Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-416

86 416. országos ülés jaimár 10. 1872. felügyelők törekvéseinek sikerét igen gyakran illusoriussá teszi. Megvallom, tisztelt képviselőház, hogy fáj e nyilatkozat; mert semmiről sem vagyok inkább meggyőződve, mint a központi igazgatás ügyszeretetéről, s azt is tudom, hogy reám nézve ezen őszinteségből valami örvendetes situatio nem származhatik; de tartozom az ügyet, melyet szolgálok: jobban szeretni, mint magamat; s azért egy pillanatig sem vonakodom kimondani azt is, hogy ha a magas kormány a 15. §. végrehajtásáról, mely e törvény sarkpontját képezi: erélyesebben nem gondoskodik; ha a tanfelügyelőségektől beérkezett jelentéseket az iskolák állapotáról ad acta teszi, s a törvényes megintéseket időben eszközlésbe venni elmulasztja: — akkor valóban az összes tanfelügyelőség sysiphusi munkára vállalkozott. A rend, a pontos végrehajtás, az ügyvitel rendszeres kezelése elkerülhetlen feltétel az administratióban; — különben legyen bármily genialis valaki, a legtisztább dolgokból is labyrintust csinál. Negyedik akadály a tanerők nyomott erkölcsi s anyagi állapota, s azok csekély száma. Ami a-? tanerők helyzetét illeti : az felfogásom szerint oly fontos akadály, hogy megszüntetésére minden kinálkozó mód felhasználandó. Az alkalmas és tevékeny tanerők kamatozó erkölcsi tőkéi a nemzetnek, minélfogva ezek biztos elhelyezéséről és fenntartásáról kiválólag gondoskodnia kellene. Már pedig a 142. szakasz csakis a községi iskola-tanitóknak biztosítja a 300 frt évi fizetést; mig a felekezetiek, a felekezetek buzgóságából, nélkülözésre, s az egyházi férfiak irányában igen gyakran szolgai szerepre vannak kárhoztatva. Találtam kath. felekezeti tanítót, kinek 9 mérő gabna, 8 sonka, 5 font len s 50 frt subsidium, — s egy másikat, kinek 5 mérő gabna s egy pár csizma lévén fizetése, mint cséplő fungált tisztelendő főnökénél. Persze, hogy tudományuk sem ért sokkal többet fizetésöknél; de mit mondjak például azon jeles evang. tanító sorsáról, ki Schweizban képezte magát, kitűnő eredményeket mutat s i*endes készpénz fizetése nem több, mint 25 frt; minélfogva leginkább méhészetből tengeti életét. És mégis az ily silány fizetés behajtása is sokszor mennyi abadálylyal és nehézséggel jár. Ha ily bajokon segítve nem lesz, s még csak azon előnyben sem részesittetnek a tanítók, hogy egyelőre a katonáskodás alól főimentetnének : bizony félő, hogy jövőre, midőn a tehetségeknek annyi uj tevékenységi pálya kínálkozik ; aligha fog elegendő vállalkozó akadni, s e legfontosabb hivatás — bizonyos részben — csak a desperátusok menedéke lesz. És ily helyzetben aztán aligha használ, bármint szidják is a lapok — versenyt a tisztelendő urakkal — a tanfeliigyelöségeket. Pedig — mint a hivatalos kimutatásból látjuk, — a tanítói erők hiánya óriási nagy, majd 10,000-re menő szükséglet mutatkozik. Ezen csak átalános gyógyszerrel lehet használni, s nem azzal: ha egyet-kettőt közülök tanfelügyelőknek kinevez, s csinál jó tanítókból rósz administrativ hivatalnokokat. Egy kitűnő államférfiú mondja, hogy az országok értéke, súlya, nyomatéka, népoktatási budgetjeikből ítélhető meg. S valóban ez állítás igazsága mellett adatok szólanak. Poroszországban például 1861-ben Gueisfc és Thile szerint 3 millió tankötelesből csak 130,000 nem részesült oktatásban; de Poroszországban 1861-ben 35,372 tanitó működött s 10 millió tallérnál több fordíttatott népoktatási ezélokia. Mig nálunk 1869-ben csak 3.760,122 frt adatott ki — tehát éppen annyi, mennyi a kis Bajorországban — e czólra; 17,792 tanitó működött, s igy a 2 millió 284,000 tankötelesből 1.152,000, tehát több* felénél nem részesült oktatásban. A 31 Q mórtföldü Zürich 1864-ben 3 millió franc évi jövedelmének majd V

s részét, 820,500 francot fordított iskolai czólokra. A 96 • mértföldü Vasmegye Magyarországban 1869-ben 53 ezer 218 frt 90 krt o. értékben. A különbség elég szembetűnő, nem szükség hosszasan commentálni. Ami a tanfelügyelők nagy számára tett észrevételt illeti: legyen szabad megjegyeznem, mikép az 537 • mértföldnyi Belgiumban sokkal több tanfelügyelő van, mint van az 5000 • mértföldnyi magyar birodalomban. S innen van, hogy mig Belgium 2,528 községében 5,520 iskola volt már 1851-ben : Magyarországon ma csak 13,798 találtatik. Mégis örvendetes a progressio 1836 óta, midőn csak 8,055 falusi elemi iskola volt. De hol vagyunk más nemzetekhez képest ? A tanerők hiányát illetőleg nehéz egyelőre expedienst találni; mert a képezdék, különösen az ujon szervezett államképezdék a roppant szükséglethez képest vajmi kevés contingenst szolgáltathatnak. Mi nem vagyunk oly szerencsés helyzetben, minőben pl. a poroszok már 1866-ban voltak, midőn 55 preparandiájukban több mint évenként 3,000 képezdei növendék tanult. Én megkísértettem specialiter saját kerületem érdekében lépéseket tenni a kormánynál, hogy a kitűnő Lőe felekezeti német preparandiában képeztessen val-