Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

56 412. ©rszágns ülés áeczember 22. 1871 tetni, minden bajon segíteni emberi erőt túlha­ladó feladat. A tanfelügyelőkre nézve sok és számos pa­naszt hallottam. Óhajtanám és kívánnám, hogy ezek a panaszok necsak itt átalánosságban mon­datnának el; óhajtanám és kívánnám, hogy azon t. képviselő urak, kik e tekintetben adatokkal birnak: azokat velem, vagy a vallás és közok­tatásügyi minisztérium tisztviselőivel közölni szí­veskednének. Ismernünk kell a tényeket, hogy a bajt orvosolhassuk, ismernünk kell, hogy ki mit tett és ki mit mulasztott, hogy igy módunkban legyen azokat kötelességökre szorítani, kik azt teljesíteni elmulasztották. Táncsics Mihály: Részemről köteles­ségemnek ismerem, tudok adatokat. (Halljuk a minisztert!) Pauler Tivadar miniszter: Hogy a kinevezéseknél hibák történhettek, kétségbe vonni nem akarom. Tömeges kinevezéseknél, mi­lyeneket nagy nevű boldogult elődömnek tennie kellett: a legtisztább szándék és a legszentebb akarat mellett is megtörténhetik, hogy egyik vagy másik esetben tévedés, balfogás jön közbe. Ez azonban mindenütt és mindenkor meg fog történni: még akkor is, ha a kinevezések nem tömegesen történnek. Azon voltam, hogy ettől önmagamat lehetőleg megóvjam és ezért a pá­lyázat rendszerét hoztam be és pályázatot hir­dettem az állomásokra; (Helyeslés.) azért elvül fogadtam el, hogy kiválólag csak oly férfiakat alkalmazok, kik a tanügynek szolgáltak; elvül fogadam el, hogy lehetőleg azokra is leszek te­kintettel, kik a néptanitás súlyos pályáján hosz­szabb ideig működtek, azért is, hogy példával mutassam meg, miszerint azon pálya is olyan, melyen az, a ki magát kitünteti: némi elisme­résre, jutalomra és előléptetésre számithat. (Áta­lános helyeslés.) A közoktatásról az évenkénti jelentést tör­vényünk rendeli el. Boldogult elődöm 1869-ik évről szóló terjedelmes kimutatást készített. An­nak elkészítése és kinyomatása annyi időbe ke­rült, hogy az csak 1871-ben osztathatott szét. Az 1870. évről szóló kimutatás eddigelé teljesen el nem készülhetett: hiányoztak, részben legalább, az adatok, szükséges azok feldolgozása, mire idő kívántatik, mint az előbbi kimutatás mutatja, melynek II. kötete 1871-ben jelent meg. Hiá­nyos munkát kiadni, kihagyni egyes jelentések eredményét: annyit jelentene, mint meghiúsítani az egészet. Hol az adatok összegével nem birunk: ott statistikai kimutatást egyátalában nem le­het készíteni, vagy ha készítünk is, az egészen hibás lesz. Ki csak a %-oknak kiszámítására gondol: át fogja látni állitásom igazságát. De a jelentésnek értelmét és tartalmát én máskép is fogom fel, mint ahogyan az előbbi készült. A tör­vény tudniillik azt mondja, hogy „a közoktatás­ról" kell beterjeszteni jelentést. Habár ezen törvény a népoktatásról szól: én ezen kifejezést „közok­tatás" sokkal tágabb értelműnek vélem, és ennél­fogva ugy gondolom, hogy azon jelentésnek, ha­bár már most sokkal rövidebbnek kell is lennie, miután az anyagnak ugy szólván első készüléke már megvan ; de ki kell terjednie a középta­nodákra és a felső oktatásra is, hogy igy az összes oktatásnak képét nyújtván: azon kívánságnak is eleget tegyen, melyet Sehwarz Gyula képviselő ur kiemelt, hogy tudnillik statistikai adatok nyomán könnyebben lehessen megítélni az ösz­szes közoktatás állapotának mibenlétét. Szándé­kom 1870. és 1871-ről egybefoglalva oly jelen­tést készíttetni és azt annak idejében a t. ház­nak bemutatni. Ezeket a népoktatásról. A mi a középtanodákat illeti: tíz esztendő óta a minisztérium közvetlen rendelkezése alatt álló gymnasiumokban annyi volt a próbálgatás, annyi volt a különböző rendszerek életbelépteté­sének kísérlete, hogy szakférfiak véleménye sze­rint egyöntetű, összhangzásban lévő műnek foganatosítása és létesítése mulhatlanul szüksé­gesnek mutatkozott. Igy lévén, nekem nem lehetett felfogásom szerint alkalmatosabb eszközt felhasználni, mint az országos tanáregyletnek a gymnasiumok re­formja iránt készített tervezetét; tettem ezt pedig azért, mert a szakférfiak véleményét ón mindig nagyra becsülöm. — Sokkal hosszabb ideig foglalkoztam én a tanügygyei, mintsem ab­ban a véleményben legyek, hogy a ki közokta­tásügyi miniszterré lesz: az egyszersmind fel van ruházva minden speciális ismeretekkel, hogy ő most már mindenhez ex officio mint szakember ért, hogy ő neki minden tanács nélkül kell és lehet rendelkeznie. Én e véleményben nem osztozkodom; én ér­zem a felelősség egész súlyát, s mert érzem: azon vagyok, hogy a legczélszerübb eszközöket hasz­náljam kötelességem teljesítésében. Czélszerübbet pedig én nem tudok és nem találtam, mint azon férfiak kihallgatását, a kik bizonyos ügynek szen­telték erejöket, szentelték egész életöket. (TeU szés.) Az országos tanáregyletnek tervezetét nem­csak a tanáregylet maga sürgette ez idén is ná­lam, mi annak a jele, hogy nem változtak né­zetei és ha a többség kifolyása volt is e munka két év előtt, ez idén is a közgyűlés azt czélsze­rünek tartotta ; hanem azért, mert meggyőződ­tem, hogy ezen tervben foglaltatnak a mivelt államokban elfogadott rendszernek legfőbb elvei, mert azt a tervet 1869. július havában az ágostai evangélikus hitfel ekezetü tanárok Ácsán tartott gyülekezete is magáévá tette, ezélszerünek

Next

/
Oldalképek
Tartalom