Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
134 48$. országos ülés fttfcruár 17. 18Í2. metlen, mindent mondó s semmit sem jelentő szótagok tömegét, {ügy van! bal felől.) Igaza van Zsedényi urnák s a pénzügyér urnák, hogy a lényegben nincs különbség a két javaslat közt, csakis az alakban. Hanem csalódott t. képviselőtársam, midőn azt állítja, hogy Trefort ur javaslatában határozottabb alakot nyert a bizottság jelentése. Ellenkezőleg áll! Trefort képviselő ur javaslata az elmosodottság, a szándékolt homályosság, a jól kiszámított kétértelműségnek remek müve. (Ugy van! bal felől.) T. ház, lándzsát törni a saját szülei által elhagyott, vagy eltagadott bizottság javaslata fölött nem tartom feladatomnak. Nyugodjék békében !!! De ugy gondolom, hogy jogunk van t. ellenfeleinktől azt kívánni: legyenek következetesek ! Ha már a megváltozott közvélemény, a megváltozott tényekkel szemben nem merik föntartani a múlt évi javaslatot, akkor ne hivatkozzanak mindig azon okmányokra, melyeken ezen javaslat alapult. Mind Trefort, mind Zsedényi t. képviselőtársam hivatkoztak a szakértőkre, kik a bizottság kihallgatásaiban az egyezkedés mellett voltak a bécsi bankkal. Tudja pedig mindenki, hogy már azon időben, mikor ezen kikérdezgetés történt: az ipar- és kereskedelmi kamarák elöljárói, a pénzintézetek igazgatói, nem találkoztak egyhangú jóváhagyásával azon köröknek, melynek hivatalos képviselői voltak. Ma pedig oly annyira változott a közvélemény, a hangulat az országban, hogy ezen körök mind egyhangúlag ellene vannak az akkori szakértők véleményének oly annyira, hogy ha ma hallgatnék ki e szakértőket, egészen máskép hangzanék nyilatkozatuk, mint ezelőtt. Ha ezt talán kétségbe vonják, tessék megnézni saját lapjaikat. Olvassák ma a „Pesti Napló"-t, a „Reform "ot, a „Pester Lloyd" és más jobboldali lapokat; hasonlítsák össze azon czikkeket, melyeket ma Magyarország önálló pénzügye és hitele mellett írnak, azokkal, melyeket két évvel ezelőtt ellenünk irtak, mikor mi ugyanazon eszmét pendítettük meg; azonnal át fogják látni, mily nagy különbség van ma a közvéleményben és ezen különbséget visszatükrözi épen Trefort javaslata annyiban, hogy nyíltan nem meri kimondani azt, a mit egy évvel ezelőtt nyíltan mondtak ki. Ezen változást ugyan természetesnek találom, a tényeknek végre valahára oly döntő, bebizonyító ereje van, hogy annak senki hosszasan ellene nem állhat. A mi hibánk csak az volt, hogy már két évvel ezelőtt előreláttuk ezen tényeket, melyeket önök csak most ismernek el. Midőn 2 V» évvel ezelőtt a sajtóban és Jókai Mór által e házban először pendittetett meg az önálló magyar hitelés pénzügy kérdése; négyféle volt az ellenvetés, melylyel találkoztunk. Első sorban azt mondták: nem is szabad ilyesmiről álmodozni, mert azt hitték, hogy a bank egyedárusága jogilag Magyarországra is kiterjeszkedik. A másik azt vélte, hogy talán a nyolczvan milliónyi adósság lesz akadály ilyes valaminek keresztül vitelére. A harmadik végre azt állította, hogy habár ezen két akadály nem létezik, de a mostani miniszterelnök ur és talán más miniszterek is a kiegyezés alkalmával lekötötték többé-kevésbbé Magyarországot ezen irányban. Ma mindez nem áll többé és ezeket védelmezni ma senki nem merné; tudjuk most már, és a bécsi sajtó is elismeri, hogy jogilag teljes szabadsága van Magyarországnak saját pénzügyeiről ugy intézkedni, a mint neki tetszik; az egyedáruság, az 1862-ik bank-acta nem ter jeszkedik Magyarországra. Ami a 80 millió adósságot illeti, — ámbár a t. pénzügyminiszter ur ma nem szólott erről; de van tudomásom a lapokból, hogy a Deák-körben nyíltan kimondta, hogy ezen 80 millió adósság benn volt azon adósságok lajstromában, melyekért a quotát átvettük, tehát másodszor nem lehet azt tőlünk követelni. Ami a harmadik pontot illeti, szintén kimondatott a kormánylapokban, — és nagyon sajnálom, hogy itt még nem ismételtetett azon nyilatkozat, talán lesz szerencsénk a vita végén azt is hallani a miniszterelnök úrtól, — hogy semmi lekötelez és nem létezik, hogy a magyar kormány teljes szabadsággal járhat el ez irányban. Volt egy másik ellenvetés, a mely két év előtt hangoztatott az önálló magyar pénzügy ellen, s ez az volt: hogy még ha szabad volna is arra gondolni, nem lehetne azt keresztül vinni, mert a magyar pénzügyi kérdések a bécsi bankárok kegyétől függnek; nincs elég erőnk, hitelünk azon pénznek megszerzésére, mely egy önálló magyar hitel- és pénzügy felállítására mulhatlanul szükséges. Azt gondolom, senki sem fogja többé ezt állítani azon perczben, midőn a világ legelső pénzpiacza, midőn a világ legelső tőzsdéje, a londoni tőzsde nyitva áll már a magyar papírok előtt is, mig be van zárva az osztrák papírok, előtt, tehát e tekintetben ma már semmi esetre nem függünk többé a bécsi piacz kegyétől. Volt egy harmadik ellenvetés akkor, és az abban állott: Még ha lehetne is, nem szükséges, mert hiszen — azt mondták — a mostani helyzet oly jó, oly kedvező, Magyarország nemzetgazdászati állapota oly virágzó, kereskedelme évről-évre növekedik; a vállalatok napról napra szaporodnak; minek változást hozni be? csak el-i lenzéki viszketeg tehet ily követelést.
