Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-411
411. országos ülés deczemfeer 21. 1871. 35 ges az állam és az állam polgárainak vagyonosodása ezekkel párhuzamosan, ezeket is figyelembe véve igenis szükséges megtenni mindazt, amit csak a közmivelődés érdekében lehet; de azt ne higyjük t. ház, hogy itt az egyedüli teendő és oly teendő, a mely rögtön meg is hozza az eredményt: az egyes, a tanügygyei foglalkozó férfiak fizetésének fölemelése. E kérdésben már sokszor félremagyaráztattak szavaim ; ép azért nyilvánítani kivánom, hogy egyátalán azt, hogy azoknak, kik az ország és a nemzet ezen legszentebb ügyével foglalkoznak, fizetésök emeltessék mindaddig, mig az a lehetőség határain tul nem megy: nem elleneztem soha, nem ellenzem ma sem. Hivatkozhatom arra, hogy nyilvános pályámon legelső lépteim épen arra voltak irányozva, hogy részint a népoktatás, részint a középoktatással foglalkozóknak anyagi helyzetét javítani saját körömben igyekeztem. De midőn ezt előre bocsátottam, hasonlag megjegyzem azt is, hogy ne várjunk ám ettől oly rögtön eredményt. Mert vagy igaz az, hogy oly díjazás mellett, minő eddig volt: jó tanerőket kapni nem lehetett, vagy nem ? Ha igaz, hogy nem lehetett jó tanerőket kapni, az által, hogy a fizetéseket felemeljük: nem lesznek azok azonnal jókká. Ha pedig nem igaz, hogy nem lehetett jó tanerőket kapni, ha lehetett: akkor azt tartom, hogy anyagi erőnk által is megbírt fokozatos fizetésfelemelésekkel sikerülni fog ezeket megtartani. Ismétlem, tudom, hogy különösösen a népoktatással foglalkozók helyzete igen sok helyen, fájdalom, nagyon rósz. Tudom, hogy középiskoláink, és egyetemünk tanárainak fizetése sem olyan, milyen kívánatos volna. Kész is vagyok mindé Ű lehetőt megszavazni, hogy ezek fizetései javíttassanak; de valóban uraim, mielőtt milliókat és milliókat szavazunk meg e czélra, hogy az aztán sikerre is vezessen: szükséges volna, a mit tegnap egy képviselőtársam emiitett, hogy igenis szavazzuk meg az ősszegeket, de epuráljuk is a testületet. Mért az, hogy a tanügy számára nagyobb fizetés megszavazásával jobb tanerők megnyerhetésót biztosítsuk: helyes és szükséges; de abban, hogy minden különböztetes nélkül alkalmatlan tanerőket is nagyobb fizetésben részesítsünk, a tanügyre nézve hasznot egyátalán nem látok. Megvan tehát korlátja, nézetem szerint, annak, a mennyire ezen legszentebb ügyben is menni lehet, és én legalább még mindazt, mit lehetőnek látok jelen pénzügyi helyzetünkben, legyen az proponálva akár intézetek felállítására, akár a tanerők jobb díjazására: elfogom fogadni; kénytelen vagyok mégis kijelenteni, hogy ha csak készen nem vagyunk arra, miszerint — mitől egyébiránt én nem ijedek vissza magam részéről, ha megtétetik — hogy közoktatás czimén 20 — 30%-kal emeljük fel az egyenes adót; ne méltóztassanak túlságos kivánatokat tenni, mivel, méltóztassanak megengedni, én is tettem annak idejében erre számítást, csak az, hogy népnevelésünket állami költség utján oda emeljük, hol állania kellene, nem egyszerre befektetendő, de évenkénti 14—15 millióba kerülne. Tegyünk meg tehát minden lehetőt; de mérjük mégis követelményeinket az anyagi helyzethez, az adófizetők anyagi helyzetéhez, kiket nem szabad még e szent szélért sem túlterhelni; mert hiába állítanánk legüdvösebb intézeteket: ha megsemmisítjük, tönkrejuttatjuk azokat, kiknek javáért azok felállíttattak. Ezeknek előrebocsátása után átalánosságban a költségvetést elfogadom. Elnök: Közel levén 3 óra, az ülést feloszlatom. Ha a t. ház beleegyezik, a holnapi ülés napirendjén következők lennének: 1. Néhány kérvény tárgyalása, melyek előzetes véleményadás végett tétettek át a bizottsághoz ; 2. Harmadszori felolvasása a ma részletesen tárgyalt törvényjavaslatoknak; 3. A budget-vita folytatása. Az üUs végződik d. u. 3 órakor. 5"*'