely aző itéletöket tökéletesen elfogulatlanná tenné. (Helyeslés bal felől.) Alig van közöttök egy is, ki kisebb nagyobb mértékben, akár a pesti fiók, akár a bécsi főintezettöl, akár a bécsi bank főembereitől ne függne. Ily véleményt tehát én döntőnek el nem fogadhatok. T. képviselő ház! Az én tökéletes hitem és meggyőződésem szerint nincsen egyetlen egy ok is az ellen, hogy Magyarország önálló, független bankkal ne birjon, és annálfogva kérem önöket, hogy ezen kedvező pillanatot felhasználatlanul elsurranni ne engedjék. Nagy baj, nagy szerencsétlenség ugy egyesekre, mint nemzetekre, ha nem szabadok ; de nagyobb baj, nagyobb szerencsétlenség, ha szabadok lenni nem akarnak. (Helyeslés bal felől.) Az önkéntelen rabszolgát szánni szoktuk: az önkéntes rabszolga megvetést érdemel. {Élénk helyeslés bal felől.) Vass Sámuel gróf: T. ház! A tárgy fölötti vitának már annyira minden oldalról kifejtett stádiumában részemről igen rövid szemlét óhajtanék tartani az eddig mondottak felett, szorosan ragaszkodván a tárgyhoz. A beadott két határozati javaslat megegyezik abban, hogy mindkettő a valuta helyreállítását óhajtja, az eltérés köztük csak az, hogy az egyik — t. i. a Komárom városa igen érdemes képviselője által beadott, — annak egy bizonyos határidőt akar szabni, mely alatt a minisztériumnak a ház elé törvényjavaslatot kelljen beterjeszteni. A kérdés ezen ágára nézve Falk Miksa képviselő elég tisztán és kimerítően felelt; nem kívánok, nem óhajtok és nem is tudnék ahhoz többet tenni. A másik része az ellenzéki határozati javaslatnak azt tartalmazta, hogy egy önálló független jegybank állittassék fel. E tekintetben a nézetek, bárha elvben ugyanazonosok; de a kivitelt illető nézetekben igen eltérők a két párton; ugyanis az egyik párt, t. i. az ellenoldalon azt mondja : hogy a bank legyen tökéletesen független, önálló, mely Magyarország pénzforgalmát teljesen önállósítsa. Én azt hiszem, t. ház, hogy ilyesmit előre meghatározni és megállapitani nem lehet, mert hogy ezt tenni lehessen, mindenekelőtt tisztában kellene lennünk arra nézve, vajon helyes-e, lehető-e, szükséges-e, és az ország egészséges pénzügyi viszonyaira 20*
