Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

436. országos 6)és január 22. 1872 367 Köszönjük, hogy valahára kimondták, hogy ez az önök álláspontja. (Bal felől élénk helyeslés.) Helfy Ignácz: Bármennyire érzem is azon fájdalmat, melylyel el kell hogy teljék minden magyar ember szive annak láttára, hogy a magyar hadsereg nevét és ezimét is ki akarják törülni a törvényből: bevallom, hogy ennek daczára nem járulhatok Simonyi Lajos képviselőtársam módositványához. Nem járulhatok pedig ugyanazon oknál fogva, melyet a honvédelmi budget-yita alkalmával szerencsém volt itt előadni. Kijelentettem akkor különösen azt, hogy a jelen rendszernek főalapja a fietió, az ámítás; — hogy a czimekkel iparkodnak elámítani népünket. Ép ugy, mint 1848 neve alatt hozták létre az 1867-ki kiegyezési törvényt; ép ugy a magyar hadsereg czime alatt hozták létre a közösügyes hadsereget, melynek a magyar honvédség kiegészítő része. Épen ez oknál fogva örömömet jelentem ki afölött, hogy legalább e tekintetben a többség őszintén bevallja, hogy ez nem magyar hadsereg, minélfogva nem is adhatja meg a czimet. Sajnálnám, ha e czimet megadná ; mert akkor a nép csakugyan elhinné, hogy az magyar, pedig dehogy az: hanem közösügyes hadsereg. Ugyanezen okból, ámbár igen helyeslem azon indokokat, melyek folytán Péchy Tamás képviselőtársam tiltakozott a kormány hallgatása ellen: sajnálnám, hogy azt tette, mert én mindig örvendek annak , ha az ország látja, hogy itt nem a capacitatio fegyverével, hanem tisztán csak számmal küzdenek. -- Ennyit akartam mondani. Királyi Pál előadó: Tisztelt ház! Csak két észrevételt akarok tenni azokra, amiket Tisza Kálmán t. képviselő ur az én szavaim magyarázására tett. {Halljuk!) T. képviselőtársam, Simonyi Lajos ugyanis azt mondotta motiváló előadásában, hogy azon párt, L. i. a többség, alkothat törvényeket; de bogy ha azon törvényeket meg nem tartja: nem nevezheti magát többé reformpártnak, hanem visszafelé menő pártnak. Ezek voltak — ha nmi is szó szerint — de értelmileg, ezek voltak szavai. Erre mondtam én, nem azt, amit tisztelt képviselő ur mondott: hanem azt mondtam neki, bogy azon párt, amely 1867-ben a XII. törvényt megalkotta, a nemzetnek biztosított jogokat, és azon jogokért elvállalt kötelezettségeket, mely kötelezettségeket azóta pontról pontra, — amint azokat a törvényben megszabta — egyetórtőleg a másik féllel teljesítette és teljesiti is ; és ha ezen kötelezettségek bármelyikét nem teljesítené, vagy azok megsértését ugy per tangentem, a másik fél beleegyezése nélkül, törvényesítené: akkor lenne az visszafelé menő nem nemzet, de kormány, de egyúttal törvényhozás, és ez teljes jogot szolgáltatna a másik félnek arra, hogy előtte hitelét veszítse. Ez nem visszafelé menő : ez haladó, és kötelezettségéihez lelkiismeretesen ragaszkodó párt. (Nevetés, ellenmondás hal felől.) Másik észrevétele Tisza Kálmán urnák, a mi szerintem egy kis sophisma, azon állítás, hogy hadsereg nélkül nincs ország, nincs nemzet, és ebből azt következteti, hogy miután tehát nincs magyar hadsereg: nincs magyar nemzet és nincs Magyarország. Ezt az okoskodást, én megvallom, igen csodálom. Okoskodásnak megjárja, hanem hogy az tartható lenne, hogy annak csakugyan az lenne következése, hogy mert nincs bevezetve a törvénybe a sorhadi csapatok helyett a magyar hadsereg; hogy az tenné Magyarországot, azt tagadom. (Derültség bal felől.) Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy 1849. óta egész 1867-ig ezen országban a nemzet csak idea volt, és egyéb semmi. Az 1867-ki XII. törvényezikkben megalkotta magát a nemzet (Élénk derültség bal felől), és ezen nemzet az, mely itt összejön, mely törvényt hoz, mely nemzetnek hitele és tekintélye van benn és künn. Ezen hadsereg tehát, melynek számára most ujonezokat megajánlunk, ugy a mienk, mint, hogy ha a szükség kívánja, a másik félé is, mert a hadsereg iránt közös törvényt hoztunk. (Folytonosan tartó zaj bal felől.) Kérem a t. házat : méltóztassék Simonyi Lajos képviselő ur ezen módositványát, mely a már 5-öd izben törvénybe iktatott czimmel, sőt az 1867-ki XII. törvényezikk szellemével és értelmével is ellenkezik, mellőzni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra fölírva senki sincs, a vita tehát be van fejezve; a szólás még az előadót illeti. Várady Gábor: T. ház! (Zaj.) A házszabályokra hivatkozom. Elnök: Bocsánatot kérek, kimondottam, hogy senki felírva nmes, és a vita be van fejezve. Csupán az előadót illeti a szó. (Helyeslés. Hosszasan tartó zaj. Várady leül.) Elnök: Elfogadja a t. ház a központi bizottság által is ajánlott czimet? (Igen! Nem!) Kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Jámbor Pál jegyző (olvassa az 1. §-í.) Körmendy Sándor: T. ház! Én az átalános tárgyalásnál, mint méltóztatnak tudni, egy határozati javaslatot terjesztettem be azért, mert némileg önállónak tartottam azt, s azért terjesztettem be ott. Azonban a t. ház véleménye nézetemmel