Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

136 43*. orsstégos ülés február 17. 1872. a javaslat ez által sem világosabb, sem határozottabb semmikép sem lett, hanem inkább még sokkal homályosabb. T. ház! Még volna néhány észrevételem; de attól félek, hogy tulfárasztanám figyelmöket. (Zaj. FőlkiáUásdk: Folytassa hétfőn!) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Eu azt gondolom, hogy az ügyben való tájékozás czóljából azt senki sem akarhatja, hogy ha két óra koppan: a tisztelt képviselő ur akadályozva legyen abban, hogy mondandóit kifejthesse. Vagy megnyugszunk benne, hogy 2 órán túl is szíves figyelemmel hallgatjuk, vagy holnapra hagyjuk a tárgyalás folytatását. En az elsőt választom, ismét tekintettel az időre. {Helyeslés jobb felől. Felkiáltások bal felől: Hétfőn!) Ivánka Imre: T. ház! Ha nem volna még azon körülmény hátra, hogy zárbeszédek is fognak tartatni hétfőn: tökéletesen osztoznám a miniszter ur nézetében. (Halljuk! Eálljuk!) Horn Ede: T. ház! Azt gondolom: az elmondottak következtében nagyon helyesnek és nagyon igazoltnak fogja találni a t. ház Ghyczy Kálmán javaslatát, midőn határozottan és nyíltan a kormányt oda utasítani akarja, hogy Magyarország önálló pénz- és hitelügyét minélelöbb létesítse. Mit hoznak fel ezen javaslat ellen? En csak egy érvet hallottam eddig, s ez melyet t. képiselőtársam Zsedényi Ede előhozott, és melyet Wahrmann t. képviselőtársam ma ismételt és mely abban állott, hogy ne siessünk oly nagyon, mert „nur hübsch langsam voran, daruit der Preuss nachkommen kaim." Hiszen 25 éve most, hogy bankrottban vagyunk az osztrák bankkal: és még sem volna ideje megpróbálkozni, kibontakozni ezen helyzetből? Nem volna-e ideje: midőn a mostani perez kedvezőbb, mint valaha erre? Midőn Prancziaország a februári forradalom által kényszerforgalmat volt kényszerítve behozni: még el nem múlt a következő év s már a valutát helyreállították, és az 1850-ik évben egészen rendben volt újra az egész pénzforgalom. Midőn Angolország a nagy háború következtében, melyet az első franczia köztársaság és az első franczia császárság ellen vivott, szintén megzavarták az ő pénzügyi állapotát: három évvel a béke megkötése után, azaz 1818-ban, már hozzáfogott a valuta helyreállitásához és három év alatt keresztülvitte azt; meit 1822ben már egészen rendszeresítve volt újra a pénzforgalom. Az amerikai köztársaság az óriási háború következtében, melyet néhány évvel ezelőtt viselt: szintén kényszer-folyamhoz folyamodott; most csak hat éve annak, hogy a háború megszűnt, és mindennap lehet a hírlapokban olvasni, hogy már igen komolyan foglalatoskodnak a valuta helyreállításával. Mi már 25 év óta benne vagyunk és még ma is azt kívánják t. képviselőtársaim Zsedényi Ede és Wahrmann Mór, hogy ne siessünk, mert van még idő (Derültség bal felől) kezeskednek-e t. képviselőtársaim arról, hogy a mostani kedvező perez sokáig fog tartani? Igenis, azt állítja t. képviselőtársunk, a valuta helyreállítása s a vele összefüggő magyar bank felállítása áldozatokba fog kerülni; pedig senki sem kezeskedik, hogy siker koronázza e törekvéseket, és hogy ezen áldozatok hiába nem lesznek. Azt gondolom, ily okoskodással sem az egyes ember, sem a nemzet soha semmit sem próbálna meg: mert a sikerért kezeskedni soha sem lehet; t. képviselőtársam a delegatióban minden évben 25 egész 30 milliót szavaz a közös hadseregre : vajon kezeskedik-e arról, hogy háború esetében meg nem fogunk veretni? (Derültség.) A tapasztalás az ellenkezőt bizonyítja. Az eddig felhozott érvek valóban olyan gyengék, hogy komolyaknak nem lehet azokat venni. Azt hiszem, hogy van más ok is, melyet nem mondanak. Visszautasítom ugyan kereken — amint magától értetik — a rósz nyelvek azon állítását, miszerint ama szakértők és más férfiak akik a bécsi bankkali egyezés mellett szólnak": ezt azért teszik, mivel félnek és függésben vannak a bécsi banktól. Részemről a szakértő urakról s főkép a képviselőkről felteszem, hogy ily fontos, életbe vágó kérdésben csak az ország érdeke irányadó előttök, és nem más mellékérdek. De, a mi van, ez nézetem szerint balfogalom és elavult előítélet, mind az egyik, mind a másik oldalon. Bécsben félnek a magyar valuta helyreállításától, s főképen a magyar önálló pénzügyi és hitelrendszertől: mert még azon elavult fogalomban szenvednek, hogy két nemzet közt az egyik csak a másik rovására virágozhatik, hogy az egyiknek szerencséje a másik süly édesétől függ. Azt gondolom, hogy erre t. barátom Móricz Pál már felelt és felelt ma t. képviselőtársam Wahrmann Mór is, midőn kimutatta, hogy a valuta helyreállítása, hogy Magyarország pénzügyi és hitelügyének egészséges lábra állítása szintúgy Cislajtánia érdekében van, mint saját érdekünkben; hanem midőn t. képviselőtársam Wahrmann kiemelte azon szenvedéseket, melyeket ma a bankrendszer Cislajtániának is okozott: azt gondolom, hogy néhány mellék pontot mégis elfelejtett megemlíteni, s melyeket ki kell egészíteni. 0 például azt állítja, hogy sajátkép Cislajtánia épen ugy szenved, mint mi, mert a bécsi bank csak Bécsben öszpontositja egész működését és a vidékre nem is