Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-425
338 425 országos ülés január 2ft. iüi. magyar pénztárba folytak be, az indirect adók egynémely részeiből, a melyek pedig már nagyon terhelve vannak annálfogva, hogy belőlök az államadósságokhoz és közösügyi költségekhez a járulékot már kiadtuk. Épen azért, mert a vámőrségnél amaz észrevétel fönforog: azért ott egész névszerinti értékökben javukra irtam az összeállításban ama jövedelmeket, melyeknek mintegy 60%-ka elmegy a közös ügyek költségeire. A másik még nagyobb tévedés mind számilag, mind felfogásilag, a mely még nagyobb félreértésekre vezethet, a következő: A képviselő ux kiszámította, hogy mennyi terhelhetné az egész határőrvidéket azon quota szerint, melyet ő itt felállított, t. i. az egy és tizedrész szerint, melyet ő alapul vett fel. 0 az l 6 / l0-et alkalmazta a magyar quotára. Ez hamis felfogás, mert az egész közösügyi költségnek és nem a magyar quotának 1 6 / I0-e terheli a határőrvidéket, azaz : 100-ból 1. 6 / 10 és nem 30-ból. Mindazáltal tökéletesen igazat adok a képviselő urnák abban, hogy ha megtörténik mindaz, minek meg kell történni azon vidék emelése érdekében , — mi a magyar kormányon bizonyosan a legkevésbbé fog múlni, minek tanúságát adta ezen budget beterjesztésével, és hiszem istent, tanúságát adandja rövid időn tettleg és gyakorlatilag is; és hogy ha ez által azon nép oda emeltetik, hová emelkedni hivatva van; és ha ennek folytán az ott ma még föltétlenül szükséges könnyítésekre többé szükség nem lesz: — akkor a reá eső terhet elviselni a maga erejéből képes lesz, és hogy azon áldozat, melyet az anyaországnak most értté vinnie kell: ideiglenes lesz, ha mindnyájan, mint kötelességünk, közrehatunk azon vidék és népesség emelésében. Miután ugy Miletics, mint Tisza Kálmán képviselő urak megegyeznek a kérdésben, a pontban, mely ma épen fönforog, hogy t. i. megnyugtató tudomásul vétessék az előterjesztés és annak alapjáa — a mi gyakorlati — az előirányzott tételek megszavaztassanak: részemről kérem az egész t. házat, hogy ugy, mint Debreczen t. képviselője kifejezte, tudomásul vegye a történteket, és méltó joggal elvárván a kormány részéről kilátásba helyezett további eljárásnak annak idején leendő bekövetkezését, az előirányzott tételeket megszavazni méltóztassék. (Felkiáltások : Megszavazzuk') Babes Vincze: T. ház! A tárgy, mely napirenden van, igen fontos, és főleg egypár kérdés olyan horderejű, miszerint megérdemli, hogy itt körülményesen és alaposan megvitattassék. Itt mindenekelőtt egy elvi kérdés forog fön, mely három oldalról három értelemben alkalmaztatott. Azon elvi kérdés, hogy a határőrvidéki népnek alkotmányos joga hol kezdődött, mikor lépett életbe. Igen t. képviselőtársam Miletics Szvetozár azt vitatta, hogy az alkotmányos jog azon pillanat óta létezik, amikor ő felsége saját hatásköréből kimondta, miszerint beszünteti az absolutistieus kormányt a határőrvidéken és az alkotmányosságot behozza. Én részemről nem ugy értettem ezt, amint értelmeztetett egyrészről Tisza Kálmán t. képviselő, és másrészről a t. pénzügyminiszter ur által. Ő nem állította, hogy a népnek ez alkotmányossági joga azelőtt ne lett volna, hanem — legalább én ugy értettem, — hogy addig megakasztva, felfüggesztve volt; ámbár ehhez is sok szó fér, hogy csakugyan azon népnek a határőrvidéken volt-e. alkotmányossági joga akkor, midőn a provinciális népnek sem volt tulajdon alkotmányos joga; mert tudvalevő dolog, hogy a magyarországi provinciális népnek sem volt 1848 előtt alkotmányos joga. az alkotmányosság a nemességet és a polgárságnak igen csekély részét illette. Históriai szempontból véve, tehát egyátalában nem olyan tiszta a kérdés, amint azt Tisza Kálmán és a miniszter ur kitüntették. Hiszen ha ezt a logica szerint vennők: az embernél, midőn az ember születik, mindjárt megvan minden joga, és mihelyt az államba lép, mindjárt alkotmányossági joga is van; de itt irott alkotmányról van szó, és ha erről van szó: talán mégis meg kell engedni, hogy a határőrvidéki polgároknak legalább 1848-ig nem volt alkotmányossági joguk. Mondatott továbbá, hogy épen, mivel azoknak alkotmányossági joguk meg volt akasztva sok ideig: nagy nehézségek támadtak, melyek akadályozták azt, hogy az alkotmányosságba rögtön belépjenek; azért szükség volt octroyált intézkedésekre. Sőt a t. miniszter ur még tovább is ment és azt vitatta, hogy némileg absurdum vagy anomália lenne katonai fegyelem alatt állani és alkotmányos jogokat gyakorolni. Azt gondolom, hogy ez ellentétben áll az 1848-diki törvénynyel; mert az 1848-diki törvény megadta a határőrvidéknek az alkotmányosságot és életbe is léptette, választások is történtek, ámbár a katonai fegyelem nem volt megszüntetve. De vannak egészen másféle esetek is az alkotmányos életben; tudjuk, hogy Francziaországban az egész, még fegyverben álló sereg is szavaz; ez más országokban is előfordul, és minálunk is, — hát a nemzetőrök nem szavaztak-e 184S-ban mindnyájan, ámbár fegyver alatt voltak? Tehát a mtniszter ur erre vonatkozó állítása
