Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

362 4áfi. országot Uée január 22. 1872. Derültség.) Ep az a baj, hogy önökDek már több kellett, mint a mit a haza java megengedett volna. {Derültség.) Igenis t. képviselő ház, nekünk nem kell közösügyes hadsereg; nem kell oly hadsereg, a mely egy tőlünk idegen hatalom rendelkezése alatt áll ; oly hadsereg, a mely idegen vezérlet, vezénylet, sárga-fekete lobogó alatt áll; nekünk sem kell oly hadsereg, a mely a magyar alkotmányra meg nem esküdtetik, és a mely ennek következtében bizonyos érdekek kőzött saját hazánk érdekei ellen is küzdhetnek; de nem kell t. képviselőház a honvédség sem a jelen szervezetben. (Derültség jobbról.) S nem kell azon oknál fogva sem : mert a honvédség nem más, mint kiegészítő része a közös ügyes osztrák hadseregnek. Hiszen, uraim, az 1868. XLI. törvényczikk értelmében a király ezt a honvédséget kénye, kedve, akarata szerint akkor parancsolja ki a haza határairól : mikor neki tetszik; és ha egyszer e honvédség a haza területéről elvitetik, ép ugy idegen parancsnokság alá helyeztetik : ép ugy idegen fekete-sárga lobogó alatt harczol s ép ugy idegen vezénylet alá bizatik. Es t. ház özek az okok : a miért nekünk sem a közös ügyes hadsereg, sem a jelenlegi szerkezetben a honvéd nem kell. Azt hiszem az előadottak foly tán tán jogosultabb volna, ha én csodálkoznám a felett, hogy Ivánka t. képviselőtársamnak, ki 1848—1849 önvédelmi harczainkban egyike volt a legjelesebb honvédezredeseknek, Ivánka Imre ur, ki szaktani képzettséggel is bir, nem értem, hogy kellhessék neki ily hadsereg s ily honvédség. Nekünk t. képviselőház önálló független hadsereg kell. (Egy hang balról: Nékünk is!) Ezen nem kételkedem. Nekünk, t. képviselő ház! Önálló független hadsereg kell, oly hadsereg, a mely képes legyen megvédeni hazánkat, alkotmányunkat, és meg is legyen benne az akarat azt megvédeni; nekünk oly honvédség kell, a milyen volt az 184849-ki dicső honvédsereg, mely 6 heti rövid idő alatt az osztrák — Európában leginkább fegyelmezett — hadsereget képes volt e haza területéről kiűzni; oly honvédség kell, minő volt az 1848 — 49-ki, melynek legyőzésére egy idegen nagy hatalomtól kellett hadsereget kunyorálni. Ha t. képviselőház ! oly hadsereg, oly honvédség alakittatik, melynek hivatása lesz megvédeni hazánkat, sőt némi tekintetben visszaszerzem elkobzott, elrablott önállóságunkat, függetlenségünket, alkományunkat: igenis az ily hadsereg, az ily honvédség részére nemcsak jutalékot kész vagyok adni, de felajánlani kész vagyok e haza minden fegyverfogható polgárát. Én tehát, t. képviselőház, miután nem akarom azt, hogy e haza ifjúságának vére idegen érdekekért ontassék ki; miután nem akarom, nem akarhatom azt, hogy e haza ifjai a hadseregbe való besorozása következtében e hazából kivitetvén, itt e haza munkás kezekben hiányt érezzen; és mert nem akarom, hogy e nemzet és e hazának polgárai, kik anyagi tekintetben már különben is az elszegényedés szélére vannak taszítva : a nagy számú hadsereg fenntartására szükséges költségek emelése által koldusbotra jussanak; ós mert mindezeket nem akarom: én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. {Helyeslés a szélső balon.) Simonyi Lajos b.: T. képviselőházi Azt hiszem, nem szükséges bővebben bizonyítgatnom azt, hogy minden törvénynek egyik lényeges részét a törvény czime képezi, és azért minden törvényjavaslatnál, mely benyujtatik, figyelembe kell vennünk a törvényjavaslat ezimét. Ami ezen törvényjavaslatot illeti, ennek ezimét ón nem tartom törvényszerűnek és pedig azért, mert ezen czim az 1867. XII. törvéuyczikknek világos szavaival ellenkezik. Ugyanis az 1867. XII. törvényczikk 11-ik szakaszában kimondja azt, hogy: „0 felségének a hadügy körébe tartozó al. kotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az öszszes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik : ő felsége által intézendőnek ismertetik el." Továbbá a 12. §. „De a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését s az ujonezok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését élelmezését, illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fönn.* Továbbá a 14. §. „A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak: a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni." Tehát az 1867 XII. czikk is a magyar hadseregről szól és azért meggyőződésem szerint az 1867-iki tőrvény és ezen törvényjavaslat közt igen nagy különbség van, ós mindegyik más álláspontot foglal el. Az 1867-iki törvény kimondja azt, hogy van magyar hadsereg: mig ellenben ezen törvényjavaslat czimében, hogy ha elfogadtatik, — egyI szersmind elismertetnék, hogy nincs magyar had-