Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

489 országos ülés február 19 187» jrjg vaslatot a valuta rendezésének módjáról, és ter­jeszsze azt a törvényhozás elé. A valuta rende­zésének szükségét mindnyájan elismerjük, és igy e részben a legkisebb vélemény-különbség sem forog lön közöttünk; és ha ennek daczára a t. képviselő ur és társainak határozati javaslata első pontjához nem járulhatok: ez először azért van; mert ő még csak annyira sem kivánta ezen intézkedést sürgetni, hogy határozati javaslatába legalább azt beszőtte volna, miszerint a pénz­ügyminiszter haladéktalanul lásson hozzá s azt minél előbb hajtsa végre, itt az időre nézve egyátalán fogva szabad kéz engedtetik. Másod­szor pedig nem fogadhatom el a határozati ja­vaslat első részét azon álláspontnál fogva, me­lyet elfoglalok: mert itt a kormány azon útnak követésére utasittatik, mely — megengedem a közösügyes törvényeken alapul; — de melyet én épen azért, mert ezen törvényeken alapul: nem követhetek, nem ajánlhatok. A határozati javaslat második pontjában az indítványozók oly központi közeget kivannak, melynek igazgatósága az annak idején törvény­hozásilag jóváhagyandó alapszabályok értelmében, a magyar kormány törvényszerű fölügyelete és ellenőrzése mellett függetlenül járjon el és a mely a magyar korona országai valódi hitelszük­ségletének födözésére megfelelő összeggel rendel­kezzék. Eltekintve attól, hogy itt a t. indítvá­nyozók az önálló független magyar bank eszmé­jét nem emelik ki: én ezen második pontot még annálfogva is kifogás alá esőnek tartom ; mert a mint azt ugy Wahrmann képviselő ur. mint maga a pénzügyminiszter bevallotta, ezen sorok közt egyenesen azt kell olvasni, hogy legelső sor­ban a bécsi úgynevezett nemzeti bankkal kell egyezkedni, azon bankkal, melyet a bankbizott­ság előtt valamennyi szakértő a legsötétebb szi­liekben festett, azon bankkal, melyet Wahrmann t. képviselő ur határozottan ostorozott, azon bankkal, melynek ellenséges indulata Magyaror­szág iránt átalánosan ismeretes. Hozzájárul, hogy olyat kivannak itt a t. indítványozók: a mi, vé­leményem szerint, kivihetetlen; mert, hogy az osztrák nemzeti bank a maga vagyonának tete­mes részét ide Magyarországba adja ugy, hogy arról ne ő, hanem egy tőle független igazgató­ság intézkedjék: az oly föltevés, melyet csak ön­ámitásnak lehet nevezni. Abba véleményem sze­rint az osztrák bank nem fog egyezni soha, hogy az ő vagyona fölött más rendelkezzék. S igy mi fog történni 1 ? Az, hogy a kormány ezen követe­lésből le fog engedni, be fogja érni azzal, hogy az érczalap egy része talán általtétessék ide, és hogy az igazgatótanács tagjainak eigy része általa neveztessék ki és talán a főigazgató maga általa erősíttessék meg. Erre fog devalválódni KÉPV B. NAPLÓ 1844 XXI. ez az önállónak nevezett fióknak függetlensége. De az sem reménylhető, hogy az osztrák bank a magyar hitelszükségletnek megfelelő összegek­kel lássa el ezen fiókot. Miért ? Először is ki fogja azt meghatározni, hogy mennyi azon összeg, mely a magyar hitelszükségletnek, mely folyto­nosan fejlődik, megfelel? Ezt évekkel előre meg­határozni teljes lehetetlen és igy a súrlódások folyton folyvást meg fognak újulni, valahányszor a magyar kormány azt fogja kívánni, hogy a pénzszükséglet a magyar fiók számára felemel­tessék. En tehát, t. ház, Trefort képviselő ur és társainak határozati javaslatát nem fogadhatom el. De nem járulhatok, nagy sajnálatomra, azon határozati javaslathoz sem, melyet Ghyczy t. ba­rátom és társai tettek le a ház asztalára. Az ő határozati javaslatuk 3 részre osztható : az első részben ők is oda kívánják utasíttatni a kor­mányt, hogy az 1867. XV. t. ez. értelmében a valuta rendezése tárgyában a lajthántuli kor­mánynyal egyezményt kössön. Hallgatva arról, hogy e szerint itt is hivatkozás történik oly tör­vénjnre, melyet én nem helyeseltem, s melyet én ugy mellékesen sem vagyok hajlandó ratificálni: ! én egy másik nehézséget is kénytelen vagyok kiemelni, mely abból áll, hogy valamint nagyon óhajtom, hogy a valuta rendezése mielőbb meg­történjék : sokkal több gyakorlati nehézségekkel látom összekötve a dolgot, sem hogy oly rövid határidőt szabnék a kormány elé, mint azon né­hány hét, mely az ülésszakból még hátra van. Mert nem az a föladat esupáu, hogy a dolog j hamar történjék ; hanem, hogy a lehető legjobb | módon hajtassák végre. Már pedig ha felteszem S is azt, a mit mások t. képviselőtársaim közül föltesznek, t. i., hogy nem fogunk találni tui a Lajthán sem a kormány, sem a bank részéről akadályokra : én mégis a megoldásnak nemcsak egy módját látom a valuta helyreállítására nézve. A megoldásnak sokkal több módja van s ezen mó­dokat szorgos gonddal meg kell fontolni és azok közül a legjobbat választani. Már pedig, hogy az ily rövid idő alatt megtörténhessék, — miután a kormány ugy látszik, ezen tárgyról addig nem is gondolkodott: — én megvallom — nem re­ménylem. A határozati javaslat másik része egy oly önálló magyar bank fölállítását követeli, a mely­nek érczalapja legyen , és a mely a maga pénzjegyeit mindig készpénzzel, arany, ezüsttel váltsa be. E részben tökéletesen egyetértek a tisztelt képviselő úrral; azonban miután föl kell tennünk azon lehetőséget, hogy a valuta rendezése még sem fog sikerülni ; vagy nem fog sikerülni oly rövid idő alatt, mint a hogy gondoljuk: gondos­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom