Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-426
426. országos ttlés jannér 22. 1872. 365 t. barátom Simonyi Lajos mondott, csatlakozom, i és azokra nézve megkivánom a kormánytól, hogy feleljen. Lónyay Menyhért miniszterelnök: Volt szerencsém a t. háznak bejelenteni, hogy a föüforgó tárgyban a honvédelmi minisztérium államtitkára fogja a kormányt képviselni és — ha szüksége mutatkoznék — a kormány álláspontját jelezni; és mit méltóztattak tapasztalni: az államtitkár ur akart is szólni és csak az egész jobboldal részéről nyilvánult óhajtás folytán állott el e kívánságától. (TJgy van! jobb /elől.) Vezérelte pedig a jobboldalt ezen óhajtásánál az, mert három ízben lévén már ez ügy e házban kimerítően tárgyalva, (Felkiáltások jobbfdől: Már hat zsben!) és a naplóban föltalálhatók lévén az ezen alkalmakkal fölhozott érvek: fölöslegesnek tartotta ezen már annyiszor tárgyalt kérdés fölötti vitát ismét megújítani és ezzel a drága időt eltölteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Királyi Pál előadó: T. ház! Péchy Tamás képviselő ur egy megjegyzést tett, mely- | ben tárgyalásaink parlamentalis correctségét rótta meg. Én, mint előadó, megtettem volna észrevételeimet mindazokra, mik az ellenvéleményüek által felhozattak: ha a legfontosabb azok közül épen a czimre nem vonatkozik. A czim pedig már a részletes tárgyaláshoz tartozik, épen ott reflectáltam volna azokra. Miután azonban méltóztatott magára az átalános tárgyalisra hivatkozni: méltóztassék megengedni, hogy megtegyem észrevételeimet átalánosságban. Két észrevétel hozatott fel: az egyik Csanády Sándor t. képviselő ur által; a másik b. Simonyi Lajos t. képviselő ur által; az egyik átalában megtagadja az ujonczokat, nem kell neki sem hadsereg, sem honvédség, ez — véleményem szerint — más szóval annyit tesz, hogy nem kell neki sem nemzet, sem ország. (Elénk helyeslés jobbról.) Mert — nézetem szerint — a mai politikai viszonyok között, de az az előttiekben is hadsereg nélkül egyetlenegy nemzet sem lehet nemzet, nem lehet ország; egyébiránt a t. képviselő ur motívumát elfogadom, hogy miért nem szavazta meg az ujonczot; mert ő azt mondja, neki a kormányban nines bizalma; az igaz, de neki nem volt bizalma a kormányban, sőt magában a nemzetben sem, melyet a ház többsége képvisel, mikor az alaptörvényt megszavaztuk, melynek alapján mi most, mint a t. képviselő ur monda, már hatodik izben megajánljuk az ujonczot. Nézetem szerint pedig mi ezen a'ap törvény megalkotása és ezen alaptörvénynek törvénynyé emelése folytán kötelezettségeket vállaltunk el a birodalom másik felével szemben, és mi ezen 10 évre kötött szerződést egy véderőről szóló törvénynyel is megpecsételtük; ha most mi ezen törvényből kifolyó kötelezettségünknek eleget tenni akarva, kérjük a nemzetet, szavazza meg saját védelmére az évi ujoncz-jutalékot: akkor a kormány elismeri törvényadta jogát a nemzetnek és alkalmat nyújt neki, hogy ezen jogával éljen, és az ujoncz-jutalékot vagy szavazza meg, vagy ha nincs bizalma, tagadja meg. A t. képviselő urnák nincs bizalma; tehát megtagadja; ennek van értelme ; a többségnek alkalmasint van bizalma és eleget tenni akarván ezen törvényes kötelezettségnek, magát védelmi erejétől megfosztani nem akarván: bizonyosan meg fogja szavazni. (Élénk helyeslés jobb felől.) A másik észrevételt b. Simonyi Lajos képviselő ur tette, az formai észrevétel. Azon észrevétel t. ház, ha jól emlékszem, most egy éve három napig tartó vitán ment keresztül. Akkor megtétetett azon indítvány az osztályokban alakult többség által : akkor azon módositványnak, melyet a t. képviselő ur ma benyújtott, a központi bizottságban többsége volt, és igy arról amiről a törvény szól, csak mint minoritási véleménynek volt a t. ház tárgyalásaiban helye. Bz adott alkalmat arra, hogy három napig tartó vitát kellett a házban ezen kérdésének törvényessége vagy törvénytelensége fölött kiállani, és a többség eldöntötte, hogy ugyanazon §., melyre a t. képviselő ur az 1867. XII. törvényből hivatkozott : épen a mellett szól, hogy akkor nem lenne ezen többség a 6 7-ki többség, hogy ha most akkori akaratától, irányától eltérve, a törvénynek ellenkezőjét tenné. Ezen vélemény már 1867-ben és utánna minden ujonczmegajánlási törvényben kimondatott; a Xll-ik t. ez. 11-ik §-a, igaz, azt tartalmazza, amit a t. képviselő ur mond, benne van, hogy magyar hadsereg, de nyomban utánna következik az, hogy „kiegészítő része" ; az utánna következő 12. és 14-ik szakasz, mely nem akarja ismét elősorolni az egészet, ebből következetesen kifolyólag csak azt mondja: teendője ez és ez. A 68 : XL. 12. §. pedig, a mire a képviselő ur nem hivatkozott: az kétségtelenül tisztán mindenekelőtt meghatározza a 800,000 számot, és azt mondja, hogy a hadsereghez ennyi százezer részt a magyar ujonezok állítanak, melyet a magyar honvédség tesz. Én tehát ezen vitát megújítani nem akarom ; de nem is látom az ország érdekében és nem látom a t. ellenzéket sem ugy animálva, hogy ezen vitát ismét felvegyem; én azért kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbról.)
