Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

130 *38. országos ülés február 17. 1872. Én tegnap csudálkoztam is, hogy miért nem akarja a t. miniszter ur álláspontját kifejteni; de ma nem csodálkozom, mert ime! ma — és ezért elismeréssel viseltetem — engedve a tegnapi felszólításoknak, azt mondta, hogy kifejti álláspontját; de milyen ez álláspont ? az: hogy a kormánynak e fontos kérdésben nincsen álláspontja. (Ugy van! Derültség bal felől.) Ezt megmondani, ugy hiszem, hogy bizonyos fokig genirozta magát a t. miniszter ur, és igen sajnos, hogy igy van; mert ily nagy fontosságú kérdéssel szemben, melynek a ház elébe hozatalát már hónapok előtt igórte a t. miniszter ur: én részemről reményltem, vártam és szükségesnek tartottam, hogy a minisztérium azon helyzetben legyen, hogy elmondhassa: mig a valuta helyreállítása ilyen és ilyen módon eszközölhető lesz, azon ideiglenes segitségnek több módja van; az egyik mód involválja ezt, a másik ezt; a harmadik azt, de én mint legjobbat, ajánlom ezt és ezt. (Helyeslés bal felől.) Ez lett volna a kormány eljárása, mely parlamentalis hivatását értette volna. (Helyeslés bal felől.)De, ha ez nem történt is; igenis elvártam volna, hogy most legalább határozottabb nyilatkozatot tegyen; azonban ugy, a mint a dolog áll, a kormánynak — nem mondom a végleges rendezésre nézve, mert azt hallottam a t. pénzügyminiszter úrtól, — de az ideiglenes intézkedésre nézve álláspontja nincsen; mert azt, hogy igyekezni fog azon módozatot érvényesíteni, a mely az ország érdekeire nézve legelőnyösebb: azt álláspontnak nevezni nem lehet; mert ez minden kérdéssel szemben mindig és mindenkor kötelessége; de egy tüzetes kérdésben kötelessége álláspontját határozottan praecisirosni : arra nézve, mily utón és mily eszközökkel szándékozik az ország érdekeit kielégíteni és föladatát teljesíteni. (Ugy van! bal felől.) Ha már ezen indokokból felszólaltam t. i. a parlamentalismus elvei iránti tiszteletből és azon óhajból, hogy azok jövendőben ily nagy fontosságú kérdésekkel szemben megtartassanak: most még az előttem mondottakra csak egy pár észrevétel kívánok tenni, csak olyanokra, a melyekre nézve nem szeretném, hogy a válaszolás addig is késsék, mig elvrokonaim — kik bizonyára reflectálni fognak azokra — szólási jogukkal élendnek. A valuta helyreállítását helyezi mindenki első sorba, mely nélkül — mint a t. miniszter ur mondotta — Magyarország hitelét megszilárdítani és szilárd alapra fektetni nem lehet. Tökéletesen egyetértek ebben vele; én is azt hiszem; de legelőbb Wahrmann Mór t. képviselő ur és azután a t. miniszter ur felemiitette — a t. miniszter ur ugyan csak Wahrmannt idézte — hogy a valuta helyreállításának azonban vannak nem igaz barátai, és hogy sok hypokrataság van azon óhaj kifejezésében, hogy a valuta helyreállíttassák. Meglehet, de én kérdem Wahrmann Mór t. képviselő urat, hogy kiben van, vagy kiben nyilatkozhatik ezen óhaj kifejezésénél; — ha nyilatkozik valahol, mert nem mondom, hogy nyilatkozik — hypokrataság ? Annál-e, ki azt mondja: én óhajtom a valuta helyreállítását, tudom, hogy ez áldozatokba kerül : de arra kész vagyok, és erre a mai perczet kedvezőnek tartom; vagy pedig abban, ki azt mondja: én óhajtom a valuta helyreállítását, de akkor az argumentumoknak egész erejét oda fordítja, kogj

r kimutassa, hogy azt azonban most helyreállítani az ország kára nélkül nem lehet. Vajon ha van valahol hypokrataság, ismétlem, nem mondom hogy van, de ha van: hol van az? Ugyancsak Wahrmann képviselő ur határozottan tiltakozott az ellen, hogy azon határozati javaslat, melyet Trefort képviselő beadott, ugy órtelmeztethetnék,. hogy a bécsi bankkai keljen egyezségre lépni. 0 azt állítja, hogy ő ezt nem érti ugy, azt nem is akarja. Lehet, nem vitatora. De mégis ha előadását vesszük : mi tűnik ki abból, mit értett alatta akkor, midőn ezen határozati javaslatot aláirta ? 0 ugyanis azt mondja : hogy a valuta helyreállítása nélkül a bankügyet — és ezt mindnyájan mondjuk — teljesen szilárd alapra fektetni; véglegesen rendezni nem lehet, utánna teszi: a valutát pedig most az ország nagy kára nélkül nem lehetne helyreállítani. Ez tehát elesik. Akkor előveszi az ideiglenes intézkedéseket, három lehetőség van: vagy a bécsi bankkal egyezkedni, vagy érczalapra fektetett, de kényszer forgalommal összekötött jegybankot rendezni; vagy a 3-ik, mit Grhiczy t. barátom is beszéde végén felemiitett: államjegyekre fektetett jegybankot alapítani. Kimutatja továbbá, hogy érczalapra fektetett kényszerforgalmi bank mily calamitás lenne ; kimutatta — legalább azt hiszi, hogy kimutatta, — hogy a Ghyczy Kálmán által'ajánlott módszer veszedelmes, immorális. Mi maradt tehát fön ? Fönmaradt egyezkedni az osztrák bankkal, s igy ő elébb megtagadja, hogy az lenne czélja, de utóbb demonstrálja, hogy más nem is lehet. (Derültség bal felől.) S még egy furcsaságot nem mellőzhetek e tekintetben, ami egyébiránt többek beszédében is előfordult, hogy mindig hivatkoznak egy kónyszerforgalmu, bár részben érczalappal bíró bank veszélyeire, és ezzel szemben mondják, hogy nincs más mód, minfrj az osztrák bankkal egyezkedni. Tehát kérdem: mily intézet az az osztrák