Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

112 438. országos ülés február 17. 1872. oldását csak akkor kísérli meg : ha eredmény és siker várható. A legjobb, a legügyesebb politikai intézkedés is, ha nem alkalmas időben történik: veszélyessé válhatik. A kevésbbé helyes s kevésbbé ügyes politikai intézkedés jól megválasztott időben áldásdússá válhatik. Ha áll az, mit egy igen szellemdus franezia iró mond, hogy nem elégséges az, hogy valaki nagy férfiúnak szülessék: hanem okvetlenül szükséges az, hogy kellő időben is szülessék, hogy azzá váljék ; minden esetre inkább alkalmazható ezen eszme a politikai eszmékre; mert nem elégséges, hogy valamely politikai eszme helyes és igaz legyen : hanem okvetlenül szükséges, hogy kellő időben pendittessék meg, hogy azzá váljék. {Helyeslés jobb felől.) Ha t. ház! legalkalmasabb időpontnak egy politikai kérdés megoldására azt a perczet tartjuk, melyben a döntő körök minden oldalról, minden táborból annak megoldására szoríttatnak : akkor a szóban levő kérdés megoldására kedvezőbb, alkalmasabb perez, mint a mai, alig található. Nincs párt, mely e kérdésnek megoldását nem követelné ; nincs osztály, mely azt nem óhajtaná ; nincs érdek, mely azt ne sürgetné a Lajthán innen és Lajthán tul, az országokban itt s annak határain kivül. Minden oldalról hévvel s melegséggel kívánják e kérdésnek tárgyalását. Az óhaj mindenkinél ugyanazonos; de mindenki másvalamit ért alatta, mást óhajt az egyik, mást követel a másik ; ismét mást sürget tulajdonképen a harmadik. Az osztrák nemzeti bank, mely az ő jegyzékeiben, közgyűléseiben, officiosus és nem offioiosus közegeiben sürgeti a bankkérdés tárgyalását e képviselőházban: nem ért mást alatta, mint az osztrák nemzeti bank Magyarországhozi viszonyához végleges szabályozását, szabadalmának elismerését, s elismerését talán azon 80 milliónyi követeléseinek is Magyarország részéről, és semmi által nem mérsékelt egyeduralmának és a bank felsőbbségének biztosítását. Mások az országban, és pedig igen értelmes vagyonos része az országnak, a bankkérdés megoldása alatt mást, mint a valuta rendezését alig ért. Mindezek az agiót, mind a kényszer forgalmat, oly valami rendkívüli és türhetlen rosznak tartják : a mit csak az idő viszontagságai folytán lehetett eddig tűrni. Ezek nem tagadják és nem is akarják tagadni, hogy ezen végtelen rósz uralom alatt az utolsó évtizedekben viszonyaink igen szépen fejlődtek, vagyonunk nevekedett, termelési és fogyasztási képességünk fokozódott; de épen azért nem akarják ők ezen így öntudatlanul nyert vagyont és jóllétet továbbra is koczkáztatni, ezen vagyonnak végleges biztosítását pedig csakis a valuta rendezésében találjuk A nagy tömeg mindezekkel igen keveset gondol. Mi neki Hekuba? A valuta rendezése elméleti vesszőparipa. Bankprivilegium vagy szabad bankrendszer akadémiai elmefuttatás; ő csak azt az egyet érti, hogy nincs hitele, és azon igen könnyen vél segíthetni, s azért igen tetszenék neki egy önálló magyar független bank alapítása, mely semmiből teremtetnék és semmire alapított bankjegyeket teremtene ; ezen semmire alapított bankjegyeket megint oly váltók leszámítolása után adná mindenkinek, a mely váltók semmiből keletkeztek, ugy hogy azon egy probléma, mely a bibliában már egyszer sikeresen megoldatott, {Derültség!) mikor t. i. semmiből hozatott létre a világ : nálunk újra ismételtessék. {Derültség!) Es semmi sem marad hátra, mint az az egy kívánat, hogy ezen eldorádoi állapot örökké tartson, {Derültség és tetszés a jobb oldalon!) T. ház! Ily különböző és szétágozó óhajoknak megfelelni, ily szétágozó kívánalmakat teljesíteni nehéz feladat, s én attól tartok, hogy ez még ezen ház bölcseségének sem fog sikerülni ; sőt ellenkezőleg attól tartok, hogy egyiküket sem fogja kielégitni a bankkérdés tárgyalásának eredménye. Vizsgáljuk meg: vaj'on menynyire egyeznek össze a különféle óhajok ós kívánalmak, egy részt a hitel és az ország jólléte igényeivel; másrészt a tényleges viszony okkal, az állam lét ós államháztartás jelen állapotával. Itt első vonalban áll előttünk az osztrák nemzeti bank, s itt épen concret kérdések előtt állunk. Vajon fenntartható-e ezen állapot, azon viszony, amint az jelenleg van az osztrák nemzeti bankkal? Vajon megfelel-e az osztrák nemzeti bank működésében Magyarország kereskedelmi, ipari és forgalmi igényeinek ? vajon azon alapon, melyen az osztrák nemzeti bank nyugszik és működik: valami sikeres, végleges egyezség elérhető-e ? vajon azon alapon köthető-e olyan végleges egyezség, melynek végczélja az volna, hogy talán egy bizonyos határozott bankjegy-mennyiség kieszközlése mellett Magyarország részére egy oly igazgatóság kikötése, mely ezen bankjegyeket az országban függetlenül elosztaná és azzal rendelkeznék ? vajon ezen alapon vélünk-e sikeres, egészséges állapotot elődézni? Én részemről ezen kérdésekre határozottan nemmel felelek; nemmel felelek pedig tökéletes tudatában mindazon zavaroknak, melyeknek az országot kiteszszük, hogyha az osztrák nemzeti bank működését ez országban megvál-