Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

58 412. országos ülés lieczember 22. 1871. Történtek intézkedések, melyek egy jobb jövőnek biztos reményét méltán gerjeszthetikffel. Az mondatott, hogy én a eumulationak barátja vagyok, azaz, hogy a tanszékek egybekapcsolását pártolom. E fogalmat meg kell igazitonom. Több tanszók nálunk egy egyéniségben egybekapcsolva rendszeresen soha sem volt, hanem ugyanazon egy tanszékkel több, legtőbbnyire rokon tantárgy volt egybekapcsolva, melyeknek egyike a másikának segédtanul, vagy támaszul szolgált, vagy azzal összeköttetésben állott; egyik oka ennek az is volt, hogy a tanóráknak számát nem tartották egyik tudományra nézve annyinak, amennyi rendes tanárra nézve szükségkép megkívántatott. E felfogást határozottan helyeselni nem akarom és mondhatom, hogy még ez évben el is választattak a tantárgyak egymástól, a jogi karban ; külön tanára lesz az észjognak és a büntető jognak, külön a jogtörténetnek és a magánjognak, külön az osztrák jognak és a perrendtartásnak; elválasztatott a közjog a nemzetgazdászattól, és igy az úgynevezett cumulatio meg lett szüntetve. Megengedem, sőt reménylem, hogy ezen intézkedés üdvös következményű leend; akik azonban azt hiszik, hogy ezzel minden meg van téve, akik azt hiszik, hogy ha minden tanszaknak külön külön tanára van : akkor szükségkép jobbnak kell lenni az egyetemnek, jobbnak a tanításnak ; azok ugy hiszem némi tévedésben vannak. Könnyebben történhetik haladás, mert egy szaknak könnyebben felelhet meg főkép időnkben egy ember; de figyelmeztetem a házat, a mi úgyis Európa szerte ismeretes volt azok előtt, akik a tudományokkal foglalkodnak, hogy Németország leghiresebb tanárai nemcsak egy, hanem több rokonszakban jeleskedtek, Mittermaier ép oly nagy volt a büntetőjogban, mint a német magán-jogban. Zachariae munkája a franezia polgári törvénykönyvről auctoritásnak ismertetik el még Francziaországban is, és „Vierzig Bücher vom Staate" czimü munkája, mely a politikát tárgyalja : a német Montesquieu nevét vivta ki számára; Roscher az ujabb történeti irányú nemzetgazdászat alapitója, egyszersmind a statistikából tart felolvasásokat, annélkül hogy ezzel, tudományának akár mélységét, akár belterjüségét, akár hatását legkevésbbé is csökkentené. Itt minden úgyszólván, az individualitástól függ. Szaporítsuk meg a tanárok számát bármiként, ha nem birunk oly férfiakat előállítani, a kik eme hivatásuknak teljesen megfelelnek : nem értük el czélunkat. Nem a tanárok száma tette Göttingát nagygyá, nem a tanárok száma emelte Heidelbergát jogi facultását elsőrendűvé, hanem azon férfiak, a kik ott tanítottak, és Mittermaier, Zachariae, Tangerow, Zöpfl, Renaud stb. alapították meg világhírét, habár rendes tanárainak száma jelenleg még a mienket sem üti meg és messze elmarad a bécsitől. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem kell szaporítani a tanerőket: mert minél több a tanerő, annál könynyebben találkozhatnak köztük kitűnő képességű férfiak; csak azt akartam kiemelni, hogy én mindent nem attól várok. En a tanárnak tudományától, kötelesség-érzetétől, didacticai képességétől és jellemétől várok mindent. (Elévik helyeslés.) Hiányozzanak ezen kellékek, legyenek bármily számmal, a tanárok czélt nem fognak érni; az írásnak szavai fognak valósulni: „Multiplicasbi gentem, sed non laetitiam." (Helyeslés,) Szaporítsuk a tanárok számát, különítsük el a tantárgyakat, tegyük azt, hogy nagyobb erővel működjünk; de ha nem leszünk oly szerencsések, hogy kitűnő férfiakat nyerjünk meg, a milyenek már most is vannak, és pedig nem kis számmal egyetemünkön: czélunkat el *iem érjük. Szivem mélyéből szólott Véesey Tamás t. képviselőtársam, a mikor a kivételes intézkedések káros voltát emiitette. Azoknak, a mennyire lehet útját állani, a dispensatiókat a legszűkebb körre szorítani : mindenkor hivatásomnak, mindenkoi kötelességemnek tartom. A mi a tanszékek betöltését illeti, intézkedtem, fogok intézkedni e tekintetben. Tettem a budget- tárgyalás előtt, nem e miatt, sőt azok után, a miket Véesey Tamás képviselő ur mondott arra nézve, milyen benyomást tett reá az azon tanszékkel kapcsolatos fizetés: talán jobb lett volna ezt a budgetvita utánra hagynom, azon számítással, hogy azon sajnos állapotoknak, melyek itt íel voltak említve, a törvényhozásnak bőkezűsége már ez évben is véget fog vetni. Áttérek a közoktatási tanácsra. Ezen intézmény meg lett támadva elvileg, meg lett támadva részleteiben, kivitelében. Az elvi támadásokra megfelelt Sehwarz Gyula képviselő ur. Kimutatta ő, hogy akárki legyen a közoktatásügyi miniszter, szakférfiak tanácsát nem fogja nélkülözhetni. A kérdés csak az: vajon törvény vagy rendelet utján kellett volna-e e tanácsot létesíteni 1 A kérdés csak az: hogy és miként alakítandó az? Tisztán kinevezés, vagy választás és kinevezés utján? A minisztert alkotmányos rendszerünknél fogva a felelősség illeti. Ő neki kell a felelősséget viselni mindazért, ami minisztériumában történik, habár gyakrabban olyasmi történhetik is, amit az ügykezelés természeténél fogva nem is tud. Ha tehát az egész felelősség a minisztert terheli: ezen felelősség érzetében neki gondoskodnia kell olyan eszközökről, melyek reá nézve kötelessége teljesítését