Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

100 4S7. orsüágos ülés február IS. 1872. Ha mindezeket tekintetbe veszszük, nem le­het tagadni, hogy igaza volt igen t. barátom Simonyi Ernő urnák, midőn azt állította, hogy a valuta helyreállítására kedvezőbb alkalom an­nál, mely most kínálkozik: eddig még nem volt s egyhamar nem is reménylhető, s ezen kedvező alkalmat elszalasztani oly hiba lenne, mely utó­végre is az államháztartás és nemzetgazdaságunk nagy kárával boszulná meg magát; ós ezt any­nyival inkább lehet állítani, mert a nemzetgaz­daság rendszeres fejlődésének egyik főfeltétele a rendes, biztosított, állandó érezforgalom; ennek megállapítására és fenntartására pedig önálló jegyeit érczpénzzel mindig beváltó szilárd jegy­bankok okvetlenül szükségesek. A valuta helyre­állítása nélkül ily jegybankok felállítása nagy nehézségekkel jár, ha nem teljesen lehetetlen; de a valuta helyreállítása után akár egy, akár több ily jegybank felállításának semmi nem áll útjában, s ez által nemzetgazdaságunk rendszeres fejlődése előmozdítva és biztosítva lesz. Mily módon kelljen a valutát helyreállítani: ez meghozott törvényeink szerint a két állam közti kölcsönös egyezmény tárgya levén, egye­lőre nehéz ehhez szólani. Én e tekintetben csak kettőt kívánok megjegyezni. Először azon meggyőződésben vagyok, hogy a valuta hel}'reállitásának különböző módozatai közt legczélszerübb lenne a függő államadósság­nak előleges megosztása, hogy azután a függő adósság saját részének convertálása, a valuta helyreállítása iránt mindegyik állam a maga érdekeihez képest szabadon intézkedhessek. Másodszor pedig nem hallgathatom el azt, hogy, nézetem szerint, a valuta helyreállítása iránti egyezmény a monarchia másik államával igenis lehetséges, és ezen egyezmény megkötése ellen, ha — mondom — erre kormányunknak komoly és őszinte szándéka van : a monarchia másik állama törvényhozásánál és kormányánál nagy akadályok aligha fognak fölmerülni. Ezen meggyőződésemet azon egyszerű érvvel indoko­lom, hogy a valuta helyreállítása igenis érde­künkben van nekünk is; de sokkal nagyobb ér­dekében van a monarchia másik állama polgá­rainak, mert a valuta helyreállítása, más sza­vakkal a pénz, a tőke, az ingó vagyon értéké­nek megszilárdulását, öregbedését jelenti; az pedig, mit mi ezen czikkekből bírunk: igen sok­kal kevesebb annál, a mi ugyané czikkekből a lajthántuli tartományok polgárainak birtoká­ban van. Ezeknek tekintetéből bátor vagyok a t. ház elé a következő határozati javaslatot ter­jeszteni. (Halljuk!) Határozati javaslat. A minisztérium oda utasittatik, hogy az államjegyekből álló függő adósságnak megálla­pítására vagy megosztására szolgáló rendszabá­lyokra nézve ő felsége többi királyságai és or­szágai minisztériumával az 1867: XV. törvény­czikk 5. §-ának értelmében egyezményt hala­dék nélkül igyekezvén létesíteni : még a jelen országgyűlés alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő a valuta helyreállítása és egy önálló, jegyeit érczpénzért mindig beváltó s a magyar korona országainak mindazon vidékein, melyekben a for­galom érdekei igénylik, fiókokkal ellátandó jegy­banknak Pesten oly módon leendő felállítása iránt, hogy az átmeneti nehézségek tekintetéből ily módon felállítandó jegybanknak szabadalma lehetőleg rövid időre szoríttatván, ennek eltelté­vel a törvény átalános rendeletei által szabály­zóit bankszabadság életbe léphessen. Beadja Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Mó­ricz Pál, Tisza László, Papp Lajos, Győrffy Gyula, Pilisy László, Chorin Ferencz, Várady Gábor, Plachy Tamás, Gáspár András. P. Szath­máry Károly. Ezen határozati javaslatomba, t. ház, azon oknál fogva, melyet beszédem elején említettem: csak azt foglaltam, mit Magyarországnak a bank­ügyben joga és érdeke szerint okvetlenül köve­telni kell és csakis azt foglaltam, mire, nézetem szerint, törvényhozási intézkedés szükséges. Ha­tározati javaslatom kiegészítésére tehát el kell mondanom egynémelyeket, miket határozati ja­vaslatomba épen azért nem foglaltam, mivel — nézetem szerint — a kormány által is teljesít­hetők s törvényhozási intézkedést nem igényel­nek. Ezeket el kell mondanom azért; mert azok­ból bővebben ki fog tetszeni, hogy részemről azon határozati javaslatot, melyet Trefort kép­viselő ur nyújtott be: mért nem fogadhatom el. Nem lehet tagadni, hogy igen sokszor nem történik meg az, mit bizonyosan megtörténen­dőnek vélünk és igy lehet, hogy a monarchia másik államának irányadó pénzügyi körei a valuta helyreállításának épen azon okból kivá­nandanak akadályokat elébe gördíteni, mely ok­ból mi azt létesíteni akarjuk. Mi átlátván, hogy egy szilárd érczalapon nyugvó jegybank felállí­tása a valuta helyreállításával válhatlan kap­csolatban van, azt mondjuk: helyre kell állítani a valutát, hogy lehessen Magyarországon való­ban egészséges bankrendszer. Részemről azt hiszem, hogy ez nem fog megtörténni; hiszem pedig azért, mert meg va­gyok győződve, hogy a bécsi pénzhatalmak ily önző törekvései ellen egyhangúlag fel fog szó­lalni, fel fog kelni velünk a valuta helyreállítása kérdésében egyiránt érdekelt lajthántuli összes közvélemény. De ha óvatosan akarunk eljárni, minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom