Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

28 411. országos ülés deezemiier '2Í. 1S71. kolozsvári egyetemi javaslattal együtt, minél rövidebb idő alatt; hisz, ez nem függ össze azzal a Madocsányi, Paczolay képviselő ur bizottsági dolgaival, ez külön és önállóan elintézhető. Midőn ezen megjegyzéseket tenném, miniszter ur politikájára nézve a közoktatási ügy terén, magára a budgetre nézve, azokon felül, a miket már elmondani bátor voltam, megjegyzem : hogy sok a kívánni való, hogy nincs zárszámadás, hogy nincs részletezve, mire lesz fordítva azon 703,000 frtnyi összeg, mely előirányoztatik. Ezenfelül kevés már a megjegyzésem, és csak azt említem fel, miszerint sajnálom, hogy nem akart, vagy ha akart is, nem tudott a miniszter ur többet előirányoztatni a közoktatási czélokra. 1869-ben összeállítottam az összes európai államok tanügyi viszonyaira vonatkozó táblázatot s azt átvittem az 1870. és 187i-iki évekre is; kitűnt, hogy a mi közoktatásügyi budgetünk a többi kiadások arányában, a többi államokéval összehasonlítva, most sem képvisel sokkal kedvezőbb fokot a párhuzamban. Akkor —- talán méltóztatott emlékezni — az eredmény az volt, hogy Magyarország és Törökország áll e részben a legalsóbb fokon, és most hozzá teszem — mit nagyon veszedelmesnek tartok, — hogy igen sokan közművelődési munkásaink közül azzal szoktak előállani: Igaz, hogy ezen arány kedvezőtlen; igaz, hogy az állam keveset tesz: de ott vannak gazdag alapitványaink, ott vannak hitfelekezeteink, községeink, s azt mondják, hogy, ha a nemzet együttvéve nem is tesz sokat, de mégis nemzetünk a közoktatás terén vetekedik egynémely nemzettel a jobbak közöl. Az volt oka hátramaradásunknak, hogy nem akarják belátni e nézet téves voltát. Pedig beláthatnák már valahára a hivatalos statistikából is, méltóztassék olvasni a statistikai közleményekben, melyek pedig a kormány adatai szerint vannak összeállítva, miként szerepelnek ottan a tanítók átalános fizetései, bele számítván a készpénz-fizetést, a lakbér-illetményt, a termesztményt, coquiát, lusust stb. 228 forint az átlag. Azt hiszem, ha körültekintünk egész Európában : alig találunk államot, melyben a tanítók fizetésének átlaga ily nyomorult lenne. Azt is csodálom, hogy a mélyen t. miniszter ur nem karolja fel egy nemzeti kölcsön eszméjét. Én voltam talán szerenesés e részben egy eszmét megpendíteni; azóta t. képviselőtársaim közül többen melegen felkarolták azt: miért fél hát ez eszmétől a miniszter nxl Talán fél közoktatási ügyünknek nagyobb lendületet adni? Higyje el, az ilyen toldás-foldással semmire sem fogunk menni. Ha nem fejtjük ki erőnket teljes intensivitással és extensivitással: oda fogunk jutni, a hová jutni nem akarunk, hogy a német eivilisatio össze fogja zúzni a szegény sorvadó kis magyar civilisátiót, ha ugyan a rumén és szláv civilisátiók életerőnket az alatt is meg nem zsibbasztják. És midőn a dolog így áll és azt látom, hogy a nemzetnek szellemi, erkölcsi tőkéjét ily mostohán ápoljuk : midőn nem gondoskodunk arról, hogy ezen tőke a nemzet politikai tusájában jobban gondoztassék: valóban szomorúság fog el, ha meggondolom, hogy egy általam is igen t. államférfiú egy külön-véleményt adott be, melyben nevezetes — 150,000 frtnyi —törlést indítványoz még az alamizsnaszerü közoktatásügyi kiadásokból is. Ezt részemről nem helyeselhetem, és mert, — mint maga ezen különvéleménye zárszava mondja, — hogy ezek nem nagy összegek: de azért van ezeknek törlése javaslatba hozva, hogy némileg irányt adjanak a kormánynak takarékossági szempontból, hogy jövőre hogyan kell eljárni az államháztartás költség-előirányzatában. Valóban nagyon leverve érzem magamat! a helyett, hogy az ellenzék egyhangúlag buzdítaná a kormányt, hogy a nemzet legfőbb érdekeit szokott áldozatkészséggel sietne előmozdítani ; a helyett, hogy mint a haladás zászlaját, a közoktatásügy kiváló áldozatkész gondozásának zászlaját, fennen lobogtatná : ily helyen egy igen tekintélyes része takarékosságra tanit bennünket. Ezt én részemről a legközelebbi jövőben bekövetkező szomorú események előjelének látom. Nagyon is kérem tehát a t. képviselő urakat, és azokat, kik különben ezen különvéleményt támogatnák, hogy ha az illető törlésekre jövünk, legyenek szívesek mindnyájan meggondolva azt, hogy talán egy szintén hasznos, de tán mégis kevésbbé szükséges czélra a debreczeni méntelepre könnyen megszavaztak 180,000 frtot: ne vonják meg a szegény tanárainktól, koldus tanítóinktól se a miniszter által előirányzott alamizsnaszerü összegeket; — ne vonják meg Bajától, Losoncztól se a praeparandiát, reáliskolát. (Helyeslés). Ez az a mit a közoktatásra vonatkozólag akartam mondani. Hátra van még, hogy áttérjek az egyházi kérdésre. (Halljuk Ij. Palliativ rendszabály toldás-foldás volt az mi a miniszter urnák 11 havi működését, a közoktatásügy téren nagy részben jellemzi, hozzáteszem nagy részben jellemzi, azért: mert igen sok nehézséggel kellett talán a minisztertanácsban és saját pártjánál is küzdeni. Mondom egyrészről fél rendszabály, késlekedés, toldás-foldás volt az, a mi jellemzi közoktatásügyi politieáját; ugy de, azt hiszem, az egész ház egyet fog velem